Az alapszituáció
A Látszatléletben két anya-fia kapcsolatot látunk egy mágikus lakás terében egymásra tükröződve. Egy roma nő (Monori Lili) és identitását maga mögött hagyni próbáló fia (Jéger Zsombor), egy egyedülálló anya (Láng Annamária) és gyermeke (Kozma Dáriusz/Gerendás Ruben), valamint a történeteiket összekötő férfi (Rába Roland). Mindannyian látszatéletet élnek.
A Látszatélet ősbemutatója már az ötödik produkció, amellyel Mundruczó a Bécsi Ünnepi Heteken vendégszerepel. Rendezéseinek közös vonása, hogy kíméletlenül feltárják a jelenkori magyarországi viszonyokat. A mindennapi rasszizmussal, a párkapcsolati és a családon belüli erőszakkal, a dzsentrifikációval vagy a lakáshiánnyal foglalkozó témák tragikuma mellett azonban nem mond le egy csipetnyi humorról sem. (Lilian Spatz, ORF.at, Ausztria)
Mundruczó Kornél szokatlan kamaradarabdját lelkesen fogadták a Museumsquartier-ban. (...) A nagyszabású estén az erőszak és a hangerő által fémjelzett Mundruczó először mutatja meg légiesebb oldalát anélkül, hogy veszítene erejéből.(derStandard.at, Ausztria)
Mundruczó Kornél hiperrealista mesterműve. (mottingers-meinung.at, Ausztria)
Magával ragadóan emocionális a cigány édesanyát játszó Monori Lili alakítása. (ORF.at, Ausztria)
Monori Lili és Rába Roland élőben harcolnak a lakásért. Lenyűgöző páros. (...) Szatírába hajló hiperrealizmus. (Wiener Zeitung, Ausztria)
Az Ágh Márton tervezte kiváló színpadkép a darab minden egyes szakaszában meggyőző. A forgása által előidézett káosz és rendetlenség szemléletes metaforája ennek a nyugtalan, kaotikus korszaknak, melyben sokunk élete a feje tetejére áll, mikor elvesztek a szilárd viszonyítási pontok. (...) A darab pontosan és élesen mutatja meg a romák rejtett és nyílt megkülönböztetését Magyarországon, illetve hogy mennyire makacsul tartják magukat a hagyományos előítéletek, és mennyire erőteljesen van jelen a kirekesztés még a 21. században is. (european-cultural-news.com)
A magyar Mundruczó Kornél halk, mégis erőteljes hatáselemekkel operáló rendezése a rasszizmust, a lakhatási nyomorúságot és a párkapcsolati erőszakot tematizálja. (...) Mundruczó, aki már több ízben volt a Bécsi Ünnepi Hetek vendége, tapintatos gondossággal, kliséktől mentesen vitte színpadra hazájának legégetőbb gondjait, arcot és történetet adva a diszkriminált embereknek. A százperces színházi este végén hosszan ünnepelte a közönség a társulatot és a rendezőt.(Tiroler Tageszeitung, Ausztria)
Mundruczónak alig féltucatnyi karakterre és mindössze 100 percre van szüksége ahhoz, hogy vázolja a helyzetet, természetesen a magyarországitól elemelve és egyetemessé téve azt. A dzsentrifikáció, a nők elleni erőszak, a szélsőséges jobboldaliság és a rasszizmus témáit következetesen, két családtörténetbe ágyazva dolgozza ki, anélkül hogy a cselekmény szétesne vagy parttalanná válna. Felmutat, nem magyaráz, anélkül is érthetővé válik a hatalmi viszonyok rendszere. (mottingers-meinung.at, Ausztria)