Színház

Forgách András: "Nem vagyok egy akaratgép"

2014.01.21. 06:58
Ajánlom
Három ember sorsszerű találkozását meséli el a Rózsavölgyi Szalon legújabb bemutatója, amelynek alapját Nádas Péter Párhuzamos történetek című regénye adta. A Szorul a hurok rendezőjével beszélgettünk. INTERJÚ

- Mely részeit használtad fel az eredeti műnek?

- Több fejezeten átvonul az a taxis jelenet, amelyben az Oktogontól a Kútvölgyi kórházig utazik három ember - két nő és a sofőr -, a dramaturgiai ívet pedig a közben kirajzolódó motívumok adják. Amikor a darabot írni kezdtem kiderült, hogy nem elég, ha a taxis fejezeteket használom, hanem az egész regényből be kellett emelnem bizonyos elemeket, gondolatokat. A regény eredetileg is az Egy úri ház című fejezettel kezdődött volna, Nádas csak később írta elé a három berlini fejezetet. Mi most visszaállítjuk ezt az indítást, és egy kicsivel tovább is utazunk, hogy még többet elmondhassunk a három ember viszonyáról, ami egy szinte véletlen találkozás, ám kiderül, hogy sorsszerű fizikai-, szellemi- és történeti kapcsolat van a szereplők között, sokkal mélyebb, mint amit ők maguk feltételeznének. A szövegkönyv amúgy rövid, azt szoktam mondani tréfásan, hogy olyan, mintha az ezerórás regény másfél órás trailerje lenne.

- Adta magát Nádas szövege, hogy drámává alakítsd?

- Nem. Amikor először eszembe jutott, azt hittem, könnyű lesz áttenni színpadra, de amikor újra elővettem a regényt rájöttem, hogy ez súlyos tévedés. Maguk a dialógusok zseniálisak, de szándékosan túlírta őket a szerző, színpadra nem feltétlenül alkalmasak eredeti formájukban. Az elhangzó szöveg azonban - amit az előadásban főleg Takács Kati szerepénél lehet majd érzékelni - az a nádasi anyag, amely az én fülemben csodálatos muzsikaként képes megszólalni. Nádas gondolkodásmódja mélyen átitatott a színházzal és az operával, hiszen ő maga is drámaíró, és ez érződik minden szövegében. Egyébként szerepel a regényben egy másik jelenet is, amit szívesen megcsinálnék: négy nő kártyapartija egy Pozsonyi úti lakásban.

- Rendkívül népszerű regényről van szó, Nádas Péter neve pedig nem egyszer felmerült már a Nobel-esélyesek között. Te magad is kimagasló alkotásnak tartod?

- Igen, nagy rajongója vagyok, mondhatnám a groupie-ja, ha ez a szó még ma is érvényes. Egy olyan különleges anyagot szőtt szavakból Nádas, amilyent még életemben nem láttam, és most munka közben szinte nagyítóval néztem meg. Bársonyos, selymes, könnyű, fullasztó, forró, hideg, ólomnehéz, visszhangzó, süket, pihekönnyű, mindez együtt. Fantasztikus. Az előző művét, az Emlékiratok könyvét évekig nem olvastam el, ott állt a polcomon, ezt viszont szinte azonnal behabzsoltam. Pedig sokak szerint lényegesen nehezebb olvasmány, és ez lehet, hogy így is van, de én az első pillanattól fogva úgy éreztem, hogy mindent értek benne. Ekkor még nem volt szó róla, hogy darabot írok belőle, csak úsztam benne. A színpadra adaptálás gondolata egy színésznő arcából következett, ugyanis Takács Katival már régóta terveztünk közös munkát.

- Takács Kati partnereinek személye azonban változott a korábbi tervekhez képest.

- Igen, és szerencsém volt a pótlásokkal. Stohl András helyett lett Balikó Tamás, aki nagyszerű színész, Kiss Diána Magdolna helyett pedig Bánfalvi Eszter, aki szintén csodálatos karakter. Más, mint Gyöngyvér, a regénybeli figura, de a karcosságával, az élességével, az infantilizmusával nagyon sokat tud hozzárakni a szerephez.

- Főként dramaturgként, fordítóként és drámaíróként működsz közre a színházakban. Biztos terep számodra a rendezés?

- A rendezés furcsa, visszatérő feladvány számomra. Soha nem rendezek azért, mert rendezni akarok, hanem általában felkérések érkeznek hozzám. Ezúttal nem én lettem volna a rendező, hanem Szikszai Rémuszt kerestem meg, ő azonban végül sajnos nem ért rá. Mivel nem akartunk több embert bevonni a munkába, így magamra vállaltam ezt a feladatot is. Tavaly tavasszal Nagyváradon már rendeztem, a saját darabomat, előtte Kecskeméten is Az eltört korsót, de mindkét esetben a színház keresett meg, tehát nem arról van szó, hogy magamat rendezőnek tartanám és szüntelenül nyomulnék, hogy ezt vagy azt meg akarom rendezni. Nem mondom, hogy nem élvezem a rendezést, vagy hogy nem tanultam volna meg bizonyos fokig a pszichológiáját. Néha már úgy érzem, hogy rendezői fejjel gondolkodom, de alapvetően azért nincsenek ilyen ambícióim.

Létezik az a dramaturgtípus, aki a rendező mögött ülve azt hiszi, mindent ő tud jobban, mindent ő talált ki és hogy valójában ő irányít. Pedig ilyenkor csak szekundál a rendezőnek, és igen, néha magam is beleestem ebbe a hibába. De amikor előre kell ülni egy sorral az egy pokoli nehéz helyzet, sivatagi magány, amelyben hihetetlen nagy felelőssége van az egyes döntéseknek. Ezt a lelki terhelést nekem meg kellett szoknom, meg kellett tanulnom. Korábban rendezőként nem voltak előre határozott vízióim az előadásról, még azt se tudtam, miért jön be a színész a színpadra. Dramaturgként már tudtam, de rendezőként nem. Az elmúlt évek alatt kialakult egyfajta rendezői attitűdöm, ami viszont idegen az alkatomtól, nem vagyok ugyanis egy "akaratgép", inkább visszahúzódó, sodródó alkat vagyok. Az utóbbi rendezéseimnél azonban már van valamilyen vízióm, egy megfoghatatlan, racionálisan nem elmondható őskép, amelyhez folyamatosan közeledek, és most már nem esik annyira nehezemre egy színészt manipulálni, amit régen szégyelltem volna.

- Még valakibe tudsz kapaszkodni, ő pedig Vörös Róbert dramaturg.

- Nagyon szeretek Vörös Robival dolgozni, ez már harmadik közös munkánk. Ő egy olyan ember, aki nagyon erős színházi érzékkel rendelkezik. Nem kell, hogy mindig ott legyen, időnként megjelenik, és másfél percben szubsztanciális dolgokat mond. Nem beszél mellé, nagyon meg lehet bízni a színházi gondolkodásmódjában és ugyanolyan szenvedélyes ezekben a dolgokban, mint én. Sokszor akkor is igaza van, amikor nincs.

- Ez egy szalonra szabott előadás lesz? Mi is ott ülünk majd a taxiban?

- Ez a szituáció a Rózsavölgyi Szalonban speciális helyzet. Színház és nem színház közötti állapot, amit tudomásul veszünk, én már eleve úgy írtam a darabot, hogy benne legyen ez a marginális pozíció, a színházi formához képest némileg kiszóló, egyszerűbb eszközöket alkalmazó előadás. Úgy teszünk, mintha épp itt lennénk a Rózsavölgyiben, és az itteni közönségnek elmesélnénk egy történetet.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Aki tudott szeretni – Törőcsik Mari visszatért a Nemzetibe

Szeptember 21-én nagyszabású gála keretében helyezték el az emlékezés sárga rózsáit egy ikonikus fotel mellé Törőcsik Mari pályatársai és barátai a Nemzeti Színházban. A nézőtéren meghatott csend, a színpad elé kifeszített kivetítőn egy mondat – „Tudni kell szeretni” – és egy távolba révedő arc… Marié.
Klasszikus

Csodagyerekeket hív új évadjába a Pannon Filharmonikusok

Az élet sója mesei motívuma kíséri végig a zenekar 2021/22-es évadát, amely során a fiatalok nem csupán a közönség soraiban, de a színpadon is helyet foglalnak. A Varga Tibor hegedűművész és tanár emlékének szentelt koncerten versenygyőztes ifjú szólisták lépnek fel.
Színház

Mécs Károly végleg visszavonul

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész pályafutásának hatvan éve alatt számos helyen megfordult, jelenleg egy előadásban látható, utána visszavonul.
Színház

Itt a videó a Törőcsik Mari Emlékestről

Szeptember 21-én, a napokban zajló MITEM fesztivál keretében megemlékezést tartottak az idén elhunyt Törőcsik Mariról pályatársai, tisztelői részvételével a Nemzeti Színházban. Az eseményről készült összefoglaló videót a színház tette közzé.
Könyv

Könyves séták és ismert szerzők az idei Margó Fesztiválon

A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében rendezik meg október 14. és 17. között a 10. Margó Irodalmi Fesztivált, amely a Müpával közös szervezésben valósul meg a Várkert Bazárban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Szinetár Miklós a Szentendrei Teátrumban rendez

A Teátrum igazgatója, Lőrinczy György ötlete nyomán megvalósuló produkció főszereplője Szinetár Dóra és férje, Makranczi Zalán, bemutatója október 22-én lesz.
Színház ajánló

Utcabállal várja közönségét szombaton a József Attila Színház

Szeptember 25-én tartják a színház hagyományos évadkezdő utcabálját, amelyen számos gyerekprogram, előadásrészlet, musicalegyveleg, filmvetítés, beszélgetés és koncert is várja az érdeklődőket.
Színház hír

„Helyrehozhatatlan erkölcsi kár” – a Magyar Színházi Társaság állásfoglalása

A szakmai szervezet az OSZMI és a Bajor Gizi Színészmúzeum tervezett elidegenítése kapcsán jelentetett meg közleményt, amelyben történelmi jelentőségű bűnnek ítélik az állami tulajdon alapítványi vagyonként történő kiszervezését olyan épületek esetében, amelyek jelentősége túlmutat az épületeken.
Színház videó

Itt a videó a Törőcsik Mari Emlékestről

Szeptember 21-én, a napokban zajló MITEM fesztivál keretében megemlékezést tartottak az idén elhunyt Törőcsik Mariról pályatársai, tisztelői részvételével a Nemzeti Színházban. Az eseményről készült összefoglaló videót a színház tette közzé.
Színház hír

„A megújulásban hiszünk” – véget ért a Kőszegi Várszínház jubileumi évada

Negyvenedik évadát zárta szeptemberben a Kőszegi Várszínház, amely nyáron 31 színházi előadással kedveskedett nézőinek. A nagyrészt teltházas estéken a legkülönbözőbb műfajok képviseltették magukat: a délelőtti gyerekelőadásoktól a kamaradarabokon át, a nagyszínházi zenés és prózai művekig minden megtalálható volt a repertoáron.