Ezt jelenti ugyanis a csapat neve. Arra, hogyan találták meg a rövidítést, különbözőképp emlékeznek. Kriszta verziója szerint a MU Színház tavaly elhunyt igazgatójának, Leszták Tibornak az első produkció, a Fürdőszoba kapcsán küldött kis dolgozat viselte ezt a dacos-kamaszos címet. Zsuzsa viszont azt állítja, hogy a kaposvári színházból kilépve, a Borostyán nevű helyre igyekezve - hogy a társulatról essék szó -, elhaladt egy gyerekcsapat mellett, és annak egyik tagja kiáltotta a szót. Kávéról tehát szó sincs. (Bár ha valakinek ez jut eszébe, hát azt is elfogadják helyes válasznak.)
Száger Zsuzsa és Urbanovits Krisztina - meg persze az alkotótársaik - külön- és közös véleményt igyekszik megfogalmazni a világgal és egymással kapcsolatban is. Tették ezt már Kaposváron is, mert a színház akkori igazgatója, Babarczy László engedte a repertoárba és a színházi üzemmenetbe kevésbé beleillő, szürreálisabb az „őrületeiket". De van, amit már csak szabadon, kompromisszumoktól mentesen szabad csinálni.
A Fürdőszoba a Tháliában megy, a Fellebbezés a MU Színházban - az állandó játszóhely hiányát nem gondként élik meg. A függetlenség számukra azt is jelenti, hogy bárhol, bármilyen térben, nem kizárólag színházban játszhatnak. Szokatlan hely, mondják, ihletet ad, új, más energiákat képes felszabadítani. Felbolydítják hát a színpadot,a nézőteret, egy workshop alkalmával bejátsszák a Nemzeti Színház minden konyháját, gardróbját és furcsa kiszögelléseit, ők avatják a MU kávézóját színházzá, csinálnak performanszot Zsuzsa lakásán - amit folytatni fognak -, dolgoznak A Káosz Katonáival - Juhász Kristóf, Kaszás Ágnes és Hegedűs Barbara alkotják a formációt -, akiknek a színháza kócos és fésületlen (mondja Kriszta), és punkra kócolják a K.V. frizuráját is. És ez még csak az út eleje.
A K.V. a felolvasások nagy barátja és elkötelezettje. Dolgoztak Gigor Attilával, a Kortárs Drámafesztiválon pedig a Göttinger Pál rendezte Caryl Churchill-darab, a Hetedik mennyország felolvasó-színházi változatával mutatkoztak be. S mi a vonzó nekik ebben a tiszavirág-életű műfajban, ami ha komolyan veszik, nem igényel sokkal kevesebb energiát, mint egy rendes előadásra szánt darab elemzése? „A szabadság. Az, hogy bár tényleg ugyanannyi előkészület kell hozzá, mint egy rendes előadáshoz, mert a szöveget, a viszonyokat elemezni kell, de nincs az a teher, amikor a további próbákon már példány nélkül kell dolgozni. Az, hogy épp a korlátok miatt szárnyalhat igazán szabadon a fantáziád."
A női rendező nem ismeretlen a magyar színházban. Az alternatív színtéren a társulatműködtető koreográfus-táncos nők sem ritkák. Az viszont, hogy színházcsináló csapatot verbuváljon két nő, nem túl megszokott, pláne nem úgy, hogy darabjaik, látásmódjuk nőiségét büszkén vállalják. (Ezért szeretik például Caryl Churchill darabjainak penge humorát, egyszerre abszurd és hihetetlen költői világát is.) Nyilván nem könnyű azt megtanulni, hogy a semmiből teremtsen az ember színházat, de ők még ezt a nem könnyű iskolát is élvezik. Mert mindketten színházban gondolkodnak: szövegírástól díszlettervezésen át az alkotó- és játszótársak kiválasztásáig. (Szerencsére a kőszínházi múlt sok színész ismeretségét hozza magával, és nem kell skatulyákban gondolkodniuk.) Bár most már azért színésznőként is szeretnének működni, így következő, Szilánkok, avagy a panyírrögök címre hallgató, márciusban bemutatásra kerülő produkciójukhoz, amit Baksa Imre rendez, már Bánki Gergő, Juhász Kristóf és Alice Müller szállítja a személyre szabott alapanyagot a közreműködők személyes hangvételű vallomásaiból.
Addig azonban még van egy Fellebbezés, amit szokatlan módon délutáni ifjúsági előadásban is játszanak. A darab alapötlete - eltűnt gyerekeket kereső szülők - Zsuzsáé, aki kezdettől a szülők szemszögéből akarta megmutatni a történetet. Azzal, hogyan szembesülnek a saját elmúlt fiatalságukkal, egykori lázadásaikkal, és hogyan viszonyulnak gyerekeik lázadásához. Hogyan működik egy boldog házasság vagy egy széthullóban levő párkapcsolat, milyen egy elvált anya reakciója. Hiszen a játszók maguk is szülők, s így jóval hitelesebb a kép. Aztán ha kimegy a néző a színházteremből, optimális esetben beszélgetésbe kezd a gyerekével vagy a szüleivel.
A K.V. Társulat számára 2010 a valódi társulattá formálódás éve. És szeretnének minél több helyre elmenni, a helyek közül pedig az iskolát tartják az egyik legfontosabbnak. Hogy kedvet adjanak a színházcsináláshoz. Hogy megmutassák nekik is, és természetesen a felnőtt nézőknek is, nem csak a bevett utakon érdemes járni.
A K.V. Társulat legközelebb február 5-én 15 órakor a MU Színházban látható, ahol a Fellebbezés című produkciót játsszák.
hírlevél
