Színház

Feminista tragikomédiából a náci Németországba

2022.07.01. 15:45
Ajánlom
A kisvárdai tartózkodásom harmadik napjára elárasztottak az olyan „elintézésre váró”, kulturális tevékenységhez csak lazán kapcsolódó ügyek, mint a másnap hajnali taxi intézése, vagy a megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű víz beszerzése. Erőfeszítéseimet ugyan csak részben koronázta siker, de legalább maradt időm lélekben felkészülni az esti két előadásra.

Csütörtökre általános fesztiválfáradtság lett úrrá mindenkin, aminek az okát részben a forróságban látom. Mert hát kinek van kedve ilyenkor kimerészkedni a légkondis hotelből? A kollektív tikkadtság arra is jó, hogy még a szakmai beszélgetések előtt meg lehet vitatni az előző nap látottakat. Mindkét 29-i előadás láthatóan megosztó volt, és be kell látni, van igazság abban is, hogy valaki zseniálisnak látta őket, valaki szerint viszont bizonyos elemek nagyon is megkérdőjelezhetőek voltak.

Én sajnos az utóbbi táborba tartozom, ezért bizakodva néztem a harmadik napom elé, mert hát mégsem mehetek el úgy Kisvárdáról, hogy egy nekem nem tetsző előadás az utolsó színházélményem! Szóval összeszedtem magam, és a megfelelő pillanatban bekanyarodtam a Művelődési Ház elé, ahol a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház a Káoszt játszotta.

Nem emlékszem, hogy láttam-e már valaha finn drámát színpadon, de a Finn Nemzeti Színház igazgatója, Mika Myllyaho írt egyet 2008-ban, úgyhogy érdeklődéssel és nyitottsággal fordultam a darab felé.

289606999_2187979788044985_7155041636023278992_n-154435.jpg

Jelenet a Káoszból (Fotó/Forrás: Kisvárdai Várszínház)

A díszlet azonban az első pillanatban elbizonytalanított. Huszár Kató egy meglehetősen letisztult, többfunkciós, színes hátteret álmodott a színpadra, ami a stilizált jelmezekkel (jelmeztervező: Sikó Doró) olyan hatást keltett, mintha a konstruktivizmus és a kubizmus keveredne és éledne újjá – ezúttal nem a festővásznon, hanem a színpadon. Deli Zsófia rendezése rá is játszik erre: megbontja a hagyományos dramaturgiát, előre hozva vagy épp felcserélve jeleneteket, illetve nem eljátszatja, sokkal inkább elmondatja a szereplőkkel a történeteiket.

Három, harmincas éveiben járó nőt látunk, akik nem találják a helyüket a világban. Az egyik egzisztenciális válságba került a munkahelyi átszervezések miatt, a másik gyógyszerfüggő, a harmadik pedig keresi a megfelelő partnert – látszólag reménytelenül. Valóban ilyen lenne ma egy „harmincas” nő? Ennyire elveszett és gyökértelen? Igen, és mégsem. Szélsőséges típusokat látunk, akiknek egy-egy gesztusában magunkra ismerünk, sőt a darab bizonyos pontjain még talán párhuzamot is vonunk a saját életünkkel, de be kell látnunk, hogy ez a tükör nagyon görbe.

A megjelenített férfiak is erősen elrajzolt figurák, így

egy idő után olyan érzése támad az embernek, mintha egy feminista tragikomédiát nézne, ahol a nők jól beintenek a férfiak uralta társadalomnak.

A legtermészetesebben az újságírót, Enit játszó Vajda Gyöngyvér mozog ebben a világban, még akkor is, ha karakterábrázolásai rendre arra futnak ki, hogy ő egy „férfias nő”, aki nem mellesleg könnyedén és érzéketlenül odaszól másoknak. Bartha Boróka – Andi, az általános iskolai tanárnő megformálója – csak a darab második felére találja meg önmagát, egészen addig gesztusai merevek, monológjai nem többek egyszerű szövegmondásnál.

Szilágyi Míra ezzel szemben Juliként, a pszichológusként egyenletes teljesítményt nyújt, játéka hiteles, és élethelyzettől függetlenül talán az ő karakterével lehet a leginkább azonosulni.

Amihez viszont Magyarországon csak nagyon kevés ember tud kapcsolódni, az az aktuális magyar-román viszonyokra történő reflexió. Pedig Andi történetszála erősen erre építkezik. Hirtelen ráeszmél az ember, hogy olyan kismértékben szivárog be a szomszédban zajló, jelen idejű konfliktus, hogy az erre kihegyezett drámák és poénok nem működnek.

290299814_2187982118044752_4235559124599840367_n-154435.jpg

Jelenet a Mephistóból (Fotó/Forrás: Kisvárdai Várszínház)

Nem úgy a Zsinagógában játszott Mephistónál, ahol ugyan a nemzetiszocialista diktatúra kiépülésének időszakában járunk, mégis világosan látszik, hogy az emberi jellem semmit nem változott. A művészek mikroközösségében az életben maradásért folyik a harc, mindenki könyököl és kapaszkodik, a boldogulás érdekében pedig olykor a legaljasabb módszerekhez folyamodik.

Hendrik Höfgen (Balázs Áron) más utat választ: simulékony természete alkalmassá teszi őt arra, hogy bárhova beilleszkedjen. Előbb valódi személyazonosságát fedi el, majd Mephisto fehér maszkja mögé bújva mindent, ami őt emberré teszi.

„Mindannyiunkban van egy kis Mephisto”

– hangzik el Boris Liješević rendezésében, pillanatokra bevonva a közönséget az előadásba és kimondva a végső konklúziót. A drámában mindenki leteszi a voksát az egyik oldal mellett, és a nézőket is erre buzdítják. Nem restek Internacionálé-kottát nyomni a kezünkbe, vagy kortesbeszédet tartani az ideológia nagyságáról.

Egy karrier színdarabja – jellemzi magát az előadás, én ezzel szemben azt mondanám, hogy az élet színdarabja. Mert ha igazán magunkba nézünk, rájöhetünk, hogy Mephisto szerepe nekünk is éppoly „könnyen adná magát”, mint Hendriknek.

20220630_184642_1-154323.jpg

Kisvárdai Várszínház (Fotó/Forrás: Vass Antónia)

Az Újvidéki Színház produkciójával számomra véget ért a Magyar Színházak 34. Kisvárdai Fesztiválja, amely minden technikai nehézsége ellenére  izgalmas szakmai találkozás volt olyan alkotókkal, akiket egy Budapest-orientált országban talán ritkábban láthatunk.

Fejléckép: Kisvárdai Zsinagóga (fotó: Vass Antónia)

Kenőmájas az értelmiségnek

Kapcsolódó

Kenőmájas az értelmiségnek

A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja valahogy mindig elkerült – nincs rajta mit szépíteni, négyórás az út Budapestről –, de tavaly és idén végre én is eljutottam rá. Az előző szemlére szerencsés időpontban érkeztem: utólagos beszámolók alapján a két legkiemelkedőbb előadást láttam, ezért úgy indultam neki az idei fesztiválnak, hogy bizakodó vagyok.

Gyalogátkelő a Pokol felé

Gyalogátkelő a Pokol felé

Még soha nem léptem át a magyar-román határt gyalog. Úgy tűnik, hogy ehhez is a kisvárdai fesztiválra kellett jönnöm, ahol lassan olyan meleg lesz, hogy csak a (hotelből közvetlenül is nyíló) strand adhat enyhülést. Meg persze a légkondis színházterem, ez utóbbi azonban Szatmárnémetiben nem volt.

Kisvárdai Várszínház

A Kisvárdai Várszínház, hazánk északkeleti „színházi végvára” több mint negyven éves múltra tekint vissza.

Szabadtéri színházi programjaikat júniustól augusztus végéig tartják, több helyszínen. Ilyenkor izgalmas produkciók egész sora várja a közönséget a legkülönfélébb műfaji kínálattal, hazai és határon túli határon túli színházakkal, visszatérő kedvenc társulatokkal, népszerű színművészekkel.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Életörömre hangolunk! – Szeptemberben jön a Zsidó Kulturális Fesztivál

Könnyű- és komolyzenei koncertek, irodalmi és gyermekprogramokkal, hazai és nemzetközi művészekkel várja a látogatókat a 24. Zsidó Kulturális Fesztivál szeptember 4. és 12. között. A programokat hét fővárosi helyszínen rendezik meg.
Színház

Érkezik a Darázs – Az iskolai zaklatásról láthatunk előadást a Margitszigeten

A Delta Produkció és a Kristály Színtér közösen mutatja be szeptember 30-án a Darázs című krimit. Az előadás Kiss-Végh Emőkével és Sodró Elizával a főszerepben, Ördög Tamás rendezésében debütál a Margitsziget új játszóhelyén.
Vizuál

Miskolcon debütál Csoma Sándor filmje, amelyet Erőss Zsolt története inspirált

Magasságok és címmel készült el Csoma Sándor első nagyjátékfilmje, amely a 2013-ban elhunyt hegymászó, Erőss Zsolt történetén alapul. Az alkotás elsősorban a férfi feleségére, Sterczer Hildára és a gyászfeldolgozására fókuszál. 
Jazz/World

Egy napig ismét a manouche jazzé lesz a főszerep

Francia, német, szerb sztárelőadók és magyar zenészek lépnek fel a második alkalommal megrendezett Django Feszt Budapesten. A Kobuci Kertbe augusztus 14-én várják a manouche jazz műfaj kedvelőit.
Vizuál

Megérkezett az első előzetes Martin McDonagh új filmjéhez

Egy barátság vége és az észak-írországi polgárháború között von párhuzamot legújabb filmjében Martin McDonagh. Az Oscar-díjas rendező The Banshees of Inisherin című drámája 2023 januárjában kerül a hazai mozikba.

Ezt olvasta már?

Színház magazin

A kultúra megfizethetetlen?!

A kulturális szféra szereplői évek óta komoly anyagi gondokkal küzdenek, a járványhelyzet, valamint a gazdasági változások pedig újabb kihívások elé állítják az intézmények vezetőit. Legutóbb a kata módosítása, valamint a rezsicsökkentés átalakítása késztette stratégiai változásokra a művészeket. Megkerestünk néhány színházat, hogy mondják el, hogyan érinti őket a jelenlegi helyzet.
Színház interjú

„A színházban történetekre van szükségünk” – interjú Béres Lászlóval

Béres László a Karády zárkája után újra a Gyulai Várszínházzal dolgozik, ezúttal egy orosz szerzőhöz, Csehovhoz nyúlva. A rendezővel az augusztus 9-én látható előadásról, a drámaíróhoz fűződő viszonyáról, valamint a román színházi hagyományokról is beszélgettünk.
Színház ajánló

Érkezik a Darázs – Az iskolai zaklatásról láthatunk előadást a Margitszigeten

A Delta Produkció és a Kristály Színtér közösen mutatja be szeptember 30-án a Darázs című krimit. Az előadás Kiss-Végh Emőkével és Sodró Elizával a főszerepben, Ördög Tamás rendezésében debütál a Margitsziget új játszóhelyén.
Színház hír

Örmény szokások szerint emlékeztek meg Agárdy Gáborról

Születésének 100. évfordulója alkalmából tisztelői és barátai rövid ünnepséget tartottak a művész Fiumei úti sírjánál.
Színház ajánló

A Gyulai Várszínház összművészeti fesztiválján szerepel az Állatfarm

A Puskás Zoltán rendezésében készült musicalt augusztus 6-án tekintheti meg a közönség a gyulai Tószínpadon. A huszonegy dalt felsorakoztató előadás zenei világában a musical és a rockopera műfaja ötvöződik.