Az idei tavasz új és ismeretlen helyzet elé állította a szakmát. A különös karanténidőszak után hogyan lehet újraindítani a nyári színházi évadot?
Nem szokványosan. A mindannyiunk által megélt, sajátos, különleges, sokféle reakciót elindító szakasz után már nem lehet ugyanúgy színházat csinálni.
Filozofikusnak tűnhet, de valami végérvényesen más lett.
Nagyon sok mindenhez megváltozott a viszonyunk: az időhöz, a térhez, a kapcsolatainkhoz, az ismerőseinkhez és az ismeretlenekhez, a szokásainkhoz. Ebben a megváltozott világban nekünk is máshogy kell működni. Az biztos: ezentúl nem szólhatunk ugyanúgy a nézőkhöz, mint eddig. Másképp állunk majd újra színpadra. Velünk együtt a nézőink is más fénytörésben látják majd a világot.
A kényszerszünet szülte kényszermegoldások, mint például a színházak online térbe helyezkedése, visszaadják ugyanazt az élményt, amit a színház nyújthat? Megmarad a jövőben a jóval több virtuális élményt nyújtó kínálat?
Abban az elképesztő médiazajban, ami a képernyőkről sugárzik, az online színház szerintem zsákutca.
Olyan értelmetlen a színházi tartalmat online térbe helyezni, mintha egy tollpihét fújnánk a hurrikánba. A színház lényege a személyes találkozás, az együtt megélt, nagyon bonyolult hálóban összeálló érzetek, melyeket a színészek és a nézőtéren ülők keltenek egymásban. Ez nem jön át a képernyőn. Ott csak látvány van, és az az érzet, amit a látvány gerjeszt. A képernyőt nézve magunkban cirkulálunk. A színház ennél jóval több, bonyolultabb és sokrétűbb; élő, illékony pillanatokkal
Az ébredő színházi térben hogyan indulhat el a Szentendrei Teátrum az újratervezés után?
Évtizedek óta, hagyományosan július első hétvégéjén indul a Teátrum. Ez most a próbaidőszakok megakadása, az újratervezés és szervezés miatt nem jöhet össze.
Lehet, hogy lesznek színházak, ahol hamar kinyithatnak a kapuk, mert olyan tartalmat kínálnak. Monodrámát a pandémia közepén is lehet próbálni, de többszereplős darabot természetesen nem. Vendégelőadást gyorsan meg lehet hívni, de a saját bemutató létrehozása időigényes. Nálunk a produkciók érdemi előkészítő szakasza is mostanában kezdődhetett csak el. Hetek, hónapok munkája, míg egy színházi előadás létrejön. Amikor terveznünk kellett, épp az a szabályozás volt életben, hogy augusztus közepétől indulhat el az évad. Kénytelenek voltunk ebből kiindulni. A később megnyitott lehetőség fényében előrébb hoztuk a nyitást, augusztus elejére.
Vasvári Csaba (Fotó/Forrás: Takács Attila)
Jó pár szabadtéri színháznak van állandó nézőtere állandó színpaddal, technikai parkkal. A Szentendrei Teátrum játszóhelyei viszont elég sajátosak. Nekünk minden évben, a nulláról indulva, a szentendrei macskakőre kell felépítenünk a nézőtereket, színpadokat.
Az idei rövid időszakra nem építhetünk nagyszínpadot, így a kamaraszínházi bemutatóinkat tartjuk meg a Ferenczy Múzeum udvarán
és a szokásos gyerekteátrumi programokat a Dunaparti Művelődési Ház udvarán. A koncertekből a szentendreiek szívének legkedvesebbet mutatjuk be.
Mit kellett átstrukturálni az eredeti tervekből?
Az ős-eredeti terveinkben 10 bemutató szerepelt. Egyedülálló évadnak indult és így is, mindenképp egyedülálló lesz. A tíz bemutatóból legalább hatot szeretnénk megtartani, kettőt nyáron, négyet pedig a kőszínházi évad során.
Évadnyitó ősbemutatónk, a Függöny a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábosztályának színészvizsgája lesz. Ez az előadás szeretne különleges és ihletett módon reagálni arra a sajátos helyzetre, amiben most vagyunk. Moliére, Shakespeare, kortárs szövegek és a hallgatók improvizációi alapján állítja össze és rendezi Sardar Tagirovsky. A másik bemutatónk egy kortárs francia darab magyarországi ősbemutatója. Didier Caron Hamis hang című izgalmas és fordulatos drámáját az Orlai Produkciós Irodával közösen állítjuk színpadra, Ujj Mészáros Károly rendezésében.
Hamis hang (Fotó/Forrás: Takács Attila)
A nagyszínpadi bemutatókat és a Szentendrei Tavaszi Fesztivál elmaradt előadásait a kőszínházi évad során láthatják nézőink. Az idei évad tehát valóban nem lesz szokványos. A Szentendrei Teátrum, ami alapjában nyári színház, a kőszínházi évadban is bemutatókkal lesz jelen a Pest Megyei Könyvtár Színháztermében. Én mindennek a jó oldalát látom.
Most megnyílik a lehetőség arra, hogy profiltágítással, újfajta zsánerrel mutatkozhassunk meg.
Bízom benne, hogy ez nézőink nagy örömére történik, és olyan színházi tartalmat kínálunk majd, amit eddig a szentendreiek a kőszínházi szezon során nem kaphattak meg helyben.
hírlevél
