Az idei előadással rendkívüli művészi karrierjének, a háború alatt tanúsított bátorságának és emberségének, valamint emigrációba kényszerülésének kívánunk emléket állítani. Karády 1951-ben hagyta el Magyarországot, itthon a háború után, karrierje politikai okokból megtört. Először különböző európai városokban élt, majd elhatározta, hogy barátnőjével, Frank Irmával kivándorolnak az Egyesült Államokba. Oda azonban, szintén politikai okokra hivatkozva (a nácikkal és/vagy a kommunistákkal való feltételezett kollaborálás hamis vádjára hivatkozva), nem kaptak beutazási engedélyt.

Brazília azonban szívesen befogadta, amiért Karády egész életében hálával gondolt az országra és lakosaira. S ugyanilyen hálával gondolt azokra az országokra is, így Svájcra és Hollandiára, amelyekben kiskamaszként, a gyerekvonatok-projekt keretében, néhány hónapig élhetett. Tizenöt évet élt São Paulóban, míg az amerikaiak végül megadták neki a beutazási engedélyt. New Yorkban adott interjúiban többször említi, hogy honvágya van Brazília után. São Paulóban és New Yorkban is anonim életet élt, barátnőjével mindkét városban kalapszalont nyitottak. A brazil beutazási kartonján a foglalkozás rubrikában az áll, hogy „modista” (divattervező).

A darab a riói kikötő bevándorlási hivatalának fogadóhelyiségében, egy irodában játszódik. Karády próbál felkészülni a bevándorlási hivatal tisztjével való beszélgetésre, azaz szó szerint próbál. Jó benyomást akar kelteni, fél, hogy mi lesz, ha nem engedik be az országba. A dráma e feszült várakozás ideje alatt játszódik, még a tiszt érkezése előtt.

El! Karády - Monodráma (Fotó/Forrás: BTM)

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Fullajtár Andrea (fotó: Horváth Judit / Katona József Színház) és Karády Katalin (forrás: port.hu)