Színház

Fehér maszk, fekete napszemüveg

2014.11.14. 07:00
Ajánlom
Robert Wilson 1914-e után pár héttel ismét látványszínházat és ismét bábokat láthattunk, ezúttal a Nemzeti Színházban és Viktor Rizsakov rendezésében. Az Éjjeli menedékhely esetében azonban a látvány és a rendezői koncepció maga alá gyűri a színházat. KRITIKA

Fekete-fehér, fent-lent. Fehér, kényszerzubbonyra emlékeztető ruhába öltözött, arcukon fehér maszkot viselő színészek fehér székeken, a rézsútosra billentett színpad tetején - ember nagyságú, fekete bábok az egyébként üres színpad alján. Ezzel a nagyon karakteres képpel indul az előadás, még azelőtt, hogy ténylegesen megkezdődne, hiszen már a nézőtérre belépve ez a látvány fogad bennünket, és a kezdés után is kitartják még egy-két percig. Nézzük egymást a színészekkel. A fekete-fehértől vagy annak árnyalataitól élesen elütő első szín majd jó egy óra múlva tűnik fel a színpadon, egy piros virág képében, és ekkor jön el az a pillanat is, amikor a színészek néhány percre kilépnek a stilizált játékmódból, és még némi humor is megcsillan.

Egészen addig a hol elhagyott, hol magukkal cipelt-vonszolt bábok, a székekkel való játék, a megkoreografáltságot kifejezetten hangsúlyozó mozgások, az idő nagyobb részében pedig a nézőtér felé forduló mozdulatlanság határozza meg az előadást. A színészek nem egymáshoz, hanem egymás mellett beszélnek, de még inkább kibeszélnek hozzánk. Mindehhez a hátsó, hatalmas vászonra kivetített képek járulnak. Az előadás első részében például egy folyamatosan növekvő, majd folyamatosan eltűnő fa, amelynek párja a toll- vagy hópihés fehér padlón rajzolódik ki.

A látvány (Vlagyimir Guszev munkája) sokszor festménybe illően pazar, és akkor még nem is beszéltünk az utolsó harmad tengerparti üdülőt idéző helyszínéről, a fehér mellé társuló homoksárgáról, a kivetített kékekről. A színészek arcát itt már nem fehér maszk, hanem fekete napszemüveg takarja. És eljön az a pillanat is, amikor leveszik a napszemüveget, és vele együtt levetik a stilizált beszédmódot is. Van, akit csak ekkor lehet felismerni, annyira eltűnik az álarcok és a - rendezői koncepcióból következő - egyenjátékmód mögött. Beszédes az is, hogy a saját múltjukat, hibáikat vagy másik énjüket folyamatosan magukkal cipelő szereplőket a mindezt megszemélyesíteni hivatott bábok sokszor ténylegesen is kitakarják. De azért vannak, akik így is határozott kontúrt adnak a karakterüknek: mint például Szűcs Nelli (Vaszilisza) vagy Kristán Attila (Színész).

Törőcsik Mari - Lukát alakítva - mintha egy másik bolygóról érkezne ebbe a szerepekbe dermedt egyenvilágba. Festetlen arccal, az egyszerű és igaz gesztusok erejével szembesíti a körülötte lévőket a saját életükkel, anélkül, hogy bárkire is rá akarná erőltetni a saját igazát.  A kontraszt nagy és beszédes, de ez a kontraszt amennyire előnye, éppen annyira hátránya is az előadásnak, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy a többiek által követett, nézők felé orientált, sokszor statikus és stilizált játékmód egy idő után el-elengedi a nézők figyelmét, és a szereplők közötti viszonyok felfejtését sem könnyíti meg. Szemben Törőcsik Mari Lukájának a figyelmet magához bilincselő és el nem engedő, intenzív jelenlétével.

A formai megoldásokon és a színészvezetés kérdésein túl a legfontosabb azonban mégiscsak az, hogy mit kezd az előadás Gorkij művével, hogyan tudja eljuttatni hozzánk ezt az 1902-ben íródott darabot?  (A szöveget egyébként Kozma András újrafordította, a mához simította, és a négy felvonást egyetlen egybe húzták, sűrítették.) Hogy Gorkij drámái mennyire húsba vágóak lehetnek nekünk, azt a Katona József Színházban néhány év alatt bemutatott három előadás (Barbárok, Kispolgárok, Fényevők) is bizonyítja. A lecsúszott, perifériára szorult életek, lézengő, kilátástalanul létező munkások, értelmiségiek, művészek világa itt és most jelen idő, és erről az előadás nem mond semmit. Viktor Rizsakov célja nyilvánvalóan nem ez volt, nem a közeli tapasztalatokkal, hanem az általános, emberi lelki szegénységgel kívánt szembesíteni - ahogyan ez a Nemzeti Színház lapjának adott interjújában is olvasható. De hiába az előadás több pontján a szemünkbe világító reflektor, a hozzánk beszélő színészek, a vászonra kivetített üres színpad, ez a szembesítés túl elvont és túl általános marad. Mert ha nem tudunk legalább egy szereplővel azonosulni, ha nem látjuk ebben az éjjeli menedékhelyben a saját szűkebb világunkat, akkor nagyon nehéz a (színlap által megjelölt) „zsákutcába került emberiség" általános képéhez kapcsolódni.

Az előadás a darab Szatyinhoz (Trill Zsolt) fűződő, szállóigévé vált zárlatával ("Eh... elrontotta a nótát... Ez a bolond!") nem fejeződik be, Rizsakov nem elégszik meg a zsákutca-vízió látványos felmutatásával, nem hagyja végleg elrontani a nótát, a színészek új dalba kezdenek, és - ha jól sikerült kivenni a szövegből - a napról énekelnek. Mindezt úgy, mintha egy, már lezárt előadás végén adnának ráadásszámot, félkörívben újra összeállva a színpadon. Szépen énekelnek egy szép előadás végén, egy szép gondolat jegyében - mi pedig nézzük és hallgatjuk, de nem tudunk bekapcsolódni.

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

5+1 filmújdonság könnyű nyári estékre

Régen volt ilyen bőséges kínálat nyáron a mozikban, sőt őszre is számos filmbemutatót ígérnek a forgalmazók. Könnyű, nyári estékhez gyűjtöttünk össze néhány új filmet, amelyeket a kertmozik műsorán is érdemes keresgetni.
Zenés színház

„Azért dolgozunk, hogy értéket teremtsünk” – amerikai turnéra készül az Operettissima

Egyedülálló nemzetközi együttműködés jött létre az Operettissima és a legnagyobb amerikai közszolgálati televízió, a PBS között, melynek eredményeképpen egy stream koncerten, valamint egy nagyszabású turné keretében ismertethetik meg az alkotók az operettet a helyi közönséggel.
Vizuál

Nagyszabású Cézanne- és szürrealista tárlat nyílik a Tate-ben

Cézanne alkotásai mellett a Surrealism Beyond Borders (Határok nélküli szürrealizmus) című kiállításon a szürrealisták világába nyerhetnek betekintést a látogatók, de az egyik legjelentősebb brit kortárs művészeti díj, a Turner nyerteseinek műveit is bemutatják – adta hírül a The Guardian.
Tánc

Augusztusban Miskolcon táncol a világ

Augusztus 24. és 28. között rendezik meg a tavaly elhalasztott Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivált Miskolcon. A hazai és nemzetközi táncvilág legkülönlegesebb produkció érkeznek Miskolci Nemzeti Színház színpadára, de nem maradnak el a hagyományos kísérőprogramok sem.
Klasszikus

Ismeretlen ismerősök: Mexikó klasszikus zeneszerzői

María Granillo Reflejos-Tükröződések című művét hallgatva úgy érzékeltem, hogy ez az alkotás számos kulturális utalást vet fel. Jó példája ez a mexikói zeneszerzők tradícióból inspirálódó, de szüntelen az új hangzásokat kereső alkotói szemléletének.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Kihirdették a színikritikusok a legjobb színészi alakítás díjazottját

A Színházi Kritikusok Céhe tagjainak szavazatai alapján Béres Márta kapja a legjobb színészi alakítás díját, az Anna Karenina című előadás címszerepéért.
Színház hír

Színháztudományi konferenciával kezdődik a THEALTER

Bár nemrég még veszélyben volt a THEALTER nemzetközi színházi fesztivál létrejötte, csütörtökön színháztudományi konferenciával kezdődik el a program. Az augusztus 7-ig tartó fesztiválon nyolc helyszínen 37 csapat, illetve alkotó 33 produkciójával várják a közönséget Szegeden.
Színház hír

Öt nap alatt harminc műsor várta az érdeklődőket az első Déryné Fesztiválon

Július 18-án a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Kárpátok visszhangja című táncelőadásával ért véget a július 14-18. között zajló Déryné Fesztivál, amelyet először rendeztek meg Sátoraljaújhelyen és környékén.
Színház gyász

Elhunyt Mihályi Gábor irodalomtörténész, színikritikus

Életének 99. évében, július 22-én meghalt Mihályi Gábor irodalomtörténész, színikritikus, Aranytoll-díjas lapszerkesztő és közíró – adta hírül a hvg.hu a család közlése nyomán. A nevéhez fűződik a Magyar Lettre International és az Európai Kulturális Füzetek alapítása is.
Színház hír

Nagy Péter István a legígéretesebb pályakezdő 2021-ben

A Színházi Kritikusok Céhe tagjainak szavazatai alapján idén Nagy Péter István kapja a legígéretesebb pályakezdő kategória díját, a szeptember 12-én a Bethlen Téri Színházban megrendezésre kerülő díjátadón.