„Ez a film nekem lecke arról, mit jelent közösségben élni és együtt cselekedni” – mondta el a Magyar Narancs kérdésére a film egyik rendezője. Az alkotás ugyanolyan demokratikus szemlélettel rögzíti az SZFE-n zajló életet, mint ahogyan a döntéseket hozták: nincs főhős és nincs egyetlen rendező, együtt alkotnak és együtt szállnak szembe az önkénnyel.
Egy alapelvet azonban mégis kitűztek: mindent rögzíteni kell. Dér Asia és Fuchs Máté gyűjtötte egybe a csapatot,
a 10 fős alkotógárda pedig ugyanazokkal a bázisdemokratikus eszközökkel hozza meg a döntéseket, ahogyan az egyetemfoglalók a fórumokon.
„Az elején meg voltam győződve róla, hogy minél hamarabb ki kell választanunk egy-két olyan szereplőt, akit végigkövetünk, és ki kell dolgoznunk egy koncepciót arra, mit rögzítsünk. Aztán két nap forgatás után rádöbbentem én is, hogy ezt nem lehet, nem emelhetünk ki senkit, még egy osztályt sem, így valami mást kell kitalálnunk” – idézte fel Körösi Máté a forgatás kezdetét.
Eddig 16 terrabájtnyi, több száz órányi anyagot forgattak le, de állításuk szerint még nincs vége.
Főként olyan eseményeket rögzítenek, amiket a médiában nem látni,
tehát a néző a közösség legbelsőbb pillanataiba láthat majd bele – munkacsoportok alakulásába, döntések születésébe, az egymással folytatott párbeszédbe.
A film készítésének legnehezebb szakasza az anyag „demokratikus alapú” vágása lesz, ez a tervek szerint úgy valósul majd meg, hogy egy vágó és egy szerkesztő minden napot egy órába sűrít, amiből a csapat közösen dönti el, hogy a végső változatba mi kerül.
Fejléckép: élő közvetítés az SZFE egyik demonstrációjáról (fotó: Polgár Csaba / SZFE HÖK)
(forrás: Magyar Narancs)
hírlevél
