Kevés olyan játszhatatlan darabot ismerek, mint az Az a szép, fényes nap, túlírtnak, életlennek és mérhetetlenül könyvszagúnak érzem. Bár, ha belegondolok, az István, a király alapjául szolgáló Ezredforduló sem a legnagyobb eresztés, ez az egész kereszténységfelvétel-sztori igazán sok zenével fogyasztható, prózában kifullad. Éppen ezért lepett meg a hír, hogy egy csapat fiatal alkotó, élükön Kukovecz Ákossal, megcsinálja a Szabó Magda-darabot.
Jelenet az Az a szép, fényes napból (Fotó/Forrás: F. Tóth Gergely / Csokonai Nemzeti Színház)
Ha úgy vesszük, a mű az István, a király előzményeit dolgozza föl: azt a pár napos időszakot, amikor Vajkból István lesz, a cím kontrasztosan utal erre a napra, hiszen alapvetően az „Az a szép, fényes nap” egy pogány ének első sora. Hasonlóan duplafenekű Géza fejedelem darabbeli viselkedése: külsőségeiben a keresztény hit felé tereli az országot, bünteti a régi vallás követőit, de mindez csak politikai érdek,
a nyugatiaknak szóló pávatánc,
a szíve mélyén a pogány istenekben bízik, az új hit taktikai elem, mely segítségével biztosítja fia számára a trónt. Bár egy feszült légkörű, színházi szempontból izgalmas terep ez a királyi udvar, a szöveg maga nem ígér többet a színészeknek heves filozofálgatásnál: a karakterek nem hús-vér alakok, hanem egy történelmi játék sablonos figurái, őszintén, nem is láttam még élvezhető feldolgozást a műből. Egészen a debreceni előadásig.
Jelenet az Az a szép, fényes napból (Fotó/Forrás: F. Tóth Gergely / Csokonai Nemzeti Színház)
Kukovecz Ákos rendezését a Szabó Magda előtt tisztelgő MagdaFeszten mutatták be, jótékonyan megtorpedózva a város híres szerzőjének művét. F. Tóth Gergely dramaturgnak fontos szerepe volt abban, hogy egy feszes, élvezhető szöveg jöjjön létre, amely jó alap a játékhoz, de az eredeti művet mégsem üresíti ki. Rengeteget ad a debreceni előadáshoz a szokatlan tér: a nagyszínpad forgója alatt játszanak ugyanis, ott, ahol nincs takarás, díszlet, az illúziót egyedül a tárgyak, a különleges jelmez (Elise Paris Turco) és mozgás (Katona Gábor), valamint a zene (Balázs-Bécsi Eszter) teremti meg – de azt nagyon erősen.
Ritka az olyan komplex vizualitású előadás, mint a debreceni Az a szép, fényes nap,
gyakorta látom, hogy fiatal alkotók mennyire igényesen gondolkodnak a látványban, de sokszor ez nem több annál, minthogy az egész „jól néz ki”. Ezzel szemben itt mindennek, a hatalmi érdekeket szimbolizáló köteleknek, a korabeli viseletet valami futurisztikus cyberpunk stílussal keverő kosztümöknek, az utolsó fényhatásnak is funkciója, jelentése, helye van.
Jelenet az Az a szép, fényes napból (Fotó/Forrás: F. Tóth Gergely / Csokonai Nemzeti Színház)
Géza fejedelemként Szász Gabriella látható, jó választás volt a szerepre, élesebbnek hat a sok sodródó férfi között egy erős, mély hangú nő – komoly kontrasztot képez Vajkkal (Komlódy Márk) és nagyapjával, Gyulával (Bolla Bence József). Több szerepben tűnik föl Berkó Boglárka és a zenei felelős Balázs-Bécsi Eszter, mindketten jelentős teljesítményt nyújtanak, de számomra a legerősebben Csata Zsolt és Pálóczi Bence játéka maradt meg: előbbi a nyugati erkölcsöt képviselő nevelőt, utóbbi a pogány szellemiséget őrző Böngét alakította. A debreceni előadás remek példája annak, hogy történelmi játékot ma is prímán elő lehet adni,
de egyes művekkel érdemes tiszteletlenül bánni,
összességében olyan „gerillaakció” érte az 1975-ös drámát, amit bármelyik darab megköszönne.
Fejléckép: Jelenet az Az a szép, fényes napból (fotó / forrás: F. Tóth Gergely / Csokonai Nemzeti Színház)
hírlevél
