Színház

Ficza István: "Várom a lehetőségeket"

2013.03.30. 06:57
Ajánlom
Angyalszárnyas, bicikliző Szent Péter, hebehurgya postás és családi idill után vágyakozó frontkatona. Ficza István kezdetben kisebb alakításokban tűnt fel az Örkény Színház színpadán, a nemrég bemutatott Tótékban viszont egyszerre több szerepet is magáénak mondhat. INTERJÚ

- Tavaly februárban szerződtettek az Örkény Színházhoz, és jelenleg te vagy a társulat legfiatalabb tagja. Hogy érzed itt magad?

- Amikor az egyetem második évében a Homburg hercegben felléptünk a fiúkkal, számomra nagyon családias volt itt a légkör. Akkor még egyáltalán nem esett szó arról, hogy gyakorlatra ide kerülnék, vagy esetleg később ide szerződnék, de már eleve szimpatikus volt a közeg. Aztán Mácsai Pál ide hívott gyakorlatra, és utána jött a szerződés is. Nehezen tudok új környezetben feloldódni, de mára már jól érzem magam a társulatban.

81C26FBA-C97F-4D59-9BCB-89CC0DBD3F57

Az Örkény Színház előcsarnokában - Ficza István még e.h. - Színházak éjszakája

- Kisebb szerepekkel indultál, például A viharban, a János királyban vagy a Liliomfiban. Mesélj ez utóbbiról, milyen volt a Mohácsiakkal dolgozni?

- Nagyon szerethető munka volt, mivel azt éreztem, mint az egyetemen: szabadjára vagyok engedve! Csak azt sajnálom, hogy nagyon pici szerepet kaptam benne - a második felvonás vége felé kerülök a színre, így a próbafolyamatba is viszonylag későn tudtam bekapcsolódni. Azt azonban jó volt látni, hogy a többiek is ugyanilyen szabadon léteznek ebben a Mohácsi-féle közegben, bármit kitalálhattunk, még a főpróba hetén is folyamatosan alakult a szövegkönyv.

- Ha már a szövegnél tartunk, ebből a szempontból a Tóték is egészen speciális előadás, hiszen Mácsai Pál és Gáspár Ildikó mintegy tökéletesítették ebben a darabban, amit a Macskajátékban már elkezdtek: a narráció beemelését. Mennyire jelentett ez a fajta előadásmód színészként új feladatokat?

- Valóban, Mácsaiék ezúttal csak a kisregényből merítettek. Amikor Pali először olvasta fel a szövegkönyvet, mindenki odavolt érte. Tetszett nekünk ez az anyag, éreztük, hogy azzal, hogy saját magunkat narráljuk, sokat lehet kísérletezni, próbálgatni, hogy is érvényesül ez a színpadon. A narráció és a játék összehangolásával nekem annyira nem is kellett megküzdenem. A sok szerep miatt nem voltam úgy "jelenethez kötve", mint a többiek. Elsősorban Gyula, postás és narrátor voltam egy személyben - de nem éreztem azt, hogy óriási különbségeket kellene tennem közöttük. Gyuri atyus, a postás kapcsán valóban narrációból indulok, és Pali azt az utasítást adta, hogy egy bizonyos ponton lépjek ki ebből és váltsak át. Azt hiszem, jó pontot találtunk ehhez, hiszen a narráció hirtelen átalakul Gyuri atyussá, és abban a pillanatban megszületik maga a postás alakja. Leginkább Gyula szerepét szerettem volna magamban megtalálni, mert a levelek, amelyek haza szólnak a szülőkhöz, a húgához, eleve személyesebbé tették számomra a darabot.

- Mivel a szöveges részek kapják a legnagyobb szerepet az előadásban, nem lehetett könnyű, hogy minden szó a megfelelőképpen hangozzon és ne veszítse érvényét.

- Nem éreztem annyira nehéznek - az én esetemben elsősorban beszédtechnikailag kellett jól "kigyúrni" ezeket a monológokat. Vannak olyan helyzetek, amikor tudom, hogy mit szeretnék csinálni, de nem tudom a pontos módját. Ebben sok segítséget kaptam az idősebb kollegáktól és a rendezőtől is. Ugyanakkor már volt a Tóték kapcsán egy kevés tapasztalatom: két évvel ezelőtt egyszer már próbáltam ezt a darabot Gyulaként és narrátorként is, ahhoz képest most egy ajándékot is kaptam, a postás szerepét.

- Valóban több szerepben is jelen vagy a Tótékban, sokszor feltűnsz a színen, ha csak villanásnyira is. Nem tördeli ez benned némileg szét a játékot?

- Egyáltalán nem, igazság szerint rettenetesen élvezem. Persze ehhez hozzájárul az is, hogy annyira élesen azért nem kell váltanom, mert lényegében ugyanaz vagyok, egy-egy új hanglejtést kell csak megtalálnom. Szent Péternél például sokkal lágyabb tónust kell használnom, és meg is születik a figura! Gyulát is máshogy szólaltatom meg, ő vidáman ír haza a szüleinek, de a bajtárs, Gyurica Sándor levelében például a lelkiismeret-furdalást kellett megtalálnom. A narrátornál a cinizmusban tudtam megkapaszkodni: persze, minden csillámporos meg boldogságos, ott vannak a hegyek, és leírom a gyönyörű tájat, de érezhetőnek kell lennie annak is, hogy közben a gonosz már megjelent, és éppen tönkreteszi az idillt.

- Az énekes részek szerinted mennyiben illeszkednek az előadásba?

- Sokan mondják, hogy a dalok megtörik az előadást, közben viszont nagyon élvezetesek és szerethetőek. Lehet, hogy néha csöpögősek, sziruposak, de hangulatot teremtenek, éreztetik, hogy akkor mi volt az emberekben, hiszen ezek a slágerek szóltak a rádióból. Hozzám az éneklés mindig közel állt, az egyetemen jó képzést kaptunk, és ezt szerencsére most itt is tudom kamatoztatni. Az előadásban szólót is éneklek, Gáspár Ildikó dramaturg, aki a dalokat is válogatta, egy Karády-dalt keresett nekem.

- A próbák előtt megnéztétek a "nagy elődöket"? Gondolok itt arra, hogy a Tótékról sokaknak talán Az Isten hozta őrnagy úr című film ugrik be először.

- Sosem merek előre megnézni ilyesmit, nehogy túlzottan hassanak rám az elődök. Például a Liliomfinál, amikor megkaptam az ifjú Schwarzot, véletlenül sem szerettem volna olyan lenni, mint Garas Dezső. Magamban szeretem megtalálni, létrehozni a dolgokat, a saját ötleteim, fantáziám alapján, mert akkor tudom csak igazán élvezni a szerepemet és előadásról előadásra új dolgokat belevinni a figurába.

- Térjünk át a Vaknyugatra: nem lehetett véletlen, hogy te és Rétfalvi Tamás kaptátok a főszerepeket, hiszen már az egyetemen is játszottátok őket a McDonagh-gyakorlatokban, ami szintén Gothár-rendezés volt.

- Valóban nem volt véletlen, de képzeld, az átriumos előadásra nem is Gothár Péter kért fel minket (nevet). A Vaknyugat Tomival nekünk nagy szívszerelmünk volt, imádtuk próbálni. A Kultúrbrigádból Ugrai István, Nyulassy Attila és Zsedényi Balázs keresett meg minket azzal, hogy szeretnék, ha ezt teljes előadásként is létrehoznánk. Ők szereztek támogatókat és ők találták az Átriumot is, mi Gothárhoz ragaszkodtunk, hiszen nélküle nem lett volna meg az előadásnak az a sajátos íze, amit ő hozzáad a McDonagh-művekhez. Tomival talán túl fiatalnak éreztük magunkat ahhoz, hogy 50-60 éves embereket játszunk, de jóleső érzés volt, hogy a Kultúrbrigád ennyire ragaszkodott hozzánk. Nagy lehetőségnek tekintem az élettől, hogy ez az előadás létrejött.

- A Vaknyugatban végig nagyon erős, karakteres tájszólásban beszélsz.

- Igen, ez palóc tájszólás, a Felvidékről érkeztem, jól ismerem, de azért rá is játszom, mert ennyire palócosan nem beszéltem otthon. Ehhez nem én ragaszkodtam, hanem az egyik próbán kiderült, hogy felvidéki vagyok, és Gothár szerette volna, ha a saját, tizenkilenc éves koromig használt tájszólásomban mondom a szöveget. Megtetszett neki, aztán Valene-t már így kellett megszólaltatnom később is. Igaz, a mai napig küzdöm ezzel, mert teljesen tönkreteszi a beszédtechnikámat, mégis nagyon szeretem. Érdekes az is, hogy a darab szerinti testvérem nem így beszél, de abban megállapodtunk, hogy nagyon "műanyagnak" éreztük volna, ha Tomi magára erőltette volna ezt a palócságot. Végül így mindketten természetesen beszélünk az előadásban.

- Míg a Tótékban a közösség és szűkebb értelemben a család ereje, addig a Vaknyugatban éppen az egymástól való elidegenedés jelenik meg. Szerinted melyik tendencia jellemzőbb manapság?

- Ez talán családról családra változik. Az enyém szerencsére nagyon összetartó.

- Meg tudná magát tartani egy Örkény-féle őrnaggyal szemben is?

- Úgy gondolom, igen, mert van egy nagyon erős kötelék közöttünk, ami sokat jelent a számunkra.  Általánosságban azt gondolom, hogy a Vaknyugat ábrázolta tendencia az erősebb. Elég abból kiindulni, hogy akiket egyszer a barátaidnak hiszel, hirtelen akkora fordulatot tudnak venni, hogy teljesen eltávolodhatsz tőlük. Néha annyira megváltoznak körülöttem az emberek, hogy megdöbbenek azon, a szeretet mennyire át tud alakulni gyűlöletté. Vagy ha nem is gyűlöletté, de már borzasztó messze érzem magamtól azt az illetőt. Mintha a magyarokra ez sajnos valamiért nagyon igaz lenne.  Ahonnan például én jövök, Érsekújvárról, ott sincs ez másképp. Kisebbségként Szlovákiában összetartóbbnak kellene lennünk, ehhez képest ott is tud széthúzás lenni.

- De ahogy említetted, itt és most, az Örkényben nem ez a helyzet.

- Pontosan, itt tényleg jól érzem magam. Amikor az ember kikerül az egyetemről, úgy gondolja, bármit meg tudna csinálni, bármit el tudna játszani, és ezt most sem érzem másképp. Várom a lehetőségeket.

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

A felújított Rumbach utcai zsinagóga a Zsidó Kulturális Fesztivál új helyszíne

„Éljük át újra!” - mottóval öt helyszínen, több mint húsz programot kínál a Zsidó Kulturális Fesztivál augusztus 22. és 30. között Budapesten. A fesztivál új helyszíne a felújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga lesz.
Vizuál

Pazar Vaszary-válogatás a Kieselbach Galéria nyári tárlatán

Vaszary Jánostól nyolc kiváló olajfestmény és több jelentős grafika is látható a Kieselbach Galéria A legnagyobbak - Főművek és fontos képek Munkácsytól Kondorig címmel nyílt reprezentatív nyári tárlatán.
Könyv

„Digitális boomot várok” – beszélgetés Rózsa Dáviddal, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójával

Az OSZK új főigazgatója tavaly márciusban lépett hivatalba, azóta felgyorsultak a digitalizációs folyamatok a nemzeti könyvtárban. Erről, és az augusztus elején nyíló, Babits Mihály és Török Sophie több mint 6600 dokumentumból álló levelezését feldolgozó adatbázisról is kérdeztük Rózsa Dávidot. 
Klasszikus

Klasszikus zene szólt „a magyar Salzburgban” - Beszámoló Tatáról

Egy hete ért véget Tatán a Klassz a pARTon fesztivál, a Cimbora Alapítvány rendezvényét támogatta és második alkalommal fogadta be a város. A szervezőket nemcsak a kisváros festői Öreg-tavának szépsége vonzotta Tatára, hanem a város múltja is, hiszen itt is, mint minden Esterházy-birtokon a zenének is fontos szerepe volt. A tatai Esterházyak is igen sokat tettek a helyi zenei élet fellendüléséért, a kastély történeti múltja és a kortárs zenei élet így mára összeért.
Klasszikus

Olasz, spanyol turnén járt a Fesztiválzenekar

Olaszországban és Spanyolországban játszott óriási sikerrel a Budapesti Fesztiválzenekar július végén. A turné utolsó állomásán, az újabb lezárások előtti utolsó pillanatban, Kodály zenéje szólt az Adán Martín Auditórium fantasztikus épületében.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Kihirdették a színikritikusok a legjobb színészi alakítás díjazottját

A Színházi Kritikusok Céhe tagjainak szavazatai alapján Béres Márta kapja a legjobb színészi alakítás díját, az Anna Karenina című előadás címszerepéért.
Színház hír

Színháztudományi konferenciával kezdődik a THEALTER

Bár nemrég még veszélyben volt a THEALTER nemzetközi színházi fesztivál létrejötte, csütörtökön színháztudományi konferenciával kezdődik el a program. Az augusztus 7-ig tartó fesztiválon nyolc helyszínen 37 csapat, illetve alkotó 33 produkciójával várják a közönséget Szegeden.
Színház hír

Öt nap alatt harminc műsor várta az érdeklődőket az első Déryné Fesztiválon

Július 18-án a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Kárpátok visszhangja című táncelőadásával ért véget a július 14-18. között zajló Déryné Fesztivál, amelyet először rendeztek meg Sátoraljaújhelyen és környékén.
Színház gyász

Elhunyt Mihályi Gábor irodalomtörténész, színikritikus

Életének 99. évében, július 22-én meghalt Mihályi Gábor irodalomtörténész, színikritikus, Aranytoll-díjas lapszerkesztő és közíró – adta hírül a hvg.hu a család közlése nyomán. A nevéhez fűződik a Magyar Lettre International és az Európai Kulturális Füzetek alapítása is.
Színház hír

Nagy Péter István a legígéretesebb pályakezdő 2021-ben

A Színházi Kritikusok Céhe tagjainak szavazatai alapján idén Nagy Péter István kapja a legígéretesebb pályakezdő kategória díját, a szeptember 12-én a Bethlen Téri Színházban megrendezésre kerülő díjátadón.