Színésznőként számtalan színpadon, számos karaktert keltettél életre. Van kedvenced?

Nincs kedvencem. Tényleg, szinte az egész országot bejártam: még főiskolásként játszottam Zalaegerszegen, majd Szolnokra szerződtem. Onnan Miskolcra, Veszprémbe vitt az utam, aztán a Játékszín volt jó pár évig az „otthonom”. Volt egy előadásunk, a Szeretlek, Faust, amivel sok helyen megfordultunk, még az Egyesült Államokban is jártunk. Büszke vagyok, mert ezt az előadást én szerveztem, egyeztettem, illetve több figurát is játszottam benne. Minden egyes szerep ajándék volt a számomra: Mariann a Fösvényben, Árpádházi Szent Margit Kocsis István darabjában, Stázi a Csárdáskirálynőben. Utóbbi igazi kihívást is jelentett, hisz prózai osztályban végeztem a Színház-, és Filmművészeti Főiskolán. Gyerekeknek játszani nagy öröm. Voltam Hamupipőke Schubert Éva rendezésében, beugrottam és játszhattam Pinokkiót, előadásonként hétszáz gyermeknek. Felsorolni sem tudnám, hány szerepet, hány helyszínen alakítottam. Nagyszerű színészekkel és remek rendezőkkel dolgozhattam együtt.

Ma már ritkábban lépsz a világot jelentő deszkákra, hisz te vagy az egyik legfontosabb mozgatórugója a József Attila Színháznak. Hogyan sodródtál a művészeti ügykezelés felé?

A párommal idén harminchét éves házasok leszünk. Ő is színész, méghozzá nagyszerű. Sajnos, volt idő, amikor nem tudtunk megélni a mesterségünkből, nem tudtuk kifizetni a csekkeket, és kétségeim voltak, hogy miből neveljük fel a két lányunkat. Ezért elmentem dolgozni egy nyelviskolába, ahol tanfolyamokat szerveztem cégeknek, azt hiszem, szervező képességemet ez nagyban fejlesztette. Eleinte nagyon nehéz volt, egy teljesen más életbe csöppentem. Fantasztikus embereket ismertem meg, akik segítettek, hogy megtanuljak egy egészen más világban boldogulni. Sokukhoz most is szoros barátság fűz, nagy hálával tartozom nekik. Közben, ha volt szinkron vagy színház, akkor azokat örömmel elvállaltam, már amit a munkám mellett elvállalhattam. A szakmám gyakorlatilag a hobbim lett.

Tizenkét év „kitekintés” után kaptam egy telefont, hogy lennék-e az Újszínház művészeti titkára. Azonnal igent mondtam, bár a felkérés elsősorban nem színészi feladatra vonatkozott. Ennek ellenére, idővel sorra kaptam a szerepeket. Nagyon hálás vagyok ezért a sorsnak, és persze az ottani igazgatómnak. Egy idő után úgy éreztem, váltanom kell, ekkor jelentkeztem a József Attila Színházba.  Immár öt éve, hogy itt vagyok. Munkám elismeréséül három éve megkaptam a Fodor Imre gyűrűt. Több alkalommal beugrottam egy-egy előadásba, hogy megmentsem azt. Az is ajándék az életemben, hogy Renee-t alakíthatom a Furcsa pár női változatában, nagyon boldog vagyok.

Fazekas Zsuzsa (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)

Az attól függ, melyik „üzemmódra” gondolsz. Normál helyzetben reggeltől estig a színház az életem. Egyfolytában egyeztetek, folyamatosan telefonálok, esténként ügyelek, hétvégén is, a hirtelen helyzetek és problémák megoldását keresem.

A mostani, járványhelyzetben is a napok legnagyobb részében a színházzal foglalkozom, de mivel előadások nincsenek, most több idő jut a háztartás vezetésére, a családomra, főzök, és próbálok sokat aludni.

Hogyan dől el, hogy miből hány előadás fut egy hónapban?

Ez egy nagyon összetett kérdés, az, hogy hány előadást játszik a színház havonta, és hogy az egyes előadásokból hány darabot tűzünk műsorra, nagyon sok mindentől függ. Először a szervezéssel és Igazgató úrral átbeszéljük a tervezett havi műsort. Ezt követően elkezdem az egyeztetést a többi színházzal, elsősorban azokkal, ahol színészeink még játszanak. Több színészünk forgat, illetve egyéb elfoglaltságokkal rendelkezik, ezeket is mind figyelembe kell venni. A többi teátrummal, és egyéb produkciókkal folytatott egyeztetésnek megvannak az íratlan szabályai, ehhez mindenkinek tartania kell magát. Rengeteg e-mail és telefon, illetve egyéb információcsere után derül ki az, hogy mit tudunk megvalósítani a tervekből. Ha belegondolsz, hogy egy produkcióban hány színész játszik, és hány színésznek hány egyéb munkája van (előadás, fellépés, szinkron, egyéb szereplés, stb.), szinte kibogozhatatlan a logisztika.

Nagyon pontosan és mindenre kiterjedő figyelemmel kell rögzítenem az adatokat, elég nagy felelősséggel jár a munkám. Ha minden színészt leegyeztettem, és kiderült, hogy ki, melyik este ér rá (és akkor a próbákról és annak egyeztetéséről még nem is beszéltünk), megírom a hivatalos kikérőket, az ezekre adott írásbeli válaszokat összesítem, és véglegesítek egy műsort, amelyet igazgató úr és a vezetőség jóváhagy és aláír. Ezt követően kerül hivatalosan meghirdetésre a színház havi műsora. Ez a munka igazi kihívás, ugyanakkor nagyon szeretem csinálni, másképp azt gondolom, hogy nem is lehet.

A pandémia miatt, ahogy sok más terület, a színház is teljesen felborult. Hogyan éled meg ezt az időszakot?

Mint mindenki: nagyon nehezen. A barátainkkal nem tudunk találkozni, ez visel meg a legjobban. Megpróbálom mindenben a jót látni, igyekszem a legapróbb dolognak is örülni, minden nap tenni valami jót, odafigyelni a családomra még jobban, mint eddig. Csak így lehet túlélni.

Van kedvenc előadásod a József Attila Színházban?

Őszintén mondom, hogy a József Attila Színház minden előadását ajánlom. A színház repertoárjában nagyon sokféle darab megtalálható. Amikor barátaim kérdezik, hogy mit ajánlok, azt a kérdést teszem fel, hogy mit látnának szívesen? Komoly darabot, ami elgondolkodtat, vidámat, ami megnevettet, zenéset, ami szórakoztat és kikapcsol, egyáltalán milyen korosztályról beszélünk? Nálunk minden műfaj megtalálható, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Mindegyik előadást másért szeretem és ajánlom.

Fejléckép: Fazekas Zsuzsa (fotó: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)

Támogatott tartalom.