Színház

Filozófiai példázat és artisztikum – két zalaegerszegi bemutatóról

2018.02.08. 09:16
Ajánlom
Létezik a valóságban olyan színházi szakmai térkép, amely alapján a kritikusok eldöntik, hol nézzenek előadást? Le-, illetve visszakerülhet egy színház a minőségtől függően? Erről is elmélkedett Zappe László a Hevesi Sándor Színház két új bemutatóját taglaló írásában.

A minap egy színész igazgatói pályázatában azt a célt fogalmazta meg, hogy jövendő színházát visszajuttassa a „színházi szakmai térképre”. Úgy érzem, mielőtt hozzáfogok két új, zalaegerszegi bemutató taglalásához, végig kell gondolnom, hogyan is áll Zalaegerszeg ezzel a szakmai (vagy inkább kritikai?) térképpel.

Sztarenki Pál művészeti vezető is panaszolta egy interjúban, hogy kritikusok alig járnak hozzájuk, a Vidéki Színházak Fesztiválján 2015-ben a legjobb előadás díját elnyert előadásukat a fővárosi szereplés előtt mindössze egyetlen kritikus látta. De valószínűleg ez a díj is, meg a Thália tavalyi vidéki szemléjén látott Ötödik pecsét kétségtelen színvonala sem volt elegendő indíték ahhoz, hogy kritikusok jelentékeny számban látogassák a zalai produkciókat. Pedig nem mindig volt ez így. A kezdetekkor, a múlt század nyolcvanas éveiben Ruszt József neve megbízható vonzerőnek bizonyult, később Bagó Bertalan és Bereményi Géza itteni működése is kellő figyelmet váltott ki. A József Attila Színházból érkezett Besenczi-Sztarenki páros megjelenése a színház élén viszont inkább az előítéletes kritikusi lustaságot erősítette. Besenczi Árpádtól eleve a szórakoztatóipari vonal erősítését vártuk, Sztarenki Pál korábbi működése pedig inkább csak a szép szándékokról, kevésbé a megvalósításukhoz szükséges vezetői képességekről győzött meg.

Caligula helytartója

Caligula helytartója (Fotó/Forrás: Umberto Pezzetta / Hevesi Sándor Színház)

Meglepetésként ért tehát, hogy a minap két egymást követő estén két igényesnek ígérkező produkciót kínált a zalaegerszegi játékrend. Ráadásul nem is a legkönnyebben befogadható, élvezhető, ronda szóval fogyasztható műfajból. Székely János drámája, az 1972-ben született, de először csak 1978-ban Gyulán, Harag György rendezésében bemutatott Caligula helytartója filozófiai példázat a hatalom természetéről, Müller Péter darabja, A vihar kapujában pedig, amely Akutagava Rjunoszuke novellái és Kuroszava Akira filmje alapján készült, és először a Madách Színházban 1977-ben mutattak be, az emberi emlékezet csalóka voltára figyelmeztet.

Inkább elmejáték, szellemi kísérlet mindkettő, mintsem eleven, életteli dráma. Az egyik szószínház, egy jelentékeny gondolkodó, egy bölcselkedő költő párbeszédes tanakodása a világ rendjéről, a másik variációsorozat egy tragikus esetről a részvevők egymástól merőben különböző emlékei szerint. A rendező fő feladata tehát mindkét esetben életet lehelni a különbözőképpen elvont szövegbe.

Balogh Tamás, Farkas Ignác - Caligula helytartója

Balogh Tamás, Farkas Ignác - Caligula helytartója (Fotó/Forrás: Umberto Pezzetta / Hevesi Sándor Színház)

A Caligula helytartója ráadásul lényegében vitadráma, de akár monodrámának is felfogható. Az alaphelyzet igazi tragédiát ígér. Petronius szíriai helytartónak az őrült császár parancsára annak szobrát be kellene vinnie a jeruzsálemi templomba. A zsidók főpapja, Barakiás szerint azonban ez lehetetlen, minthogy mihelyt bevinnék a szobrot, a templomból az Úr kiköltözne, tehát az többé nem lenne templom. A felvilágosult, humanista helytartót azonban talán még ennél is jobban izgatja, hogy a parancsot csak szörnyű vérengzés árán valósíthatná meg. A kivárás mellett dönt tehát, miközben a zsidók aranyakkal próbálják megvesztegetni a szeszélyes, de pénz szűkében lévő uralkodót. Ez hol sikerülni látszik, hol nem. Egymást érik az ellentmondó parancsok. Később még az is kiderül, hogy a császár följelentés folytán értesült a helytartó vonakodásáról, egyáltalán minden szaváról, amellyel az őrült főnököt illette. A gyanú a helytartó segédtisztjeire terelődik, legalábbis valamelyikre közülük, de nem tudható, melyikük a vétkes. A híreket Rómából hozó barátja sürgetésére a helytartó mindkettőt ki is végezteti. Ez az egyetlen tényleges akció a darabban. Ám erről is kiderül, hogy tévedés volt, valójában a hírhozó barát segédtisztjei voltak a följelentők. Az erkölcsére kényes helytartó lelkét tehát végül mégis két ártatlan ember halála terheli. A semmittevés sem ment meg a történelmi bűnök elkövetésétől.

Caligula helytartója

Caligula helytartója (Fotó/Forrás: Umberto Pezzetta / Hevesi Sándor Színház)

Az igazi dráma tehát a helytartó lelkiismeretében folyik le, miközben dialógust folytat a zsidó főpappal, aki rendíthetetlen a maga meggyőződésében. Így áll elő az a paradoxon, hogy a szópárbaj mögött lényegében monodráma zajlik, a két fél közül csak az egyik változik, csak az egyikre hat a párbeszéd. A zalaegerszegi színpadon ezt pontosan leképező kettősségben jelenik meg a mono-, illetve a vitadráma. Farkas Ignác terepszín-foltos egyenruhájában virtuálisan betölti a színpadot. A látványt ugyanis a katonai jelenlét szabja meg. Szlávik István díszlete közvetlenül a templom sárgás (homokkő?) fala elé helyezi a cselekményt, ahol harckocsi áll, és egy szekéren, gondosan becsomagolva a beviendő szobor. Cselényi Nóra természetesen a beosztott katonákra is terepszín-foltos egyenruhákat adott, csak a császári küldött visel tiszti öltönyt. A zsidók fekete kaftánban, kalapban érkeznek.

Farkas Ignác - Caligula helytartója

Farkas Ignác - Caligula helytartója (Fotó/Forrás: Umberto Pezzetta / Hevesi Sándor Színház)

De a ruházat különbségénél ezúttal fontosabb a helytartó és a főpap termetének eltérése. Balogh Tamás apró emberke, kis sötét folt a napsütötte, szinte izzó környezetben. A forróságra egy vízautomata is figyelmeztet, amelyből a helytartó jóindulata jeléül meg is kínálja a papot. Mindez persze nagyon fontos, de az előadás sikere mégis a két főszereplő alakításán múlik. Mindkét színész sokkal jelentékenyebb, mint amennyire ismert. Ez következik a zalaegerszegi színház helyzetéből. Farkas Ignác idősebb, mint ahogyan a szerep bennem él. Lukács Sándor Gyulán 1978-ban harmincegy évesen, majd a Vígszínházban tíz évvel később is adta a szerepet, Fodor Tamás meg ugyanabban az esztendőben, Szolnokon negyvenhat évesen, Nagypál Gábor 2011-ben a Szkénében harminchat évesen játszotta. A számoknál fontosabb azonban, hogy Lukács Sándor kimondottan fiatalnak látszott a szerepben, Fodor Tamás meg játékos kedélyű, a császár fejszobrával focizgató cinikus értelmiségit alakított. Farkas Ignác most ötvennyolc éves, és ami fontosabb, tekintélyt, erőt sugározni képes színész. Ennek megfelelően érett férfit ábrázol, akiben a császárhűség megállapodott, nem könnyen mozdítható életelv. Vívódása belső, töprengő, hiszen kifelé nem mutatható. Könnyebb megfogalmaznia, kimondania, mint kimutatnia azt, ami benne zajlik. Ráadásul ez a darab filozofikus, gondolati jellegéből, műfajából is adódik. Balogh Tamás Dávid Góliát mellett, agilis, eltökélt, meggyőződésében szilárd, az okosan hívők fajtájából, akik hitüket logikus érvekből, következetes levezetésekből merítik. Végső argumentuma pedig kikezdhetetlen: Isten, ha sehol máshol nincs is, megvan a néplélekben, azaz a hitben. Az előadás záró poénja viszont szarkasztikus fintor: a szobrot kicsomagolva kiderül, hogy nem a császár, hanem kedvenc lovának mása körül folyt az egész addigi dráma.

A vihar kapujában

A vihar kapujában (Fotó/Forrás: Umberto Pezzetta / Hevesi Sándor Színház)

A vihar kapujában másféle példázat. Nem keresi a végső okokat és összefüggéseket. Beéri az emberi gondolkodás vizsgálatával. Egy gyilkosságot az eset három részvevője és a szemtanú másféleképpen mond el. És erre mindegyiküknek legalább kétféle indítéka van. Az egyik praktikus: bíróság előtt beszélnek, a másik morális: mindegyikük a maga normái, erkölcsi felfogása szerint igazolni igyekszik a viselkedését. Még a túlvilágról megszólaló halott is, sőt a tragédiában valójában érintetlen szemtanú is. Az ő indítéka a legnyilvánvalóbb, ellopott egy értékes tőrt. A rabló nem annyira az ártatlanságát hangoztatja, mint inkább a férfiasságát, bátorságát fitogtatja, az asszony a férj gyávaságát, férfiatlanságát kárhoztatja, a férj viszont az asszony erkölcseit, kihívó magatartását ostorozza.

Varga Balázs, Mihály Péter - A vihar kapujában

Varga Balázs, Mihály Péter - A vihar kapujában (Fotó/Forrás: Umberto Pezzetta / Hevesi Sándor Színház)

Zöldy Z Gergely színpada az emeleti stúdióteremben stilizált erdő, amelyet belógó fatörzsek jeleznek, közülük csak néhányat rögzítenek, amelyeknek a vívók időnként nekivetik a hátukat. A táncos-koreográfus Gergye Krisztián rendezésének legfontosabb eleme magától értetődően a koreográfia, ami legszembetűnőbb módon a vívó jelenetekben nyilvánul meg. Mihály Péter és Varga Balázs becsülettel teljesítik a rájuk mért mozgásokat. Utóbbi meggyőzően játssza a rettenthetetlennek, megfélemlíthetetlennek látszani akaró, és ezekről a tulajdonságaiban mélyen hívő férfit. Mihály Péter a férj szerepében inkább jelentéktelennek, érdektelennek, mintsem eleven, de félénk kisembernek látszik. Hogy a harcban félelmetes, méltó ellenfele lett volna a rablónak, nehéz róla elhinni – persze ez az állítás lehet a rabló önfényezése is. A vendégként fellépő Varga Balázs a rabló mindkét arcát, a harciaskodót és a törékeny, sérülékeny lelket is jól szemlélteti.

Pap Lujza - A vihar kapujában

Pap Lujza - A vihar kapujában (Fotó/Forrás: Umberto Pezzetta / Hevesi Sándor Színház)

A darabot azonban nem a két férfi, hanem Pap Lujza alakítása miatt volt érdemes elővenni. Ő Zalaegerszegen a harmadik színész, aki nincs a helyén az ország fejünkben élő színházi térképén. Mindig csodáltam, mindig kitűnt finoman, érzékenyen átélt játékával a legérdektelenebb előadásokban is. Most az asszonyt, akit Zöldy Z Gergely választékosan elegáns, világos ruhába, kabátba öltöztetett, amelyet a szöveg szerinti vörös sál élénkít, sok, a különféle helyzetekhez illő színnel, rezdüléssel, gesztussal hozza.

A vihar kapujában előadása nem drámai erejével és nem is csak szellemei izgalmával, gondolati tanulságaival, hanem mindenek előtt artisztikumával, művészi megformáltságával hat.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Zenés színház

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.
Klasszikus

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Klasszikus

Fidelio Klasszik: Koncertektől hangos kastélyok és várak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 21-én lesz hallható a 92.1-en.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház premier

2039-ben sem lesz könnyebb az élet

Négy generáció különös sorsát bemutató, kortárs családdráma kerül színpadra a Hatszín Teátrumban, tele bűnökkel, pokollá vált házasságokkal és egy elhallgatott örökséggel. A Majd, ha az eső eláll című előadás premierjét augusztus 10-én tartják.
Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.