A Fővárosi Közgyűlés döntésével támogatja a négy színművész tiszteletére domborműves emléktábla elhelyezését, és az ezzel kapcsolatos kiadások fedezetére mintegy 1,8 millió forintot biztosít a Budapesti Történeti Múzeumnak (BTM). Az előterjesztést egyhangúlag, harmincegy igen szavazattal fogadta el a közgyűlés.

A homlokzatra kerülő 60x60 centiméter méretű táblák anyaga mészkő, a feliraton kívül színházi függönyimitációt és jelzésszerű figurát ábrázolnak, készítőjük Stremeny Géza szobrászművész. A tábla elhelyezéséhez szükséges összeget a kulturális feladatok között szereplő Emléktáblák elnevezésű keret terhére biztosítják, a feladat végrehajtásával a BTM Budapest Galériát bízzák meg. A MASZK Országos Színészegyesület kezdeményezte a Fővárosi Önkormányzat kiemelkedő színészek emlékét megörökítő táblaállítási programjának folytatását, mivel a megemlékezés gesztusát a korábbi években mind a szakma, mind a színházszerető közönség elismeréssel fogadta.

Lukács Margit (1914-2002) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színész, operaénekes, érdemes művész volt. A Színművészeti Akadémia elvégzése után 1937-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz. Már kezdő színésznő korában a Nemzeti Színház nagy tragikáját látták benne a kritikusok. Királynői megjelenése, zengő orgánuma, a Nemzeti Színház legjobb hagyományait idéző szép színpadi beszéde klasszikus drámai hősnők megformálására predesztinálták. Modern tragédiák hősnőinek, Csehov és Ibsen nőalakjainak életre keltésében is sodró erejű, szenvedélyes jellemábrázoló művészete érvényesült. 1939-ben Németh Antal, a Nemzeti igazgatója Az ember tragédiájának kamaraszínházi előadásában rá osztotta Éva szerepét. Ezt követően huszonhét esztendőn át játszotta az örök asszonyt a legkülönfélébb rendezői felfogásokban.

Petress Zsuzsa (1928-2001) Jászai Mari-díjas magyar színész, operaénekes, érdemes és kiváló művész volt. 1950-ben végzett a Színművészeti Főiskola színművész szakán. Gáspár Margit, a Fővárosi Operettszínház igazgatója szerződtette le. 1966-1969 között Miskolcon és Kaposváron játszott, majd ismét az Operettszínház tagja lett. Primadonnaszerepekben, később musicalszerepekben is látható volt. Elsősorban klasszikusokban remekelt, de emlékezetes alakítása a Palotaszállóban és az Állami Áruházban is.

Rajz János (1907-1981) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész volt. Színművész családba született, ám eleinte nem készült követni szülei nyomdokait, artista szeretett volna lenni. A debreceni színház igazgatója tesz neki ajánlatot, így került mégis a színház világába, hivatalos végzettség nélkül. Három évtizedet tölt vidéken, táncos komikusként, 1952-ben szerződteti Major Tamás a Nemzeti Színházhoz. A legendás A Szabó család című rádióműsorban tizenöt éven keresztül volt Szabó bácsi megszólaltatója.

Szirtes Ádám (1925-1989) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész volt. A Színművészeti Főiskola elvégzése után 1950-től egy-egy évadot töltött a Bányász, ill. a Honvéd Színházban. 1952-től a Miskolci Nemzeti Színház, 1957-től a Nemzeti Színház, 1974-től a győri Kisfaludy Színház tagja volt. 1976. és 1985. között a Thália Színház művésze. Ízes beszédmódja, alkata miatt kezdetben munkáshősök, parasztfigurák sorát alakította, később tudatos, eszköztelen, markáns jellemformálása sokféle karakter emlékezetes alakításához vezetett.