Színház

Forgách András: "Nem vagyok egy akaratgép"

2014.01.21. 06:58
Ajánlom
Három ember sorsszerű találkozását meséli el a Rózsavölgyi Szalon legújabb bemutatója, amelynek alapját Nádas Péter Párhuzamos történetek című regénye adta. A Szorul a hurok rendezőjével beszélgettünk. INTERJÚ

- Mely részeit használtad fel az eredeti műnek?

- Több fejezeten átvonul az a taxis jelenet, amelyben az Oktogontól a Kútvölgyi kórházig utazik három ember - két nő és a sofőr -, a dramaturgiai ívet pedig a közben kirajzolódó motívumok adják. Amikor a darabot írni kezdtem kiderült, hogy nem elég, ha a taxis fejezeteket használom, hanem az egész regényből be kellett emelnem bizonyos elemeket, gondolatokat. A regény eredetileg is az Egy úri ház című fejezettel kezdődött volna, Nádas csak később írta elé a három berlini fejezetet. Mi most visszaállítjuk ezt az indítást, és egy kicsivel tovább is utazunk, hogy még többet elmondhassunk a három ember viszonyáról, ami egy szinte véletlen találkozás, ám kiderül, hogy sorsszerű fizikai-, szellemi- és történeti kapcsolat van a szereplők között, sokkal mélyebb, mint amit ők maguk feltételeznének. A szövegkönyv amúgy rövid, azt szoktam mondani tréfásan, hogy olyan, mintha az ezerórás regény másfél órás trailerje lenne.

- Adta magát Nádas szövege, hogy drámává alakítsd?

- Nem. Amikor először eszembe jutott, azt hittem, könnyű lesz áttenni színpadra, de amikor újra elővettem a regényt rájöttem, hogy ez súlyos tévedés. Maguk a dialógusok zseniálisak, de szándékosan túlírta őket a szerző, színpadra nem feltétlenül alkalmasak eredeti formájukban. Az elhangzó szöveg azonban - amit az előadásban főleg Takács Kati szerepénél lehet majd érzékelni - az a nádasi anyag, amely az én fülemben csodálatos muzsikaként képes megszólalni. Nádas gondolkodásmódja mélyen átitatott a színházzal és az operával, hiszen ő maga is drámaíró, és ez érződik minden szövegében. Egyébként szerepel a regényben egy másik jelenet is, amit szívesen megcsinálnék: négy nő kártyapartija egy Pozsonyi úti lakásban.

- Rendkívül népszerű regényről van szó, Nádas Péter neve pedig nem egyszer felmerült már a Nobel-esélyesek között. Te magad is kimagasló alkotásnak tartod?

- Igen, nagy rajongója vagyok, mondhatnám a groupie-ja, ha ez a szó még ma is érvényes. Egy olyan különleges anyagot szőtt szavakból Nádas, amilyent még életemben nem láttam, és most munka közben szinte nagyítóval néztem meg. Bársonyos, selymes, könnyű, fullasztó, forró, hideg, ólomnehéz, visszhangzó, süket, pihekönnyű, mindez együtt. Fantasztikus. Az előző művét, az Emlékiratok könyvét évekig nem olvastam el, ott állt a polcomon, ezt viszont szinte azonnal behabzsoltam. Pedig sokak szerint lényegesen nehezebb olvasmány, és ez lehet, hogy így is van, de én az első pillanattól fogva úgy éreztem, hogy mindent értek benne. Ekkor még nem volt szó róla, hogy darabot írok belőle, csak úsztam benne. A színpadra adaptálás gondolata egy színésznő arcából következett, ugyanis Takács Katival már régóta terveztünk közös munkát.

- Takács Kati partnereinek személye azonban változott a korábbi tervekhez képest.

- Igen, és szerencsém volt a pótlásokkal. Stohl András helyett lett Balikó Tamás, aki nagyszerű színész, Kiss Diána Magdolna helyett pedig Bánfalvi Eszter, aki szintén csodálatos karakter. Más, mint Gyöngyvér, a regénybeli figura, de a karcosságával, az élességével, az infantilizmusával nagyon sokat tud hozzárakni a szerephez.

- Főként dramaturgként, fordítóként és drámaíróként működsz közre a színházakban. Biztos terep számodra a rendezés?

- A rendezés furcsa, visszatérő feladvány számomra. Soha nem rendezek azért, mert rendezni akarok, hanem általában felkérések érkeznek hozzám. Ezúttal nem én lettem volna a rendező, hanem Szikszai Rémuszt kerestem meg, ő azonban végül sajnos nem ért rá. Mivel nem akartunk több embert bevonni a munkába, így magamra vállaltam ezt a feladatot is. Tavaly tavasszal Nagyváradon már rendeztem, a saját darabomat, előtte Kecskeméten is Az eltört korsót, de mindkét esetben a színház keresett meg, tehát nem arról van szó, hogy magamat rendezőnek tartanám és szüntelenül nyomulnék, hogy ezt vagy azt meg akarom rendezni. Nem mondom, hogy nem élvezem a rendezést, vagy hogy nem tanultam volna meg bizonyos fokig a pszichológiáját. Néha már úgy érzem, hogy rendezői fejjel gondolkodom, de alapvetően azért nincsenek ilyen ambícióim.

Létezik az a dramaturgtípus, aki a rendező mögött ülve azt hiszi, mindent ő tud jobban, mindent ő talált ki és hogy valójában ő irányít. Pedig ilyenkor csak szekundál a rendezőnek, és igen, néha magam is beleestem ebbe a hibába. De amikor előre kell ülni egy sorral az egy pokoli nehéz helyzet, sivatagi magány, amelyben hihetetlen nagy felelőssége van az egyes döntéseknek. Ezt a lelki terhelést nekem meg kellett szoknom, meg kellett tanulnom. Korábban rendezőként nem voltak előre határozott vízióim az előadásról, még azt se tudtam, miért jön be a színész a színpadra. Dramaturgként már tudtam, de rendezőként nem. Az elmúlt évek alatt kialakult egyfajta rendezői attitűdöm, ami viszont idegen az alkatomtól, nem vagyok ugyanis egy "akaratgép", inkább visszahúzódó, sodródó alkat vagyok. Az utóbbi rendezéseimnél azonban már van valamilyen vízióm, egy megfoghatatlan, racionálisan nem elmondható őskép, amelyhez folyamatosan közeledek, és most már nem esik annyira nehezemre egy színészt manipulálni, amit régen szégyelltem volna.

- Még valakibe tudsz kapaszkodni, ő pedig Vörös Róbert dramaturg.

- Nagyon szeretek Vörös Robival dolgozni, ez már harmadik közös munkánk. Ő egy olyan ember, aki nagyon erős színházi érzékkel rendelkezik. Nem kell, hogy mindig ott legyen, időnként megjelenik, és másfél percben szubsztanciális dolgokat mond. Nem beszél mellé, nagyon meg lehet bízni a színházi gondolkodásmódjában és ugyanolyan szenvedélyes ezekben a dolgokban, mint én. Sokszor akkor is igaza van, amikor nincs.

- Ez egy szalonra szabott előadás lesz? Mi is ott ülünk majd a taxiban?

- Ez a szituáció a Rózsavölgyi Szalonban speciális helyzet. Színház és nem színház közötti állapot, amit tudomásul veszünk, én már eleve úgy írtam a darabot, hogy benne legyen ez a marginális pozíció, a színházi formához képest némileg kiszóló, egyszerűbb eszközöket alkalmazó előadás. Úgy teszünk, mintha épp itt lennénk a Rózsavölgyiben, és az itteni közönségnek elmesélnénk egy történetet.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

A végzet asszonya élete végéig díva maradt

A magyar femme fatale emigráns éveiben ritkán mutatkozott, nem járt társaságba - saját, régi filmjei viszont hipnotikus erővel hatottak rá.
Plusz

Megalakult a Nemzeti Kulturális Tanács

Megtartotta alakuló ülését az Országgyűlés által tavaly decemberben kihirdetett törvény alapján életre hívott testület.
Klasszikus

Börtönbe megy a nyugdíjas, aki túl hangosan hallgatott komolyzenét

A liverpooli nyugdíjas, aki túl hangosan hallgatta a ClassicFM-et, azt mondta a bírónak, verjék csak láncra. Huszonnégy hétre tették hűvösre.
Klasszikus

Hegedűn játszott az agyműtétje közben, a sebész elveszett Mahlernél

Egy 53 éves brit muzsikus agyműtéten esett át. A hangszerét is vinnie kellett az operációra, hogy az orvosok ellenőrizni tudják, ne sérüljenek az agy más részei a beavatkozás közben.
Klasszikus

Egész nap Mozart zenéje szól a tavasz első napján

Egy nap, tíz koncert a Concerto Budapesttel! Március 1. vasárnap délelőtt 11-től este 10-ig kizárólag Mozart zenéje tölti meg a Zeneakadémia koncerttermeit.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház magazin

Hogyan lett nagy író Bereményi Géza?

Mitől lesz valaki nagyformátumú író? Van rá recept? Vagy ez egy eleve elrendelés? Bereményi Géza esetében a legnagyobb játékos, maga az élet determinálta a sikert. Vagy a Teleki téri piac. Önmagáról, az Eldorádóról mesélt Huszárik Katának a JaSzalonban.
Színház interjú

„Érződik a darabon, hogy színész írta” – Interjú Brasch Bencével

Zach Braff fekete komédiáját, a Minden nagyon jó lesz című darabot tűzi műsorra az Átrium. Idegenek az éjszakában, egy elhagyott tengerparti nyaralóban. Poénos bemondásoktól, egymás zrikálásától jutnak el odáig, hogy színt valljanak magukról. A harmincötödik szülinapján végzetes lépésre készülő „házigazda” szerepét Brasch Bence alakítja.
Színház hír

Házastársi pingpong a Belvárosi Színházban

Stefan Vögel fordulatokban gazdag párkapcsolati vígjátéka Rába Roland rendezésében, Debreczeny Csaba, Szávai Viktória, Mészáros Máté és Járó Zsuzsa előadásában látható február 19-től.
Színház interjú

Ki milyen jövőt képzel el a Szabad Tér Színháznak? – Az aspiránsokat kérdeztük

Hárman adtak be pályázatot a Szabad Tér Színház vezetésére: Bán Teodóra jelenlegi ügyvezető mellett Benkő Nóra színművész és Somogyi Szilárd rendező. Lapunk megszólaltatta a három jelöltet.
Színház hír

Tom Stoppard utolsó színművét díjazza a PEN

Tom Stoppard brit színműírót is kitünteti márciusban a PEN America irodalmi és emberi jogi szervezet.