Sütő András 1986-ban írt, sok éven át betiltott drámája az elmúlt évtizedek magyar irodalmának egyik legeredetibb írása. A két idősíkban játszódó darabban egymásra vetül a nyolcvanas évek romániai diktatúrája és az auschwitzi haláltábor rettenete.
Színházi próba zajlik a színpadon. A darab az auschwitzi Mengele-laboratóriumban játszódik, a Sonderkommandó lázadásának idején. A darabbeli színház igazgatója játssza Mengelét, a dráma írója és rendezője pedig Manót, a laboratóriumi szolgát, aki ikergyerekei életéért harcol, és az álmaikat meséli Mengelének, hogy kísérleteihez pszichológiai anyagot szolgáltasson, s így ne kelljen meghalniuk. Amikor kiderül, hogy a fiát mégis megölette Mengele, a gyilkossal is alkut kötő kisember egy pillanatra hőssé próbál válni, s pisztolyt fog Mengelére, de elsütni nem tudja.
A próbált darab belső színházi valósága egybefonódik a kor külső valóságával. A színpadon játszódó darab szerző-rendezőjének a fiát ugyanis államellenes összeesküvés miatt börtönbe akarják zárni. A fiú a színházban próbál elbújni a belügyesek elől, s az apja segítségét kéri, aki azt tanácsolja neki, hogy öltözzön be Sonderkommandósnak, de lebuknak. A próbát mégis folytatják, mert az előadást meg kell tartani, de folyamatos ellenőrzés és megfigyelés alatt kell tovább dolgozniuk...
A Vígszínház mutatta be először a darabot 1987-ben Sík Ferenc rendezésében. Ebben a csaknem 25 évvel ezelőtti produkcióban játszott Lukács Sándor, aki a mostani előadásban is színpadra lép.
"Talán nem önáltatás, hogy drámám időszerűsége nem múlt el létrejöttének történelmi idejével. Nem múlhatott el, mert a mindennapos jelenség - mint például az emberi szabadság lábbal tiprása - nem föltétlenül napi jelenség. Mi több: korszakok jönnek és mennek - a megaláztatás pedig marad, a sovén gyűlölet tartósan garázdálkodik. Meddig vajon? Az álomkommandó erre a kérdésre is választ keres kényszerű megalkuvások, véres lázadások, álmok és remények örök hullámzásában" (Sütő András)
A darabot ezúttal Szász János állítja színpadra. A munka kapcsán a rendező a Fideliónak elmondta: "Nagyon sok helyen dolgoztam a világban, és nagyon sokfajta társulattal volt már dolgom, Moszkvától kezdve Norvégián át Amerikáig. A Víg mostani társulata elképesztő tehetséggel és ambícióval dolgozik, olyannal, amit nagyon ritkán lehet látni a világban. Szövegtudással érkeznek a próbákra, és rögzítenek mindent, amit mondok nekik, nyitottak, érdeklődőek." (A teljes interjút ide kattintva olvashatja.)
Az előadás főbb szerepeiben Fesztbaum Bélát, Hegedűs D. Gézát, Lukács Sándort és a Vígszínház két fiatal művészét, Tornyi Ildikót és Molnár Áront láthatja a közönség. Az október 27-i előadás után közönségtalálkozót tartanak a Fidelio szervezésében. A beszélgetést, amelyen részt vesznek az előadás alkotói, Várhegyi András vezeti.
hírlevél
