„Felszabadító érzés, ha meg tudod nevettetni a nézőt” – Interjú Kovalik Ágnessel

Szeriőz színésznőnek titulálnak. Hogy viseled a skatulyákat?

Nem is tudtam, hogy van titulusom. Nem zavar. Van ennek a szakmának nagyon sok tanulható momentuma, és van az, amit az ember hoz magával, amit kapott a Jóistentől. Mindenki, aki felmegy a színpadra, már önmagában jelent valamit. Ezt lehet, sőt kell használni, illetve átlépni rajta, ha a szerep valami egészen mást kíván. Többféleképpen éljük meg a határainkat.

Én például, amikor azt érzem, hogy már sok, amit csinálok, akkor kezdődnek csak a színek.

Ekkor kell vennem a bátorságot, hogy tovább lépjek, minden egyes próbafolyamatnál. Lehet, hogy emiatt a címke.

Az utóbbi évadban, ahogy idén is, megcsillogtatod a humorodat is. Melyik karakter áll Hozzád a legközelebb?

Felszabadító érzés, ha meg tudod nevettetni a nézőt. A komoly előadásokba is szerencsés becsempészni egy kis humort, mint ahogy a vérbő komédiának is kell keresni mélyebb tartalmat. Legkönnyebben az érzelmek mentén jutok el egy szerep megfejtéséhez, és csodálom azokat a kollégákat, akik képesek csupán a testükkel kifejezni egy karakter komikusságát. Jelenleg A pillangók szabadok Jillje, és az Eldorádó Marikája a legszeretettebbek.

Pikali Gerda, Kovalik Ágnes (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)

Van olyan jellem, figura, érzés, amit szeretnél nagyon eljátszani?

Izgalmas, korombeli, összetett női személyiségeket szeretnék játszani.

Hogy lehet megszokni, hogy lelkileg levetkőzöl mások előtt?

Épp ez a legérdekesebb része, hogy úgy adod magad, hogy közben a szerep látszik. Amikor összefolyik a kettő, és átitatódik egyik a másikkal, az igazán áldásos állapot.

Van szerepálmod?

Nincs.

Ujréti László, Kovalik Ágnes (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)

Idén kerek szülinapot ünnepelsz. Számadásra késztet?

Igen, de már egy ideje elindult ez a folyamat. Amikor kikerültem az egyetemről, úgy tekintettem a harmincas színésznőkre, hogy de jó nekik, már mindent tudnak a szakmáról. Maholnap negyven évesen még mindig kezdőnek érzem magam, és megmaradtak a kérdések, kételyek. Nyilván, több rálátással, meg tapasztalattal. Mindig is érdekeltek a méltósággal öregedő nők, titkok tudói, problémák elsimogatói.

Sokkal inkább tudok azonosulni a mai énemmel, mint a fiatal önmagammal, ráadásul az életfeladatok is izgalmasabbak, bonyolultabbak, gondolatébresztőek.

Az elmúlt hónapok alatt az embernek volt ideje sok mindent végiggondolni. Hogy hatott rád a kényszerpihenő?

Azonnal elkezdtem magokat vetni, annyira vágytam arra, hogy élet sarjadjon, és enni tudjak adni a családnak. A kezdeti rémületet hamar felváltotta a nyugalom. Jól működtünk, rengeteg teendőnk volt, de lement a logisztika terhe a vállunkról. Jó tudni, hogy lehetetlennek látszó helyzeteket megoldunk, hogy el tudjuk dobni a régi beidegződéseinket, és hogy nagyon összetartó közösség vesz minket körül, akikre bármikor számíthatunk.