Mivel tölti ezekben a napokban az idejét?
A családommal vagyok. A két kiskutyámmal meg a cicámmal. Fotózom. Főzök sokat. Olvasok. Videóklipet forgatunk a férjemnek. Versvideókat csinálok. Lehet egy hangoskönyvet is csinálunk majd közösen. Részt veszek a MOTTO-ban (Művészek az otthon oktatásért). A kertben teszünk-veszünk. Játszunk. Próbálom kipihenni magam. Próbálom rendszerbe tenni az elmúlt időszak történéseit, kis rendet tenni itt belül. Elég zaklatott, hajtós időszakon vagyok túl. Próbálom jól használni a kapott időt. Próbálok nem kényszerként, hanem ajándékként tekinteni erre az idő.
Földes Eszter
Nekem feladat lelassulni most a folyamatos mókuskerék után.
Úgy érzem, menni fog. Jólesik elnyúlni a fűben a meleg napon. Egyenként megcsodálni minden új hajtást a gyümölcsfákon, és kifejezetten megkönnyebbülés, hogy most van idő. Illetve az mindig van, de nem tudunk a hétköznapok forgatagában kellően jelen lenni benne. Mintha futnánk az idő után. Most itt vagyunk egymás mellett, és egyszerre lépkedünk. Olyan, mintha az idő megfogta volna a kezemet, és most visz, kísér magával, de nem én haladok az ő tempójában, hanem ő az enyémben. Mint ahogy én teszem a kisfiammal, amikor sétálunk, csak fordítva. Nem ő halad az én tempómban, hanem én az övében.
Ha ennek vége lesz, igyekszem ebből az életérzésből minél többet átmenteni a hétköznapok hajtásába.
Hogy érezni tudjak mindent, látni mindent, ami történik, körülvesz. Jelen lenni. Azt hiszem, ez a legnagyobb örömforrás.
Hogyan fogadta a kényszerleállást? Hogyan éli meg a bezártságot?
Fatalista vagyok. Hagytam, hogy történjen, ahogy kell. Sodródtam az eseményekkel, nem ellenkeztem. Figyeltem. Próbáltam alkalmazkodni és elfogadni, minél kevesebb félelem és idegeskedés nélkül a bekövetkezendőket. Még nem telt el olyan sok idő… egy hét körülbelül. Még olyan, mint egy hosszabb nyaralás. Ez a kérdés pár hónap után lenne érdekes. Bezártságot nem érzek. Amit érzek, hogy hiányzik, hogy játszhassak. De mondjuk azt mindig tudnám csinálni. Egy nap után hiányozni tud. A színház nekem olyan, mint a levegő. Ezért is jó megcsinálni egy-egy versvideót. Illetve ezt a fajta kreatív energiát próbálom minden másba átforgatni, amibe lehet. A főzés és a fotózás is jó terep erre.
Mit tanácsol az elkövetkező hetekre?
Bízom benne, hogy minden emiatt egzisztenciális válságba került ember valahogy segítséget kap majd. Fantasztikus kezdeményezések vannak. Példaértékű civil összefogások. A szakmánkban is egyre nagyobb az egymást segítő kohézió. Örömteli ez az intenzív egymás felé fordulás, amit tapasztalok. Talán jobbak leszünk, és a világ is jobb lesz ezután. Talán ez az értelme.
Most hirtelen mindenki egyenrangú, hiszen a vírus nem válogat a tehetősek és a szegények között.
Társadalmi pozíciótól függetlenül vagyunk egymásra utalva. Az összefogás és a globális, fegyelmezett, felelősségteljes viselkedés most az, ami kivezethet minket ebből a helyzetből. Kívánom, hogy ezekből a tapasztalásokból mindenki ezeket a jó dolgokat vigye magával, és vigye tovább.
A sorozat többi része ide kattintva érhető el!
Fejléckép: Földes Eszter (fotó: Gaba Works / Karinthy Színház)
hírlevél
