Színház

Farkasszemet nézni a rákkal

2014.10.06. 17:30
Ajánlom
Az izraeli dráma- és forgatókönyvíró, Anat Gov darabját, a Happy Endinget az Orlai Produkciós Iroda és a Mediszin Kft. előadásában mutatták be. A hazai premierre a rákban elhunyt szerző családja is ellátogatott. Betegségről, emberi méltóságról, Anat Govról és magáról a darabról beszélgettünk Edna Mazya drámaíró-rendezővel és Gidi Gov izraeli énekessel, az írónő férjével. INTERJÚ

- Könnyedsége ellenére a Happy Ending rendkívül mély és megindító darab. Főleg azoknak okoz nehéz perceket, akik személyesen is érintettek a dologban, akinek a családjában vagy a környezetében előfordult rákos megbetegedés.

Edna Mazya: Sajnos elérkeztünk odáig, hogy már azok vanak kevesebben, akik nem érintettek a témában. A rák ünnepel! Egy orvos ismerősöm szerint az emberek többsége úgy hiszi, rákban fog meghalni - csupán nagyon kevesen mernek erről nyíltan beszélni. A rák sajnos a modern világ mindennapi részévé vált, nem tudjuk kikerülni, ezért a legtöbb, amit tehetünk, hogy szembenézünk a betegséggel.

Gidi Gov: Anat szülei is rákban haltak meg, de sosem élte úgy az életét, hogy állandóan ez lebegett volna a feje felett. Így, amikor kiderült, hogy beteg, arra gondoltam, talán minden másképp történt volna, ha hamarabb elmegy kivizsgáltatni magát. Talán még meg lehetett volna állítani idejében a folyamatot. Ugyanakkor később rájöttem, hogy oka volt a történteknek; valamiért így kellet lennie. Amikor az orvos közölte Anattal, hogy rákos, nem sokkolta a hír. Nem akart egy fikarcnyi időt sem kesergésre pazarolni, helyette úgy döntött, inkább kiélvezi az életet! A betegsége ellenére csodálatos öt és fél éve volt. Tele örömmel és munkával.

EM: Három darabot írt a betegsége alatt - az egyik a Happy Ending volt. Anat igyekezett mindent elfogadni, amit rámért a sors. Úgy gondolta, aminek jönnie kell, az úgyis elérkezik, hiába harcolunk ellene.

- Milyen út vezette Anatot odáig, hogy megírja a darabot? Hogyan született meg a Happy Ending?

EM: A betegsége során volt egy periódus, amikor jobban lett, amikor úgy tűnt, talán van egy kis remény. A rák azonban ismét visszatért. Ekkor döntötte el, hogy elég volt, nem akar harcolni többet - élni akar! És dokumnetálni azt, amit a betegsége során tapasztal. Ahogyan a darab szereplői, Anat is járt kemoterápiára - bár leginkább a családja miatt. Egy pillanatig sem félt ugyanis a haláltól.

- Elég szürreális módon, dalbetétekkel teletűzdelve ábrázolják a darabban a betegséget. Ez az ötlet is tőle származott, vagy közösen döntöttek róla, hogy zenés előadást készítenek a Happy Endingből?

EM: Az ötlet az övé volt. A kezelése során ugyanis volt egy meghatározó élménye: az ápolója elnevezte az összes orvosságát, hogy könnyebben meg tudja jegyezni, milyen sorrendben kell bevennie őket. Akkor, egy pillanatra kívül tudta magát helyezni az eseményeken, és a helyzet groteszksége mellett észre tudta venni annak humorosságát is. Így a zenei aláfestés valahogy magától értetődőnek tűnt; a darabban szereplő musical elemekhez pedig még a dalszövegeket is ő írta.

- Ha végignézzük a Happy Ending karaktereit, melyikük hasonlít a leginkább Anatra?

GG: A főszereplő, Thalia Roth.

EM: Anat arra törekedett, hogy minden előítéletesség nélkül, őszintén mutassa be a különböző betegtípusokat: a harcost, a hívőt, a homeopátiás gyógymódok követőjét, aki mindenféle "csodamódszert" kipróbál, csak hogy jobban legyen, és azt, aki elfogadja az állapotát és a hátralévő idejét tartalmasan, nem a kórteremben, hanem a családjával szeretné eltölteni - ahogyan Anat is tette.

- A Happy Ending főszereplője egy színésznő, aki kezdetben nehezen fogadja el, hogy beteg, mindenkinek azt hazudja, csak egy szerepre készül a kemós betegek között. Hovatovább, még a családjának sem meri bevallani, hogy rákos. Mennyire tükrözi az ő karaktere azt, ahogyan Anat viselte a betegséget?

GG: Anat sosem hibáztatott senkit azért, mert megbetegedett. Egy pillanatig sem lázadozott, nem kérte számon senkin, hogy miért pont neki szántak ilyen sorsot az életben. Sőt még az utolsó időszakban is - amikor már gyenge volt - elutazott Ednával Londonba. Ő tartotta bennünk is a lelket.

EM: Külön-külön mindegyikünkkel leült beszélgetni. Elmagyarázta, hogy el kell fogadnunk a helyzetet, hiszen a betegség és a halál az élet része. Giditől is azt kérte, hogy idővel lépjen tovább. Ha rágondolok, az jut eszembe, hogy ő a valaha volt legjobb barátom, aki teljes és szép életet élt.

- Edna, tekintve, hogy ön rendezte az első darabot Izraelben, mit gondol az Orlai Produkció előadásáról?

EM: Remekül stilizált, jól eltalált adaptáció. A rendezőnek, Gergye Krisztiánnak sikerült megfognia a darab esszenciáját. Annak ellenére, hogy néhol átformálta azt, nagyjából tudtam, mikor következnek a humoros részek, a nézőtéri reakciók alapján pedig kimondhatatlan öröm volt tapasztalni, hogy a magyar közönség érti a darab humorát. Az pedig külön meglepetés volt, hogy ennyire jó szereplőgárdát sikerült toborozni az előadáshoz. A színészek - főleg a főszereplő (Hernádi Judit - a szerk.) - szinte szárnyaltak a darabban. Az egész könnyed és természetes volt.

- Milyen különbségeket fedezett fel az ön rendezése és Gergye Krisztián munkája között?

EM: Leginkább úgy rendezek, hogy hagyom, a darab beszéljen magáért - ehhez képest az én elképzeléseim csak másodlagosak. Így azt gondolom, az én Happy Endingem egyszerűbb volt. Tekintve, hogy a darab elég erős önmagában is, szerintem nem kell sok színezetet hozzáadni. Gergye Krisztián munkája azonban lenyűgözött! Rengeteg élettel töltötte meg az előadást, egy kész koreográfiára építette fel azt, emellett viszont meghagyta a darab esszenciáját - ami a legfontosabb.

- Gidi, ön mit gondol róla?

GG: Nagyon tetszett, és szeretem, hogy a közönség reakciói mindig ugyanazok, akármelyik országban is játsszák a darabot - ez arra utal, hogy az előadás egyetemes kérdéseket feszeget.

- Ha már itt tartunk, mit jelent a Happy Ending az önök olvasatában?

EM: A választás szabadságát. A sorsunkat nem tudjuk megváltoztatni, de arról dönthetünk, hogyan kívánjuk megélni azt az időt, amink maradt.

GG: Számomra viszont őt jelenti - Anatot.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Híd, ami összeköt: a tehetség – új tagokat avatott a Halhatatlanok Társulata

„Jó egészséget kívánok mindenkinek, pályatársaimnak remek előadásokat és boldogságot, boldogságot, boldogságot” – tolmácsolta Lázár Kati szavait Jordán Tamás szeptember 18-án a Budapesti Operettszínház előtti Halhatatlanok sétányán, ahol nyolc művész csatlakozott a Halhatatlanok Társulatához.
Színház

Vidnyánszky válasza Wilsonnak: „Sajnálom, hogy egyoldalúan tájékozódott”

A Nemzeti Színház igazgatója azután reagált, hogy a MITEM fesztiválra meghívott rendező, Robert Wilson közleményben tudatta, előadása után járó honoráriuma felét a FreeSZFE egyesületnek ajánlja fel.
Vizuál

„Nála nincs fölösleges mondat” – Pályatársai köszöntik Mészáros Mártát

Szeptember 19-én ünnepli 90. születésnapját Mészáros Márta filmrendező, akit ez alkalomból pályatársai, barátai, tisztelői köszöntenek a Fidelióban.
Klasszikus

68 éves korában elhunyt Ligeti András

A Kossuth-díjas karmester, hegedűművész súlyos betegség következtében, váratlanul hunyt el, tudatta családja.
Vizuál

Feljelentés áldozata lett az Anyáim története

Elmaradt az Ars Sacra Filmfesztivál versenyprogramjába meghívott film vetítése szombat este a Tabán moziban. A rendezők egy nappal a vetítés előtt tudták meg, hogy többen feljelentették a fesztivál szervezőit, és petíciót indítottak a szivárványcsaládok örökbefogadásáról szóló film vetítése ellen. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

„Csodálatos ez a bohóc-létezés” – Beszélgetés Mertz Tiborral

Szeptember 18-án mutatta be Székely Csaba Öröm és boldogság című drámáját a Budaörsi Latinovits Színház, Alföldi Róbert rendezésében. Mertz Tiborral, az előadás egyik szereplőjével beszélgettünk kíváncsiságról, társulati létezésről és véleménynyilvánításról.
Színház hír

Híd, ami összeköt: a tehetség – új tagokat avatott a Halhatatlanok Társulata

„Jó egészséget kívánok mindenkinek, pályatársaimnak remek előadásokat és boldogságot, boldogságot, boldogságot” – tolmácsolta Lázár Kati szavait Jordán Tamás szeptember 18-án a Budapesti Operettszínház előtti Halhatatlanok sétányán, ahol nyolc művész csatlakozott a Halhatatlanok Társulatához.
Színház hír

Vidnyánszky válasza Wilsonnak: „Sajnálom, hogy egyoldalúan tájékozódott”

A Nemzeti Színház igazgatója azután reagált, hogy a MITEM fesztiválra meghívott rendező, Robert Wilson közleményben tudatta, előadása után járó honoráriuma felét a FreeSZFE egyesületnek ajánlja fel.
Színház hír

A FreeSZFE-nek adja a MITEM-től kapott honoráriuma felét Robert Wilson

A világ egyik legismertebb rendezője a Nemzeti Színház fesztiválján vett volna részt, ám egészségügyi okokból kénytelen volt távol maradni, előadását nélküle mutatták be. Wilson később közleményben jelezte, hogy nem ért egyet az SZFE modellváltásának módjával – írta meg a hvg.hu.
Színház magazin

Mecénás és mészégető – Báró Kemény János, a Jóság Embere

Kemény János amerikai állampolgárként született 1903-ban, de egész életében erdélyinek vallotta magát. A két világháború között marosvécsi birtokán szervezte meg a helikoni közösséget, amely a jobb- és baloldali erdélyi írók közös parlamentje volt. Báró Kemény János a hídember szerepét töltötte be az erdélyi szellemi életben. Saját vagyonából mentette meg a csődtől a kolozsvári színházat, Horthytól Corvin-koszorút kapott, majd a holokauszt idején az ő támogatásával jött létre a Zsidó Színház Kolozsvárott. Menekítette az üldözötteket. A háború után alapító mecénása lett a marosvásárhelyi teátrumnak, innen aztán politikai okokból kirúgták. A báró mészégetőként dolgozott a kommunista diktatúrában. Drámai kelet-európai sorsáról több kötetes önéletrajzi sorozatot tervezett, de ez is csak torzó maradt.