Színház

Fülig a művészetben – Textúra 2017

2017.10.06. 10:22
Ajánlom
Vajon kiforgatják-e sarkaiból a múzeumot, vagy ha az egészet nem is, de legalább a nekik rendelt szegletét a fiatalok, a jövő rendezői? – teszi fel a kérdést kritikusunk a Magyar Nemzeti Galériában látható jelenetek kapcsán.

Jó füle volt annak, aki meghallotta a latin eredetű szakszóban a sajátosan magyar szétszedési, és a két összetevő értési, értelmezési lehetőségét. A textus maga is kétértelmű, szövet is meg szöveg is, így már magában is egyesíti az irodalom és a képzőművészet világát. A létezés e kétféle leképezését. A túra viszont egyértelmű: gyalogolunk képtől képig, szövegtől szövegig. Illetve: valójában színésztől színészig, jelenettől jelenetig. Fülig merülünk a művészebe. Úgyhogy valójában színházba keveredünk.

Az első alkalommal 2013-ban (akkor még Ganymed Goes Europe címmel), a Szépművészeti Múzeumban megvalósult eseményre most ősszel a Magyar Nemzeti Galériában került sor. Az idei változat formai újdonsága annyi, hogy ismét nem egy rendező – mint az utóbbi két alkalommal Valló Péter –, hanem a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendezői osztálya készítette. Bagossy László és tanársegéde, Kovács D. Dániel, valamint tanítványaik: Csernai Mihály, Székhelyi Dániel, Vilmos Noémi, Walters Lili, Sándor Dániel Máté, Antal Bálint, Benkő Klaudia és Dyssou Bona.

Kritikusi kedélyemet természetesen ez utóbbi tény borzolta föl.

Vajon kiforgatják-e sarkaiból a múzeumot, vagy ha az egészet nem is, de legalább a nekik rendelt szegletét a fiatalok, a jövő rendezői?

Csöppet csalódtam, ugyanis nem forgatták ki. De azért sok igazi, élvezhető színházi pillanatot szereztek. Kevés eszközzel, mondhatni a semmiből teremtettek illúziót keltő színházi tereket. (Ahogyan az iskolában megszokhatták.) Ebben segítségükre voltak a Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Tanszékének hallgatói: Auer Alexandra, Gindele Dzsenifer, Gúth Zsófia, Hodován Mária, Jakab Rebeka, Kárpáti Panna, Kopp Krisztina, Koncz Eszter, Lencsés Noémi, Mestyán Lili, Sánta Emese és Varga Boglárka, Zeke Edit tanszékvezető iránymutatásával.

A csekély személyzet – gondolom, a terek szűkössége folytán – eleve alapkövetelmény volt. Azt nem tudom, vajon két főben maximálták-e a létszámot, de tény, hogy hét monológot és három dialógust láthattunk, hozzátéve, hogy Stork Natasa magánbeszédéhez a nézők közül szerzett magának néma partnert, Kiss Diána Magdolna pedig egyedül jelenített meg két asszonyt, anyát és lányát. Én színházszerűbbnek érzem a párbeszédet, az egymásnak feszülő vagy az egymást kiegészítő alakok replikáit, mint egyetlen személy gondolatainak, érzéseinek hullámzását. Tudjuk persze, hogy létezik monodráma, de azt is gyakran tapasztaljuk, hogy mindenféle egyszemélyes szövegelést monodrámaként aposztrofálnak. Ráadásul posztmodern világunkban nem is nagyon illik egy-egy szöveg drámaiságát firtatni, sokkal illedelmesebb dolog színpadi szöveget emlegetni. De azért nem árt, ha a szövegben dráma (is) lappang. Lényegében alighanem attól lesz igazán színpadi.

Az idei Textúrán üdítőnek éreztem, hogy csupa színpadra és színészszájra illő szöveget hallottam.

És örültem annak is, hogy nem hallottam bármily színvonalas és mély, de „egyhallásra” felfoghatatlan, követhetetlen, alapos, elemző, ide-odalapozgató olvasásra való textusokat.

Néha hajlok arra a gondolatra, hogy tulajdonképpen minden a szövegen múlik. Ez az alapja, kiindulása mindennek, ami a színen hatásos lehet. Ám máskor meg úgy vélekedem, hogy minden mégis inkább a színészeken múlik. Sokszor tapasztaljuk, hogy egy-egy színész miképpen tud megemelni vagy éppen mulatságossá tenni közömbös, érdektelen vagy akár kimondottan vacak szöveget. (És nemcsak olyasmikre gondolok, mint amikor Kazal László elénekelte a telefonkönyvet.) A Terxtúrára kerülő szövegek mindig színvonalasak, meg az irodalmi divatokat is követik, az ideiek pedig füllel is élvezhetők.

Amúgy persze végső soron valóban minden a színészeken múlik. Megtalálják-e szöveg lelkét, vagy ha nincs neki, lehelnek-e belé. Stork Natasát talán még sosem láttam olyan elevennek, energikusnak és szellemesnek, mint amikor a nézők közül vőlegényt ragadva előadta Szvoren Edina Slágfertig, szőke, karakán című alkotását, amelyet Ferenczy Károly Kettős arcképe (Noémi és Béni) ihletett. Piti Emőke szívszorító fájdalomtól nehézkes artikulációval, szenvedéstől karikás szemmel mondja Mán-Várhegyi Réka Pór Bertalan Családja nyomán született novelláját, amelyben a Szent Kunigunda család koncertet ad. Osváth Judit ugyancsak egy család életének drámai belső feszültségeit sűríti Bencsik Orsolya Nem könnyű munka című írásába, Kiss Diána Magdolna anya és lánya kapcsolatának érzelmi gubancát rángatja mind szorosabbra Szabó Borbála Edd a levest című művének előadása közben, Kurta Niké képkeretből kiszállva mondja Szaniszló Judit szövegét, az Egy lány a bál után-t, amely Borsos József festményéhez kapcsolódik. Az egész este kiemelkedő eseménye Kovács Krisztián játékában a Séta a Víztoronynál. A színész egy járókerettel haránt irányban végigmegy a nézők közötti ösvényen. Közben Nagy Koppány Zsolt írásával minden fontosat elmond egy ember életéről, sorsáról.

Vámos Miklós párjelenetet illeszt Benczúr Gyula Olvasó nő az erdőben című festményéhez, amelyet Szávai Viktória és Ódor Kristóf operaivá duzzasztva karikíroz (rendező: Bagossy László), Lackfi János írása, az Ádáméva, Évaádám Johann Millitz XVIII. századi festő Főúri pár mint Ádám és Éva című alkotásához fűz mai párhuzamot, ezt Szalontay Tünde és Terhes Sándor naiv bájt és fanyar humort ötvözve jeleníti meg.

Feltűnő, de talán a műfajból is adódó szükségszerűség, hogy a magányos lélek és a családi kapcsolatok bajai adják a jelenetek nagy többségének témáihoz az alapanyagot.

Ám az egyik párbeszéd komoly közéleti témát kap el. Igaz, éppen hatvan évvel ezelőttről.

Németh Gábor Csernus Tibor Újpesti rakpart című képéhez írt szellemes dialógusában – Az ördög nem alszik – a festő egy korabeli hivatalos személlyel, alighanem magával Aczél Györggyel társalog küszöbön álló párizsi útja előtt (ahol csak később 1964-ben telepedett meg). Fillár István precízen hozza a Kádár-kori bürokratizmus stílusát, amelynek a szellemi életben az aczéli három „t” felelt meg.

Ennek a sétálós színháztárlatnak egyetlen komoly veszélye, hogy a néző végül valamiről lemarad. Most Csőre Gábor produkciójának (Kemény István: Vasárnap délután) sikerült csak az utolsó mondatait elkapnom.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Egy nem várt kudarc története

Vámos Miklós e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni. Még mindig a karanténból, Budapest, Magyarország. Ezúttal Benedek Szabolcs legújabb könyvéről ír.
Klasszikus

Keller András: A zenekar a kedvenc hangszerem

Vonósnégyesével, a Keller Quartettel elért világsikerek után Keller András karmesterként építi és irányítja tizenhárom éve a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekart. Úgy véli, jobban kellene figyelnünk saját, hazai kincseinkre, a kortárs zenére és egyáltalán – a zenére.
Klasszikus

A Balatonon is koncerteznek a BFZ zenészei

Bár az augusztus még nem az aktív koncertszezon hónapja, a Budapesti Fesztiválzenekar több nyári programmal is készül közönségének Budapesten, a Balatonon és a Dunakanyarban.
Fidelio Tours

Kodály Zoltán gondolata ihlette Veszprém legújabb miniszobrát

A népszerű gerillaszobrász, Kolodko Mihály legújabb alkotása egy vagány utcazenész Veszprém egyik forgalmas pontján.
Vizuál

Elhunyt Reigl Judit festőművész

Kilencvenhét éves korában pénteken elhunyt Reigl Judit Franciaországban élő Kossuth-díjas festőművész, az európai absztrakt expresszionizmus jelentős képviselője.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Új magyar musical a dunaújvárosi Bartók Színházban

Az Őze Áron vezette Kamaraszínház az egymásra figyelés gesztusát is kifejezi azzal, hogy a „Város Évadát” nyitja meg ősztől. Az új évadban tizenkét bemutatót tartanak.
Színház ajánló

Kortárs magyar drámák mustrája Szentendrén

A Szentendrei Teátrum fogadta be idén a Színházi Dramaturgok Céhe Nyílt Fórum rendezvényt, amelyre augusztus 9-14. között várják az érdeklődőket felolvasószínházi előadásokkal.
Színház magazin

Cenzúra, zaklatások, vallatások – Janovics Jenő és a Kolozsvári Nemzeti Színház

A kolozsvári magyar színjátszás történetének egyik legnehezebb korszaka volt a két világháború közötti időszak, az a 22 év, amikor először kellett kisebbségi színházként – a túlélés legfőbb szempontját szem előtt tartva – megmaradnia. Ezeket az éveket a fennmaradáson túl az a szándék mozgatta, hogy az adott politikai-gazdasági helyzet korlátai között a magyar színjátszás megtalálja a maga és a közönsége számára is megfelelő hangot. Az impériumváltás időszakát Janovics Jenő visszaemlékezései alapján tárjuk föl. Ő igazgatta az akkor Országos Nemzeti Színház nevet viselő kolozsvári színházat, amely Magyarország második nemzeti színháza volt.
Színház ajánló

Csányi Sándor egyszemélyes vígjátéka augusztusban is a MOMKultban!

Augusztus 23-án és 29-én dupla Hogyan értsük félre a nőket? előadással várják a nézőket a MOMkultban, mindkét nap 17.00 és 20.00 órai kezdéssel is megtekinthető Csányi Sándor önálló estje.
Színház hír

Szeptemberben sem tartják meg a POSZT-ot

A szervezők közleménye szerint egy későbbi időpontban rendezik meg a 20. Pécsi Országos Színházi Találkozót.