Színház

Francia csók - szélgéppel

2015.05.09. 06:14
Ajánlom
Az első szerelem ártatlanságáról hozott előadást Budapestre Thomas Jolly. Az Arlequin, a szerelem által pallérozva című produkció volt a Nemzeti Színház MITEM Fesztiváljának idei francia vendégprodukciója. A fiatal, úttörő rendező másik fontos munkája Shakespeare VI. Henrikje, amely az Avignoni Fesztiválra is meghívást kapott, emellett példátlan hosszúságával, 18 órás játékidejével is magára hívta a figyelmet. INTERJÚ

- Hogyan találtad Marivaux darabját?

- A színiegyetem elvégzése után, nyolc éve, egy könnyed, ugyanakkor klasszikus darabot kerestem, ami alkalmas első rendezésnek. Vallom, nemcsak mi, hanem a darabok is választanak bennünket. Kölcsönös szerelem ez. Marivaux műve azért nyűgözött le, mert a fiatalság világgal szembeni konfrontálódásáról szól. Akkor kerültem ki az iskola védett közegéből, a főhőshöz, Arlequinhez hasonlóan én is földre pottyantam. A szerelem tisztaságáról is szól a darab, a két fiatal körül van véve a világ mocskával, sokféle próbatétel elé kerülnek az érzéseik. Először a pásztorlány birkái zavarják meg a légyottjukat, majd az unokanővér, aki azt javasolja, ne mutassák ki az érzelmeiket, a darab végén pedig egy felsőbb erő, a hatalom próbálja szétválasztani őket.

- Mit gondolsz, tiszta tud maradni a szerelmük? Mit üzensz az előadás végén?

- Szeretném, ha így lenne. Kérdés persze, mit értünk tiszta alatt. Van egy nagy, szélesvásznú, filmes elképzelésünk a szerelemről, ahogy az Elfújta a szél című filmben láttuk, amit kompromittálnak a hétköznapok.

- Hatalmas, revübe illő képet rendeztél a fiatalok egymásra találásának pillanatáról konfettivel, szélgéppel.

- A francia nyelvben használjuk a kifejezést: szerelembe esni. Marivaux találta ki ebben a darabban, korábban azt mondták, elnyerjük valakinek a szerelmét. Ezt a mindent elsöprő, nagy találkozást fizikai valójában is meg akartam mutatni az előadásban. Az első csók élménye mindannyiunk életében emlékezetes marad.

- Mennyire fontos a látvány és a zene az előadásaidban?

- Igyekszem látványos képeket alkotni, nem szeretem a kopár előadásokat. Törekszem arra is, hogy a színészek és a nézők élőn, elevenen legyenek jelen az előadásaimban.  

- Három alkalommal rendezted meg a darabot. Mi változott benned közben? Harmadik alkalommal hogyan jutottál el Moszkvába vele?

- Az első egy naiv, tiszta előadás volt, amiben magam játszottam a címszerepet is. A második változatra kicserélődtek a színészek, az utánunk következő évfolyamok diákjaiból kerültek ki a játszók, a mostani társulatom tagjai, a La Piccolo Familia. Ez a variáció van azóta is műsoron, ezzel jöttünk el Budapestre is. Ebben elsősorban a szerelemre fókuszáltam. A harmadik esetében már túl voltam a VI. Henrik rendezésemen, már belém épült a hatalomról való gondolkozás is. Közben megváltozott a világ is, 2011-re feltűntek a szélsőséges irányzatok Franciaországban is. Megjelent a krízis, a válság Európában, bennem pedig szorongások alakultak ki. Moszkvába a Gogol Központ meghívására érkeztem a francia intézeten keresztül. Eredetileg egy műhelymunkára kértek fel, ám annyira megszerettük egymást a színészekkel, hogy egy komplett előadást, az Arlequin harmadik változatát is létrehoztunk együtt. Sokat beszélgettem az ottani színészekkel, kiderült számomra, nem pontosan az zajlik Oroszországban, mint amit közvetít a média.

- Beszélnél a szorongásaidról? Mitől tartasz?

- A válság hozadéka, hogy az emberek úgy gondolják, nem a nagy pártok jelentenek megoldást, hanem a szélsőjobboldali erők. Ez a gondolkodás Európa-szerte felerősödött, így Franciaországban is. Nem gondolom, hogy ez jelentené a megoldást a problémákra. Elég az interneten elolvasni ezeknek a mozgalmaknak, pártoknak a programját, öt perc alatt kiderül, se politikailag, se gazdaságilag, se kulturálisan nem nyújtanak alternatívát. Nem vehetőek komolyan. A nézeteik ugyanakkor veszélyt hordoznak egész Európára nézve.

- A VI. Henrik rendezésedet is ez az érzés hívta elő?

- Igen, szerepet játszott a darabválasztásomban. Shakespeare ötven év történésein keresztül mutatja be a darabjában, hogyan omlott össze egy virágzó királyság a belső konfliktusainak köszönhetően az akkori Angliában. A helyzet alkalmat teremtett arra is, hogy egy szörnyeteg, III. Richárd kerülhetett hatalomra 1483-ban. Augusztusban pont a róla szóló darabot kezdem rendezni. Azzal fogok a végére érni ennek a témakörnek. Azt gondolom, ez jókor is történik majd, hiszen nálunk, Franciaországban 2017-ben lesznek a választások, alkalmas pillanat arra, hogy gondolkozzunk az aktuális dolgainkról.

- A Shakespeare-előadásod 18 órás. Vicces kitűző van a táskádon: "Végignéztem a VI. Henriket." Milyen kihívást jelent ez a hosszúság a nézőknek?

- Kezdetben, a próbafolyamat során kettő, majd három órás volt, majd fokozatosan felduzzadt 18-ra. Minden ellentétes félelmünkkel szemben a közönség nem csak végigüli, hanem sokan látni szeretnék a folytatást is. Úgy érezzük, jól sikerült produkció lett. Van a nézőkben egyfajta éhség a hosszú sztorikra. A válság közepette elveszítették az emberek a viszonyítási pontjaikat, ezeket keresik.  

- Fiatal színházrendezőként milyen kihívásokkal kell megküzdened? Milyen lehetőségeid vannak, mennyire kell saját magadnak megteremtened őket?

- Franciaországban nincsenek állandó társulatok, a bretagne-i és strasbourgi színházban is van lehetőségem alkotni mostanság. Mindkét igazgató megbízik bennem, szabad kezet adnak nekem. Az ott lejátszott előadások után utazni indulunk a produkciókkal országszerte. A saját társulatomat, a La Piccolo Familiát Rouen város támogatja. A csapatomat minden alkalommal viszem más munkáimba is dolgozni.

- Mit jelent a társulatodnak egy-egy fesztiválrészvétel?

- Eredetileg a VI. Henriket szerettük volna elhozni Magyarországra, ám a hosszúsága miatt még Franciaországban is nehéz turnézni vele. A készülő III. Richárdunk esetében majd figyelünk erre a szempontra is. Nagyon érdekes elutazni más országokba, látni, hogyan változnak vagy éppen keverednek a kultúrák egymással. Furcsa módon saját magamat sokkal inkább érzem kelet-európainak, mint franciának. Németországban, Oroszországban vagy most, ebben a pár napban Magyarországon keresem azt, miben vagyok én francia.

- Mennyi találkozásod volt eddig magyar színházzal? Mennyit tudsz róla?

 - Megmondom őszintén, a keleti blokk eddig egyetlen egységet jelentett számomra. Kíváncsiak néztem meg a MITEM-en a Nemzeti Színház grúz rendező, David Doiashvili által színpadra állított Szentivánéji álmát. Irigylem, hogy Magyarországon állandó társulatok dolgoznak a színházakban, és folyamatos lehetőségük van a fejlődésre.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ezt a 10 zeneművet ajánlja Rost Andrea a karácsonyi készülődéshez

Idén is több hazai zenész állított össze karácsonyi lejátszási listát az Aria Hotel Budapest kezdeményezésére. Rost Andrea válogatásán opera- és oratóriumrészletek szerepelnek. Hallgasd meg!
Zenés színház

Milyen volt A Nyugat lánya az Operában?

Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet az Erkel Színház évadnyitó előadása, tudj’isten, hogy miért. Erről is írok, meg arról is, mit szóltak hozzá más kritikusok.
Jazz/World

Náray Erika újra a legnagyobb izraeli popdíva dalait énekli

December 21-től négy alkalommal hallhatjuk Náray Erika koncertszínházi estjét, amely Ofra Haza előtt tiszteleg. Hogyan lehet megidézni egy olyan művészt, akit ma szinte istennőként tisztelnek rajongói?
Vizuál

Hundertwasser, "a varázslatos különc" és az ablakból álló házak

Kilencven éve, 1928. december 15-én született Friedensreich Hundertwasser osztrák festő és grafikus, épülettervező, a 20. század egyik legkülönösebb képzőművésze. 
Klasszikus

Fidelio Klasszik: Mindenki bűnös, aki bűnt követ el?

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának december 8-i adásában Székely Csaba legújabb, a tízparancsolat ihlette színdarabjáról, a 10-ről beszélgetünk, amelynek színrevitele a Radnóti Színházban készül.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

A robot is társra vágyik – A baba a Karinthy színpadán

Egy férfi és egy robotlány különleges kapcsolatát meséli el a Karinthy Színház legújabb bemutatója, A baba. A női főszerepet Földes Eszter alakítja, partnere az előadást rendező Szabó P. Szilveszter, akit a technikai fejlődésről vallott véleményéről is kérdeztünk.
Színház ajánló

Premier az Átriumban – 12 dühös ember

Tizenkét embernek kell döntenie egy ember sorsáról: bűnös vagy nem bűnös. De hogyan találhatja meg a közös nevezőt egy teljesen különböző emberekből álló társaság, akik még a szavak jelentésében sem tudnak megegyezni egymással? Kiderül Császi Ádám rendezéséből, amelynek bemutatóját december 20-án tartják az Átriumban.
Színház ajánló

És a nagy nap… - Premier után a Vesztegzár kulisszatitkairól

A József Attila Színház kulisszajáró sorozata nem lenne teljes, ha a Vesztegzár a Grand Hotel bemutatója alkalmából nem térnénk ki az utolsó napok izgalmaira, azaz a főpróbára és a premierre.
Színház interjú

Szabó Gabi újra Budapesten játszik

A Naplemente előtt - Gerhart Hauptmann jutalomjátéka a József Attila Színház soron következő bemutatója. Paula szerepében Szabó Gabi debütál a teátrum színpadán.
Színház interjú

„Semmiben nem tudunk szót érteni egymással”- interjú Debreczeny Csabával

Reginald Rose 12 dühös ember című darabját mutatja be az Átrium december 20-án, Császi Ádám rendezésében. A bírósági tandráma a lélektani realizmust ötvözi a krimi feszültségével, Debreczeny Csabával, a Négyes esküdt alakítójával beszélgettünk.