A szerzők – Fekete Ádám és Nagy Péter István – Don Juan, vagy az apák kínja című drámájában a múló pillanat művészét, a mindenből játékot űző, élvhajhász férfit állítják reflektorfénybe. Don Juan műtermében semmi sem szent, játszik az emberekkel, miközben folyton alakot vált, környezetének figurái pedig statisztaként asszisztálnak ehhez az életvitelhez.
A férfi számára az élet a végtelen lehetőségek tárháza, és mivel ő ezt igyekszik minden lehetséges módon kihasználni, végül önmaga tragikus kísérlete lesz.
„Nekem szükségem van a dühre ahhoz, hogy a napjaimon keresztülhajtson”
– mondja a darab egy pontján Don Juanként Orosz Ákos.
A színpadon a hős ezúttal nem a múlt századok legendás alakjaként lép a nézők elé: 21. századi férfiként igyekszik boldogulni és reflektálni a kor problémáira. A szöveg újszerűsége mellett Nagy Péter István rendező a látványvilágot – amely nem nélkülözi a filmes technikai megoldásokat – is újfajta színházi dimenzióba emeli, így szólítva meg a fiatalabb közönséget.
Jelenet a Don Juan, vagy az apák kínjából (Fotó/Forrás: Szkéné Színház)
Don Juan ezúttal nem szenvedélyes csábítóként tűnik fel, akinek gondolatai minduntalan a nők körül forognak. Megjelenik rajta keresztül az értékvesztett férfi, aki nem látva maga előtt apai példát, önnön határait feszegeti.
Az előadásban feltűnnek ugyan a korábbi feldolgozások jól ismert figurái, és de az alapművek csupán kiindulópontként szolgáltak az alkotók számára.
A Don Juan, vagy az apák kínja április 22-től látható a Szkénében. További információ az alábbi oldalon olvasható.
Fotó: jelenet az előadásból (forrás: Szkéné Színház)
hírlevél
