Színház

Félelemből, ösztönből, örömből

2009.03.05. 18:02
Ajánlom
Joád, a zsidó főpap akkurátusan gyertyát gyújt, megmossa a kezét, előhozza a tekercseket és a kilencágú gyertyatartót. Készül. Később királyt szentel föl, Dávid egyetlen megmentett utódát. Védi a templomát és a vallását. Racine Atália című darabját hatvan éve nem játszották magyar színpadon, most Valló Péter rendezi a Nemzetiben. A Joádot játszó Kulka Jánosnál jártunk a próbafolyamat utolsó fázisában.

Fidelio Est: Mi volt az első gondolata, amikor tavaly meglátta a próbatáblát?

Kulka János: Azt hiszem, megijedtem. Az ember általában megijed az ismeretlentől. A darabot egyáltalán nem ismertem, Racine életművét se nagyon. Persze nagyjából tudtam, hogy mikől írt és hogyan, hiszen a főiskolán foglalkoztunk vele. Annak viszont nagyon örültem, hogy egy igazi klasszikust tűz műsorra a színház. Ritka dolog és nagy öröm ilyen szöveggel találkozni.

FE: Utánaolvasott annak, hogy mi ez?

KJ: Egyáltalán nem. Tudom, ez csalódás! Biztos mindenki azt hiszi, hogy utánaolvasós, rákészülős színész vagyok... Talán butaság, de az ösztöneimre, a megérzéseimre hagyatkozom, és kihagyom a szerephez való hozzátanulást, hozzáolvasást. Jobb tiszta lappal indulni, és nem viszonyítani semmihez. Bár, ez most picit kivétel, mert összehozott a sors egy nagyon kedves rabbival, Verő Tamással, aki segített mindenféle rituális kérdésekben eligazodni. Nehéz dolog, mert nyilván színpadon nem leképezhető egy igazi szertartás, így muszáj volt köztes utat találni, ami nem sért senkit, és mégis visszaadja színházilag, hogy ez egy zárt közösség, ami saját törvényei és szabályai szerint él.

FE: Elolvastam a darabot, igaz, még a régi fordításban. Hát, nem egy elsőre megérthető, könnyed, esti olvasmány!

KJ: Én is ettől féltem. Hogy nem fogom érteni. A címszerepet játszó Molnár Piroskát kérdezgettem óvatosan, hogy ő olvasta-e... Aztán Szálinger Balázs elkészült ezzel a fantasztikus fordítással, úgyhogy nagy élmény volt az olvasópróba, az első találkozás a szöveggel. Persze nem értettünk egyből mindent, de olyan szépen zenélnek ezek az alexandrinusok, olyan világosan megjelenik egy-egy kép, hogy megnyugodtam. A legnehezebb az, hogy úgy kell kezelnünk a szöveget, mintha a saját mondataink lennének. A mai nap meg pláne nem volt egyszerű: először próbáltunk díszletben, úgyhogy hirtelen minden nagyon „zavaró" lett. Az ember ilyenkor úgy érzi, elveszik a munkáját. Valamit csinált egy próbateremben, valami megszületett, és akkor most rárakják a piros díszletet, a fémet, a zenét, a ruhát... Na jó, de hol vagyok én? Amúgy is nehezen lépek túl azon, amikor egy próbateremből átmegyünk a színpadra. Soha nem olyan, mint amilyennek elképzelem, újra meg kell találni egy közegben a helyem.

FE: Közeli figura ez a főpap?

KJ: Eléggé. Egyszer csak megszólalt bennem. Mintha apám beszélne belőlem. Olyan egyszerűen jön minden: ahogy hozzáérek a fiamhoz, ahogy Dorottyával állunk és aggódunk a gyerekért... De az összes szerep csodálatos! Igazán nagy személyiségek, egyéniségek, óriási szívvel, ésszel és elhivatottsággal. Valódi hősök. Ami talán egy picit messze áll tőlem, az az erőszakossága, vagyis inkább kérlelhetetlensége. Engem sokkal könnyebb meggyőzni, nem vagyok ilyen alkat, nem vagyok fanatikus. A foglalkozásomban igen - hiszek a színházban, a színészetben, a színház szerepében -, de az élet dolgaiban nem. Nekem ez a lánglelkűség egy kicsit furcsa.

FE: Április 16-án a Thália Színházban újra játsszák a Csákányi-Kulka-estet. Közben erre is készül?

KJ: Nem, még Eszternek is van egy nehéz bemutatója március végén, A hét asszonya, Parti Nagy Lajos szövegeiből. Abban maradtunk, hogy kivárjuk mindkettőnk premierjét. De ez a kaposvári előadás „adoptálása", át kell persze gondolnunk, de azért ez már megvan.

FE: Érdekes, vannak színésznők, akikkel mindig jó párost alkotnak. Ha azt látom kiírva, hogy Kulka János és Csákányi Eszter vagy Udvaros Dorottya vagy Vári Éva, arra látatlanban azt mondom, hogy ezt nézni kell...

KJ: Hát, remélem, hogy ők sem bánják! Jó, hogy megadja a sors az ilyen partnernőket. Mindegyikőjük annyira más, és egy csomó mindenben mégis annyira egyformák! Igazi színésznők.

FE: Nehéz velük?

KJ: Persze, de jól bírom! Velem legalább olyan nehéz... Nem a hétköznapokat, hanem az egymás tudomásul vételét, elfogadását, megértését illetően. Az egymásnak teret adás sokat követel a másiktól. De ha olyan emberekkel játszol, akit szeretsz, akkor iszonyú egyszerű, az kifejezetten öröm.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Prima Primissima Díjat kapott Keller András, Hager Ritta és Gálffi László is

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott gálaesten. Mások mellett elismerésben részesült Dobai Péter költő, író, dramaturg és a Bartók Rádió is.
Vizuál

Banksy engedély nélküli kiállítása látható Bécsben

Már több mint egymillióan látták a „The Mystery of Banksy – A Genius Mind” című vándorkiállítást, amely most Bécsben látható. A tárlat a híres brit graffitiművész munkásságát mutatja be 150 graffiti, fénykép, szobor és installáció reprodukciója mentén – szigorúan engedély nélkül.
Színház

Gellért-hegyi rémálmok – kritika Az Imádkozó című előadásról

Radioaktív jövőben hasadnak a sorsok Pintér Béla huszonkilencedik, legújabb előadásában. Maguk a szereplők húzzák a talpalávalót a nihil komédiájához. Megnyugtató, hogy ez csak egy rémálom, és még felébredünk.  
Vizuál

Tragikus körülmények között elhunyt Frank Vallelonga Jr., a Zöld könyv színésze

Feltehetően drogtúladagolás miatt vesztette életét a színész, akinek holttestét egy autóból dobták ki New Yorkban, egy gyárépület közelében. A rendőrség őrizetbe vett egy férfit a térfigyelő kamerák felvételei alapján. Vallelonga 60 éves volt.
Vizuál

Az érem két oldala – kritika A veszélyes lehet a fagyi című filmről

Szilágyi Fanni első nagyjátékfilmje látszólag egy ikerpár problémás kapcsolatáról szól, azonban mélyebbre tekintve ennél jóval sokrétűbb alkotásról van szó. Abszurd doppelgänger-történetként, illetve hétköznapi életválságokkal foglalkozó, szociális drámaként éppúgy megállja a helyét.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház kritika

Gellért-hegyi rémálmok – kritika Az Imádkozó című előadásról

Radioaktív jövőben hasadnak a sorsok Pintér Béla huszonkilencedik, legújabb előadásában. Maguk a szereplők húzzák a talpalávalót a nihil komédiájához. Megnyugtató, hogy ez csak egy rémálom, és még felébredünk.  
Színház hír

Márkó Eszter rendező kapta a Gyulai Várszínház nívódíját

A Tündöklő Jeromos rendezéséért odaítélt elismerést Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója és Gyula polgármestere, dr. Görgényi Ernő adta át a Nemzeti Színházban, a november 30-i előadás után.
Színház ajánló

Mai figurákkal tart tükröt elénk Brasch Bence első rendezése az Átriumban

Az idén 10 éves Átrium szeptemberben mutatta be a Bálna című darabot, mely Ágoston Katalin, Debreczeny Csaba, Kovács Máté, Szinetár Dóra, Tornyi Ildikó és Sas Zoltán egyetemi hallgató szereplésével látható a Margit körúti teátrumban.
Színház interjú

A színház kritizál, a művész lázad – Beszélgetés Peller Károllyal a Latabárné fia kapcsán

Latabár Kálmán születésének százhuszadik, színpadra lépésének századik évfordulójak a tiszteletére rendhagyó monodrámával állt elő a Spinoza Színház. Peller Károly 39 év eseményeit eleveníti meg hét jelenetben: egyszemélyes színházat varázsol a Spinoza picinyke színpadára, és társrendezőként is jegyzi A Latabárné fiát.
Színház ajánló

Deficit – Csurka István darabja a Vigadóban

December 5-én, a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán tekinthetjük meg a Zentai Magyar Kamaraszínpad vendégelőadását, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Szilágyi Tibor rendezésében.