Színház

Fújja, ki tudja

2012.03.01. 07:00
Ajánlom
Fontos előadás mind a nyíregyházi, mind a békéscsabai Varázsfuvola: a színházvezetői szándék a közönségnevelést és az új műfaj megismertetését célozza. A végeredmény az egyik esetben lesújtó, a másikban felemelő, bár a nézői reakciók ezzel épp ellentétesek.

Tasnádi Csaba és Fekete Péter is egészen új világba igyekszik bevezetni színházának nézőit, az opera eleddig ugyanis nem szerepelt repertoárjukon. Az általuk választott megközelítési módok, utak azonban egészen más irányból indulnak, és más korosztályt céloznak.

Békéscsabán Szalma Dorotty rendező és színlap szerinti librettista - Schikaneder neve a műsorfüzetben nem szerepel -, Zalán Tibor dramaturg, valamint a zenei átiratot jegyző Gulyás Levente vállaltan gyerekverziót készítettek Mozart operájából. Ennek megfelelően gyerekszobai tapétát idéz első látásra Henri Rousseau dzsungele - díszlet: Mira János -, ám a kétrészes előadás során a festő sajátosan játékos egzotikuma fokozatosan a műszálas kínai piaci fürdőlepedők egzotikumába játszik át.

Segíti ezt az asszociációt a zenébe való jelentős beavatkozás. Egy interjúban a rendező elmondta, lehetségesnek gondolja, hogy a "fanok némileg zokon veszik", hogy "változtattak az alapmuzsikán", de biztosított mindenkit arról, a "vezérdallamok megmaradtak". Nos, ha szám szerint meg is maradtak a kottafejek, nem csodálnám, ha a néhai komponista forogna a sírjában a gagyidiszkók dance-alapjaira elénekelgetett vokális számok hallatán. Azt gondolom, ha ha már radikálisan beavatkoznak, tegyék azt úgy, ahogy az Apocalyptica teszi, ne a Házibuli Attilával inspiráljon. A gyerekek meg persze, hogy visítanak, hiszen a búcsútól a falunapon át a lagziig a mulatós nem maradhat ki. Megszokták, ismerik ezt a zenei világot, hát tetszik nekik. És a legszomorúbb mindebben az, hogy nem csupán a fürdőszoba-énekesek kapják maguk alá a tuctucot, hanem - nyilván a crossover jegyében - a Sarastrót és az Éj királynőjét adó Gábor Géza, illetve Fábry Gabriella is. És az sem baj, hogy bejátszik Az oroszlánkirály - zeneileg és mozgásilag -, hanem az, hogy semmihez nem kapcsolódva játszik be.

A húzásoknak köszönhetően nagyjából másfél felvonástól megkímélődünk. A fentiek ismeretében könnyű lenne legyinteni, hogy szerencsére, ugyanakkor ettől a történet jelentősen kilúgozódik, a konfliktusok tétje pedig elveszik. Nem mesévé írják át Schikanedert - pedig ez is lehetne a választott út -, hanem érthetetlenné butítják le. Mindezeken felül a dramaturgia zavaros: a nyitó jelenetben még azt hisszük, egy, akarata ellenére korán ágyba küldött kisfiú álmát látjuk, a kalandok képzeletében zajlanak, de az előadás megmarad félkeretben, mert az esküvő után nincs ébredés. Érthetetlen az is, hogyan áll össze a dzsungelbeli állatkert a gyík- vagy kaméleonszerű, hatalmas, szív alakú, aranykeretes napszemüveget hordó, zöld lakkba öltöztetett, zöldre festett három hibbant Charlie angyala-forma hölgytől a Blue Menből átrándult, ötletszerűen feltűnő három gyermeken át a víziló, malac, nyúl összetételű szerzetestrióig, akik fölött egy gorilla Sarastro áll. Az Éj királynője fura madárdíva - Rátkai Erzsébet jelmeztervező a fekete kesztyűre ragasztott piros karmokkal ügyel a részletekre -, Monostatos egy moonwalkoló döglégy. Papagenóról képtelenség eldönteni, hogy egy farsangról szabadult, punknak öltözött hibbant harmincas vagy egy sikerületlen papagáj, míg Papagena az aszott madár öregasszonyból jellegtelen antropomorf élőlénnyé válik. És ebben a szereposztásban - kakukktojásként, hogy a képzavaroknál maradjuk - van még két emberünk is: a már említett Pamino, illetve Tamina.

Boncolgathatnánk tovább, ízeire szedhetnénk az előadást, de nincs benne annyi gondolat. Az akarat jóindulatában nem kételkedem, de a végeredményt a súlyos ízlésficam, a rossz arányok, a többre hivatott, más alkalmakkor bizonyított alkotók tökéletes melléfogása határozza meg, a közreműködők pedig teljesítik a penzumot.

Összehasonlítási alap Nyíregyházán sincs, ezért nem veszélytelen a Tasnádi Csaba és Ladányi Andrea készítette előadás repertoárra tűzése. Amikor középiskolásoktól tudakozódom arról, látták-e A varázsfuvolát vagy hallottak-e valamit a produkcióról, egyikőjük így reagált: "Három óra. Németül énekelnek. Én meg nem tudok németül." Az opera-játékot ugyanis egy remek lemezfelvételre vezetik elő - a Bécsi Filharmonikusokat Solti György vezényli, az énekesek Kurt Moll, Uwe Heilmann, Ruth Ziesak, Michael Kraus, Lotte Leitner, Sumi Jo, Heinz Zednik, Adrianne Pieczonka, Anette Kuettenbaum, Jard van Nes, Wolfgang Schmidt, Hans Franzen -; ezt szakítja meg néhány párbeszéd magyar nyelven, miközben a zenét és Schikaneder szövegét Ladányi Andrea a mozdulatok nyelvére transzponálja. A keleti harcművészetekből és a klasszikus formavilágból egyaránt merítő koreográfia nem illusztrál, sokkal inkább sűrít, ám ez csak azokhoz jut el, akik tisztában vannak, mit hallunk. Hiába a színlapon a részletes szinopszis, ez jelen esetben kevésnek bizonyul, mivel az énekszámokat nem feliratozzák. A művel először találkozó nézőt elvarázsolhatja a zene, elbűvölheti a látvány - a Keserue Zsolt videója, Szöllősi Géza és Bánki Ákos animációja, Lakatos Márk stylist show-szerűen futurisztikus, lakktól a selyemig széles skálán fénylő, karakteres vonalú, játékosságot mindössze a három gyermek balettiskolai jelmezében mutató nagyon mai, felső kategóriás plázaboltokból ismerős ruhái -, mégsem távozhat a teljes értés élményével. Talán szerencsésebb lett volna egy magyar felvételt választani, vagy vállalni annak az újdonságát, hogy a szöveg magyar fordítását - ahogyan az Operában szokás - kivetítik.

A produkció jelentőségéből azonban mindez semmit nem von le, mert remek karaktereket látunk. Ördögit, dominát és gésát egyaránt mutat Jenei Judit, Fridrik Noémi és Barta Éva három hölgye; inkább óvó, féltő apa, a tiszta igazságról saját szemével meggyőződni kívánó vezető, mint machinátor Sarastróként Horváth László Attila, az Éj királynője Horváth Margit alakításában boldogtalan, szeretetvágyát keménységgel leplező asszony. Fuvolaíjával felszerelkezve cél- és öntudatosságában is romantikus harcos Pásztor Pál Taminója, párja, Budai Zsófi lágy, babaszerű Pamina. Darth Maul lehetett a minta Monostatoshoz (Nagyidai Gergő) - az egyéb Csillagok háborúja-utánérzések a néző számára egyébként ismerős világot teremtenek -, gonoszságtól mentes, jó kedélyű, nem kifejezetten szofisztikált, ám mindig korrekt Papagenót hoz Rák Zoltán, Papagenaként Kuthy Patrícia üde színfolt ezen a palettán. A nyíregyházi társulat ereje eddig sem volt titok, az viszont az újdonság erejével hat, hogy ilyen mozgáskultúrával rendelkeznek.

Nyíregyházán rögös és hosszú utat választottak, amelyen a nézőt és magukat is erőpróbák elé állítják, de ez az út egyenes. Békéscsabán a gyerekverzió mellé azonnal odatettek amolyan kompenzációként egy felnőtteknek szóló fekete komédiát - megtörtént frankfurti színházi eseményeken alapszik, írta Zalán Tibor, rendezte Szalma Dorotty - Papageno a metróban címmel. Egy, a Csabai Mérleg című online lapban megjelent írás szerint ezzel "jin-jang viszonyba kerül a kreativitásod, ergo visszabillent az eredendő műfajodhoz" - mármint a rendezőnő kreativitása. Ő ugyanis saját bevallása alapján jobban vonzódik és ért a véres drámákhoz, mint a gyerekszínházhoz. Legalább az önkritikának örüljünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Vadász Zsolt, az Operettszínház művésze

A Budapesti Operettszínház egyik legfoglalkoztatottabb művészét 51 éves korában érte a halál június 21-én, adta hírül a Szinház Online.
Vizuál

Öt Donald Sutherland-film, amit látni kell

Filozofikus sci-fi, háborús szatíra, feszült kémjátszma vagy éppen sokkoló erejű horrordráma: Donald Sutherland számtalan műfajban bizonyította rendkívüli tehetségét. Kedvenc filmjeinkkel emlékezünk a kanadai színészlegendára.
Zenés színház

„Brünnhilde szerepe olyan, mintha maratont futnánk” – villáminterjú Iréne Theorinnal

A kiváló svéd szoprán a Budapesti Wagner-napok rendszeresen visszatérő vendége, akit a magyar közönség különösen érzékeny, lelki finomságokra kihegyezett szerepformálása miatt zárt a szívébe. Iréne Theorin egy nappal színpadra lépése előtt válaszolt kérdéseinkre.
Klasszikus

Ifjú versenygyőztesek hangversenye a Pesti Vigadóban

Június 25-én este a Szent István Filharmonikusok fiatal tehetségei mutatkozhatnak be a Pesti Vigadóban. Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. 
Vizuál

Wim Wenders-filmhetet tartanak az Art+ Cinemában

Június 28. és július 2. között a német rendező 1984 és 2000 közötti filmográfiájából öt alkotást lehet majd elcsípni mozivásznon szinkronnal, majd ezek után legfrissebb alkotását, immár felirattal.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

„Arról a pánikról szerettem volna beszélni, amit ma a felnövés jelent” – interjú Kovács D. Dániellel

Az [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt című előadás július 5-én debütál a Városmajori Szabadtéri Színpadon, ősztől pedig az Örkény Színház repertoárján lesz látható. A színdarab rendezőjévelegyebek közt a világot jobbá tenni akaró hősökről és a videójátékok stigmatizáltságáról is beszélgettünk.
Színház hír

Bocsárdi László nyerte a legjobb rendező díját az Országos Színházi Találkozón

A kaposvári Csiky Gergely Színházban megrendezett seregszemlén mások mellett Zsigmond Emőke, Karácsony Gergely, if. Vidnyánszky Attila és Tokai Andrea is elismerést vehetett át.
Színház ajánló

Életútinterjúk alapján készül a MáSzínház női sorsokat bemutató előadása

A KÖT-EL-ÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta!” című produkcióban három generáció tesz fel magának kérdéseket identitással, hozott mintákkal, önazonossággal és szabadsággal kapcsolatban.
Színház ajánló

Mit áldozunk fel jól megszokott kényelmünkért? – beszélgetés a Csónak című előadás alkotóival

Presznyakov Oleg & Vlagyimir Csónak, avagy előttünk az özönvíz című kortárs drámája a modern társadalom látleletét is adja. Az előadás rendezőjével, Bocsárdi Lászlóval, valamint két szereplővel, a főszerepben látható László Csabával és a volt feleségét alakító Berekméri Katalinnal beszélgettünk.
Színház interjú

Tompagábor Kornél: „Végtelenül élvezem a színész szabadságát”

Tompa Gáborral, a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. igazgatójával, aki Tompagábor Kornél néven rendez, többek között az idei kínálatról, a „tompagáborság” mibenlétéről, a nyári esték varázsáról, üveggolyókról, rendezői koncepcióról és a Kvártélyház titkairól beszélgettünk.