A társulat két fiatal rendezője, Fábián Péter és Benkó Bence Kárpáti Péterrel közösen készítette az előadást, amelynek szövegét improvizációkból állították össze. A klasszikus történetben amíg Amphitryon és szolgája csatába mennek, s amíg távol maradnak, addig két isten, Jupiter és Merkúr az ő alakjukba bújva csábítja el Amphitryon feleségét. A csatából vérző sebekkel, de diadalittasan hazatérő Amphitryon felismeri az átverést, és elindul a valódi harc.
Ezt a történetet hozták össze az alkotók a fociultrák szubkultúrájával és legjellegzetesebb rítusával, az ustawkával, azaz a szurkolótáborok előre lebeszélt időpontban és helyszínen történő párbajával, háborújával. Az ókori mítoszt így talpig mai köntösbe, vagy inkább mezbe öltöztetik az alkotók. A Dongó legalább annyira humoros, mint amennyire magában rejt komolyabb, mélyebb filozófiai kérdéseket. Együttélés, háború, féltékenység – meg egy adag mai Magyarország.
Az előadásban a József Attila-díjas drámaíró, dramaturg, rendező Kárpáti Péter játékmesterként működik közre, azaz improvizációs helyzeteket teremt a próbákon. Ezeket a jeleneteket rögzítették, és a k2 fiatal szerzőpárosa az improvizációk szövegéből rakja össze Kárpáti Péterrel közösen a produkció szövegkönyvét. Sok múlik a szereplőkön, pillanatnyi állapotukon, azon, hogy a bennük dúló feszültség a játék során miként szabadul fel, tör ki, és azon, hogyan állnak össze végül egyetlen kerek egésszé a jelenetek.