Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

2018.07.20. 13:30
Ajánlom
Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.

Hogyan emlékszel vissza a főiskolás évekre?

Imádtam azt a négy évet. Az volt az egyik legszebb időszak az életemben. Ott szárnyalhattam, kiteljesedhettem, bármilyen ötletemet megcsinálhattam, énekelhettem, zenélhettem, rendezhettem. Nagyon tehetséges és jó emberek jártak az osztályba. Máté Gábor és Horvai István osztályfőnökök kiváló mestereink voltak. Horvainak ez volt az utolsó osztálya, amit végigvitt. Ebben még nagyon benne volt, nagyon figyelt. Már nem annyira harapott, mint – ahogy hallomásból tudjuk – a korábbi évfolyamokat.

Fogatlanabb oroszlán volt az összes bölcsességével és profizmusával.

Talán a legjobbat kaptuk tőle. Máté Gábor meg fiatalos, vagány, laza, flexibilis, de nagyon pontos és fegyelmezett volt. Felkészült, őszinte, profi és hiteles mester. Gábort az egyetlen és igazi színészi - színházi mesteremnek tekintem. De meg kell említeni Földessy Margitot, akinél 15 évesen kezdtem játszani. Ő hozta meg számomra ehhez a kedvet, a színház szeretetét, a játékosságot, a kreativitást. Margitnál fedeztem fel, hogy szeretem ezt csinálni és talán való is nekem. A munkában való maximalizmusomat már részben Gábortól tanultam. Bár én magam is ilyen ember vagyok. Színészetben nincs mese: nem dumálunk a takarásban, nem megyünk szövegtudás nélkül próbára, fókuszáltak vagyunk, elhivatottak, fegyelmezettek, profik. Nagyon sokat köszönhetek Gábornak. Ha ő nincs, én nem olyan színész és ember vagyok, amilyen.

Fenyo_Ivan1_foto_Gulyas_Dora-152201.jpg

Fenyő Iván (Fotó/Forrás: Gulyás Dóra / Jurányi Ház)

Miért döntöttél úgy annak idején, hogy kiszállsz, és nem veszel részt az AlkalMáté Trupp előadásain?

Mikor elkezdtük, még Zsámbékon, akkor nagyon jó volt együtt lenni újra, és szárnyalni megint, a főiskola után. Imádtam. Együtt aludtunk, dolgoztunk, buliztunk. Nemcsak a próbákról és a nyári AlkalMátékról szólt az együttlét, hanem a nevetésről, barátságokról, szerelemről. Aztán számomra lassan megváltozott valami. Egy idő után egyszer csak nem éreztem magunk között azt a nagy szeretetet és összetartást, amit anno. És amit érdekes módon most megint érzek. Közöttük is egymás felé, és bennem is feléjük. Akkor nem éreztem.

Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás, a szeretet, és hogy automatikussá vált a dolog.

Nem volt hozzá kedvem. Ennyire egyszerű. Emlékszem, Patrícia (Kovács Patrícia – a szerk.) akkor azt mondta, miért ne lehetne az, hogy ha valaki épp egy adott évben nem akar játszani, akkor majd visszajön jövőre, vagy amikor akar. Miért ne lehetne ezt az egészet lazábban kezelni? Nekem ez akkor tetszett. Megengedőnek éreztem. De a többség nem így döntött. Dini (Száraz Dénes – a szerk.) még korábban kilépett, ami nyilván valamennyi konfliktushoz vezetett az osztályon belül, de nála ezt elfogadták. Azt, hogy én is kiléptem, méghozzá „pusztán” arra hivatkozva, hogy elment a kedvem, valami nekem eltűnt ebből, és nem érzem már azt, ami volt, azt nem fogadták el. Máshogy kezelték az én ügyemet, mint Diniét. El tudom fogadni ezt a részükről. Rájöttem, hogy ők mit élhettek át. Nekem ez nehéz volt, és bizony azóta is az. Megsínylettem ezt az évek során, hisz kiközösítettem magam ezzel valahol. Pedig mint embercsoport, ők álltak hozzám a legközelebb eddig.

Amúgy szerintem érvényes kilépni. Házasságból, munkából, csoportból, bárhonnan.

És ez az ominózus szerződés dolog… Tudom, hogy mindenki ezt mondja már, de szerintem nem kötöttünk semmilyen szerződést. Én legalábbis nem emlékszem ilyenre. Nem emlékszem egy nevezetes megbeszélésre vagy pontra, ahol kézfeltartással, a követelmények, keretek és következmények pontos ismeretével, erről tudatosan döntenünk kellett volna. Ahol én szavaztam volna, hogy rendben, vállalom, szavamat adva, aztán utána meg szembe köptem volna magam azzal, hogy meghazudtoltam magam, és mégsem tartom, amit ígértem. Ha valaminek, akkor egyenes, és szavatartó embernek tartom magam. Ha kimondottan megígértem volna valamit, pláne szóbeli szerződésszerűen, azt tartom, és nem szegem meg. De elfogadom, hogy ezt ők ennek veszik. Lehet, hogy volt ebben egy kimondatlan, belesodródott, egyetértésszerű paktum, de részemről egy tudatosan kimondott és megfogadott szerződés nem volt.

Tudod már, hogy játszol-e az előadásban?

A többiek egyelőre nemmel szavaztak. Most mindent el kell fogadnom, hiszen sérülést okoztam a csapatnak anno, és ennek következményei vannak. Sajnálom, hogy megbántottam őket. A szavazáson valamiért nem vehettem részt. Ha én egyszer hátat fordítottam, akkor gondolom úgy érezték, hogy én már nem tartozom a csapathoz, és nekem nincs jogom hallani, hogyan szavaznak. Van, aki flexibilisebb, aki ezt az egészet már lazán kezelné, és van, aki szerint nem lehet csak úgy ki-be járkálni. Felmerült részükről az a kérdés is, hogy csak most szeretnék-e játszani, vagy ezentúl mindig. Nem tudtam válaszolni, ami nem szólt mellettem. A megoldáson van mindenki, és ez nagyon jó. Örülök, hogy egyáltalán itt lehetek. Ez az előadás talán abból a szempontból érdekes lesz, hogy itt pluszban van egy emberi konfliktus is: én vs. osztály, amit helyre kell tenni. De a találkozások során érzem, hogy lazul a viszony. Nagyon szeretem őket, és ők is engem.

Ha nagyon szeretnék játszani, akkor nem hiszem, hogy vissza fognak tartani.

foto_erdelyifotohu_FENYO_IVAN-154445.jpg

Fenyő Iván (Fotó/Forrás: Alkalmáté Trupp)

Mi az, ami mindenképpen legyen benne a rólad szóló előadásban?

Annyira abszurd, hogy rólam előadás készül, hogy el sem tudom hinni. Eddig arról beszélgettünk, lehetne egy kicsit hatásvadász, mint egy amerikai film. Úgy izgalmas, ha nincsenek tabuk. Szeretnék mindent megmutatni, hol tartok most emberileg. Honnan jöttem és mivé lettem. Kívülről látni a saját életedet, izgalmas lehet. Az utóbbi félév életem egyik legnehezebb szakasza volt. Erről is lehetne beszélni.

Szeretném, ha terápia lenne, nem színháznak fogom fel.

A Fenyő Iván ezekről is szólhatna, és ha én, mint Fenyő Iván, aki mindegy, hogy színész vagy nem színész, rá tudok látni az életemre, az egy nagyon fontos és hasznos dolog lenne.

Tavasszal találkoztatok először. Mi a következő lépés?

Akkor elkezdtem mesélni magamról, azt június közepén befejezem. Júliusban pedig két hét próbaidőszak lesz. Biztos vagyok benne, hogy nagyon fogom élvezni. Műhelymunka és pszichoterápia lesz. A maximalizmusomat majd vissza kell fogni. Két hét alatt nem tudjuk megcsinálni, hogy minden olyan legyen, amilyennek én szeretném, másrészt nem is én vagyok a rendező, és nem egyedül csinálom. Ezt ők csinálják, én meg remélem, hogy beleszólhatok.  

Szerző: Bordás Katinka (Jurányi Latte)

Fenyő Iván

AlkalMáté Trupp

Bemutató: július 26. 20.30

További előadások: július 27., 28., 29. 18.00 és 20.30

Helyszín: Jurányi Ház

Az idei előadás szereplői:

  • Czukor Balázs
  • Dömötör András
  • Gál Kristóf
  • Járó Zsuzsa
  • Jordán Adél
  • Máthé Zsolt
  • Szandtner Anna
  • Vajda Milán

Zenei vezető: Dargay Marcell

Látvány: Kálmán Eszter

Asszisztens: Mátis Inez

Rendező: Máté Gábor

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Vidnyánszky válasza Wilsonnak: „Sajnálom, hogy egyoldalúan tájékozódott”

A Nemzeti Színház igazgatója azután reagált, hogy a MITEM fesztiválra meghívott rendező, Robert Wilson közleményben tudatta, előadása után járó honoráriuma felét a FreeSZFE egyesületnek ajánlja fel.
Színház

Híd, ami összeköt: a tehetség – új tagokat avatott a Halhatatlanok Társulata

„Jó egészséget kívánok mindenkinek, pályatársaimnak remek előadásokat és boldogságot, boldogságot, boldogságot” – tolmácsolta Lázár Kati szavait Jordán Tamás szeptember 18-án a Budapesti Operettszínház előtti Halhatatlanok sétányán, ahol nyolc művész csatlakozott a Halhatatlanok Társulatához.
Színház

A FreeSZFE-nek adja a MITEM-től kapott honoráriuma felét Robert Wilson

A világ egyik legismertebb rendezője a Nemzeti Színház fesztiválján vett volna részt, ám egészségügyi okokból kénytelen volt távol maradni, előadását nélküle mutatták be. Wilson később közleményben jelezte, hogy nem ért egyet az SZFE modellváltásának módjával – írta meg a hvg.hu.
Klasszikus

„Szeretnék ajtóstul rontani a házba” – beszélgetés Rajna Martinnal

Mindössze huszonöt évesen lett a Győri Filharmonikus Zenekar vezető karmestere, az évadnyitó koncerten Kodály és Bartók művei mellett Balogh Máté új kompozícióját is vezényli, amelyet a zeneszerző számukra írt. Rajna Martinnal győri tervei mellett a modern zene fontosságáról is beszélgettünk.
Zenés színház

A sors lépcsőfokain járva – interjú Dolhai Attilával

A Budapesti Operettszínház idei évadának első bemutatója a Federico Fellini 8 és ½ című önéletrajzi ihletésű filmje alapján készült Nine-Kilenc, amely egy alkotói válságban lévő rendező belső vívódásait, illetve nőkhöz való viszonyát mutatja be. A Guidót alakító Dolhai Attilával a főhősről, az előadásról és vallásról beszélgettünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Híd, ami összeköt: a tehetség – új tagokat avatott a Halhatatlanok Társulata

„Jó egészséget kívánok mindenkinek, pályatársaimnak remek előadásokat és boldogságot, boldogságot, boldogságot” – tolmácsolta Lázár Kati szavait Jordán Tamás szeptember 18-án a Budapesti Operettszínház előtti Halhatatlanok sétányán, ahol nyolc művész csatlakozott a Halhatatlanok Társulatához.
Színház hír

Vidnyánszky válasza Wilsonnak: „Sajnálom, hogy egyoldalúan tájékozódott”

A Nemzeti Színház igazgatója azután reagált, hogy a MITEM fesztiválra meghívott rendező, Robert Wilson közleményben tudatta, előadása után járó honoráriuma felét a FreeSZFE egyesületnek ajánlja fel.
Színház hír

A FreeSZFE-nek adja a MITEM-től kapott honoráriuma felét Robert Wilson

A világ egyik legismertebb rendezője a Nemzeti Színház fesztiválján vett volna részt, ám egészségügyi okokból kénytelen volt távol maradni, előadását nélküle mutatták be. Wilson később közleményben jelezte, hogy nem ért egyet az SZFE modellváltásának módjával – írta meg a hvg.hu.
Színház magazin

Mecénás és mészégető – Báró Kemény János, a Jóság Embere

Kemény János amerikai állampolgárként született 1903-ban, de egész életében erdélyinek vallotta magát. A két világháború között marosvécsi birtokán szervezte meg a helikoni közösséget, amely a jobb- és baloldali erdélyi írók közös parlamentje volt. Báró Kemény János a hídember szerepét töltötte be az erdélyi szellemi életben. Saját vagyonából mentette meg a csődtől a kolozsvári színházat, Horthytól Corvin-koszorút kapott, majd a holokauszt idején az ő támogatásával jött létre a Zsidó Színház Kolozsvárott. Menekítette az üldözötteket. A háború után alapító mecénása lett a marosvásárhelyi teátrumnak, innen aztán politikai okokból kirúgták. A báró mészégetőként dolgozott a kommunista diktatúrában. Drámai kelet-európai sorsáról több kötetes önéletrajzi sorozatot tervezett, de ez is csak torzó maradt.
Színház ajánló

Ady Endre és Jordán Tamás találkozása a Pinceszínházban

Kihirdette új évadának bemutatóit a Pinceszínház: Jordán Tamás Ady-estje mellett vígjátékokkal és beszélgetéssorozattal is várják a nézőket.