Fekete Gábor: „Szeretek ember maradni a világban”

Mi lennél szívesebben: Rómeó vagy III. Richárd?

Azért nehéz, amit kérdezel, mert én mindent el akarok játszani. Nem szeretném magamat beskatulyázni. Tudom, hogy az alkatom miatt hova osztanának be, és nagyon örülök, ha nem ilyen szerepeket kapok. A jóképű szépfiú. Szeretem ezt játszani, nem arról van szó…

Milyen érzés volt először autogramot adni?

Nagyon furcsa, de egyben nagyon jó érzés volt. Egy kisgyereknek ráadásul. Amire nagyon élénken emlékszem, az a Pál utcai fiúknál volt. Valaki megnézett, vagy a családból, vagy az ismerősi körből, én kint vártam őket az ajtó előtt, és a semmiből rám rontott egy gyerekcsapat, akik felismertek. Nem mondom, hogy nem élveztem, de közben azt éreztem, hogy a színpadi varázslat nem egyezik meg velem. Szeretek ember maradni a világban.

Fel tudod idézni a pillanatot, amikor meghívtak a társulatba?

Nem hittem el, hogy tényleg megtörténik. Már csak amiatt is, mert iszonyúan ki volt élezve a helyzet. Az utolsó utáni pillanat. Nem számítottam már ebben az évben semmire, aztán jött a telefon, és mégis, abban a pillanatban elkezdtem siratni az előző életemet. Közben pedig csapongtam, hogy „fú, de jó”.

Könnyű szívvel jössz?

Szóval, nagyon örülök és várom a folytatást.

Valakivel dolgoztál már innen?

Az újak közül Kulcsár Viki is Novák Eszter osztályába járt, illetve Kónya Merlin Renátával, aki kettővel felettem járt az Akadémián. De névről nagyon sok mindenkit ismerek. Auksz Évával dolgoztam együtt, Lukács Dániel alattam járt eggyel.  Viszont ahogy végigolvastam a társulati névsort…

Félsz? Megijeszt?

Ez egy új közeg nekem. Attól nem félek, hogy nem vagyok idevaló, szerintem be fogok tudni illeszkedni. Volt, akinek már be is mutatkoztam. Mindenesetre, nagyon örülök ennek az évadnak, hiszen rögtön foglalkoztatva vagyok, ami azt jelenti, hogy bizalmat szavaztak nekem, és közben van lehetőségem megismerni a társulatot.

Fekete Gábor (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)

Nem gondolom annak. Azt érzem, hogy nem kellene, hogy teher legyen. Annyira magabiztos vagyok, hogy ne okozzon ez gondot. Többször kerültem abba a helyzetbe, hogy betettek egy főszerepbe, akár nyáron, akár évközben is, és azt éreztem, hogy mindenki figyel: „Na, hogy oldod meg, pajti”. Szerintem, eddig elég jól teljesítettem. Hiszek a mondásban, hogy teher alatt nő a pálma.

Melyik előadást szeretnéd a József Attila Színházban megnézni?

Az Amadeust nagyon szívesen megnézném. Koltai M. Gábor miatt, mert ő is tanított, illetve Tasnádi Bence miatt is. A Király beszéde biztosan izgalmas, magát a filmet is szerettem. De a Mici néni két élete is érdekel.

Ki az a legenda, akire kíváncsi vagy?

Mindenkire kíváncsi vagyok. Nem szeretnék embereket felsorolni, mert eddig azt tapasztaltam, hogy érdemes előjönni az öltözőből és nézni.

Büfézős vagy?

Büfézős is, és takarásos is. Nagyon sokat lehet tanulni a másiktól. A „nagy öregektől” kifejezetten. Hiszek ebben is, hogy ezt így kell csinálni.

Mi az a könyv, ami most az éjjeliszekrényeden van? Mit olvasol most?

Karl Ove Knausgård: Harcom. Az első kötete a Halál. Ezzel küzdök éppen, nem könnyű olvasmány. Nagyon beszippantott az elején, de nem olyan egyszerű feldolgozni. Nagyon személyes az egész.

Milyen könyveket szeretsz egyébként?

Egyértelműen regény, bár a lírát is nagyon szeretem. Sok verseskötetem van, elő szoktam venni őket is. Ezek inkább olyanok, hogy éppen rákapok, és akkor nekiindulok.

Mik a kedvenc könyveid?

Az Utas és holdvilágot biztosan ide sorolnám, de az Iskola a határon is ilyen. Ezek nagy hatással voltak rám. Illetve az Apák és fiúk.

Vezetsz?

Vezetek, de nincs autóm, szóval a vonaton tudok olvasni.  Van, amikor filmezek is.

Sorozatos vagy filmes vagy?

Is-is. Mikor, mihez van kedvem. Mostanában mondjuk érdekes, mert hangoskönyves is lettem. Nagyon sok sorozatot megnéztem, de akkor azért kő kövön nem maradt. Szóval, egészen biztosan nem aludtam. A filmekkel úgy vagyok, hogy ha látok egy érdekes címet, vagy azt szeretném, hogy egy történet végig menjen, és ne az legyen, hogy beszippant, aztán tíz órán át azt nézem… na, akkor filmezek.

Huszonhét évesen nem rossz intellektuelnek lenni? Ez a világ nem erről szól most.

Én nagyon élvezem. Persze, sokszor találkozom a „meg nem értéssel”, de igazából azt érzem, hogy az emberek kíváncsiak a másikra. Legalábbis, ha jó közegben vagy. Szerintem, akkor nincs ezzel baj. Inkább azt érzem, hogy nem szeretnék ebből túl sokat adni. Próbálok odafigyelni a balanszra. Közben proli is vagyok: sörözni, nem figyelni, nem foglalkozni az aktualitásokkal… ez is én vagyok. Közben pedig érdekel, és rosszul érzem magamat, ha nem vagyok képben.

Hol élnél, ha nem Magyarországon?

Élnék egy francia borvidéken, élnék Islandon… mondjuk, élnék Brooklynban is.

Fejléckép forrása: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház

Támogatott tartalom.