Kováts Adél, a színház igazgatója így ír a nézőknek:
"Ezekben a napokban különösen fontosnak érzem a személyesség jelenlétét a kapcsolatokban, nagy szükség van az emberi szóra, kedvességre. A társulat elkészítette az Önök által szeretett és sokra tartott 10 című előadásunk nyitányának home-változatát, ez a mi húsvéti ajándékunk.
Az első parancsolat a tízből:
„Én vagyok a te Istened. Ne legyenek neked idegen isteneid.”
A parancsolat üzenete most húsba vágó, elindítja bennem a gondolatot, hogy büntetés ez a világjárvány. Jó ideje már istent játszik az ember, és ez a járvány átvitt és konkrét értelemben is arcunkba csapja, hogy ezt nem lehet büntetlenül csinálni.
A húsvét a zsidó-keresztény kultúra jeles napja, a kivonulásé, a feltámadásé, a tavasz ébredéséé, a közös örömé. De most elmaradnak a nagy családi találkozások, a kirándulások, a maradandó élmények együtt. Most zoomon pészáholunk és tévén nézzük a körmenetet.
A horizontálisan és vertikálisan is kettévágott társadalmunknak ez a járvány még nagyobb csapás, mélyül a szegénység, a szegregáció, fokozódik a családon belüli erőszak, még ebben a helyzetben sem tud egységes nézőpontot kialakítani a jobb és a bal, komoly lesz a gazdasági krízis. Hely- és útkeresés van, meg kell találnunk, hogy ezek után mi a mi dolgunk, felelős cselekedetünk egyénileg és intézményi szinten is. Őszintén megmondom, hogy színházvezetőként egyfolytában azon gondolkodom, mi lesz majd az érvényes, mire vágyik a közönség, egyáltalán mit tud befogadni, mert nem tudhatjuk, milyen állapotban leszünk majd, ha ennek a megpróbáltatásnak vége lesz.
hírlevél
