- Kockázatos vállalkozás egy magánszínháznak Csehovot bemutatni?

- A Kultúrbrigád magánpénzből dolgozik, egy új produkció létrehozásával mindig a lakásuk forog kockán. Ilyen értelemben minden bemutató kockázatos. Nekem nem szabad azzal foglalkoznom, hogy mennyire lesz eladható Csehov.

- Ez már a második munkád a csapattal. Jelez ez valamifajta szövetséget köztetek?

- Először színészként hívtak Az Őrült Nők Ketrecébe, és jövőre is vannak terveink.

- Gondolom, mostanság a legtöbbször neked feltett kérdés: miért Oszvald Marikát választottad Arkagyinának?

- Marika tartott nekünk egy opertettkurzust három éve az egyetemen. Lenyűgözött, hogy mennyi energia van benne, úgy a színpadon, mint az életben. Mindig megragadja a figyelmet.

- Ilyen Arkagyina is.

- Az a vágyam, hogy megmutassuk Arkagyina féltékeny, önző, taktikus, egocentrikus, okos, szorongó, agresszív oldalait is. Ez már keményebb dió. Csehov nem egyszerűsített, dramaturgiai feladatot betöltő szerepeket ír, hanem embereket.

- Milyen vele próbálni?

- Nagy intenzitással dolgozik, látszik rajta, hogy nagyon foglalkoztatja a feladat, és tudja azt is, hogy nagy falatról van szó. Érzékeny, alázatos, kíváncsi és bátor a próbákon. Nagyon sokat tanulok. Ha egy kisrealista előadás lett volna a cél, akkor nem őt hívtam volna. Szerintem pont az az érdekes, ha az általa ismert játékmód elemeit vegyítjük a mélylélektannal: cigánykerekezés után szólaljon meg szárazon is.

- Érzel hasonlóságot Arkagyina fiával, Trepljovval, aki szintén fiatal színházrendező? Van benned is harci kedv a most érvényben lévő színházi szabályok ellen?

- Trepljov fiatal író, aki rendez egy előadást. Minden fiatalnak - szakmától függetlenül - felelőssége, hogy értékelje az elődei munkáját. Egy rendezőnek kell, hogy legyen véleménye az aktuális színházi irányzatokról. Van bennem harci kedv, de nem az vezérel, hogy mást csináljak, mint mások, hanem hogy megrendezzem ezt az előadást. Nem arra törekszem, hogy újszerű legyen, hanem arra, hogy megszólaljon.

- A Sirály a második rendezésed az Operaház Csengő című egyfelvonásos operája után, amelyet nem az osztálytársaiddal hozol létre. Más rendezői módszerekhez kell nyúlnod, ha nem az ismerőseiddel, barátaiddal dolgozol?

- Idősebb színészekkel most találkozom először.  Akiket eddig rendeztem a Bűn és bűnhődésben, a Tajtékos napokban és a Hitgyógyászban, az osztálytársaim, barátaim voltak. Sok helyzetben láttam őket, és azt is figyeltem, hogy az osztályfőnökeinktől milyen instrukciókat kapnak. Ez sok mindent gördülékenyebbé tett. Most tiszta lappal indulok, a próbákon ismerjük meg egymást.

- Billen már benned a mérleg: színész vagy rendező vagy inkább?

- Idén viszonylag keveset játszottam, egy bemutatóm volt a Vígszínház Julius Caesarjában Alföldi Róbert rendezésében. Jó lett volna egy nagy szereppel találkozni, amivel színészként tudok foglalkozni.

- Fekete Ádám dramaturggal gyakran dolgozol együtt. Alkotótársak vagytok?

- Igen. Nekem ő az. Remélem én is neki. Négy éve dolgozunk együtt, van, amit már nem kell megmagyaráznunk egymásnak. Ha bent van a próbán, nyugodtabb vagyok. Nem azért, mert kihúz a csávából, ha nem jut eszembe semmi, hanem mert felszabadít, hogy van egy külső szem, amiben megbízom. Nehezen tudom nélküle elképzelni a munkát a jövőben. Inkább el se képzelem. Csak az idegesít benne, hogy okosabb nálam.

- Látható mostanság a többi rendezésed?

- A Hitgyógyászt két év után pihentetjük, a tervek szerint pár év múlva újra elővesszük majd. A Tajtékos napok folyamatosan műsoron van, ahogy a Bűn és Bűnhődés is, a Csengőt - úgy hallottam - szeptemberben újra műsorra tűzi az Operaház.

- Van következő darab, ami motoszkál a fejedben, amire készülsz?

- Jövőre kettőt fogok rendezni. Színészként két Alföldi-rendezésben dolgozok majd a Kultúrbrigáddal és a Radnóti Színházban.