Boccaccio Dekameronjában a nagy XIV. századi pandémia idején tíz fiatalember vidékre menekül, ahol magukra zárják az ajtót az éppen ereje teljében lévő pestisjárvány orra előtt. Hogy az idő ne csak múljon, történeteket mesélnek egymásnak. Két esztendeje a több lépcsőben érkező Covid-járvány hasonló helyzetbe hozta a világot, és kénytelenek voltunk mi is bezárkózni. A Dekameron 2023 1.0-ás verziója ezt a párhuzamot tervezte meglovagolni, a járvány tépőfoga azonban időközben kicsorbult, helyette érkezett viszont egy világválság gyomorkeserű hungarikumokkal fűszerezve, és az orosz medve is belevájta a karmait Ukrajnába, hogy azóta is fáj mindenkinek. Tíz honi szerző végül azt kapta feladatul, írjanak egy-egy történetet, ami ezekre a történésekre rezonál. Pontosabban kilenc szerzőt kértek fel, mert a kerettörténetet tizedikként a rendező, Szikszai Rémusz jegyzi.
A felkérés adta szabadság nyomán aztán lett is mulass és nemulass egyaránt: a történetek időben a mítoszi kortól a képzeletbeli jövőig, helyszínben Észak-Afrikától Ukrajnán és egy isten háta mögötti magyar településen át egészen az Északi-sarkig, a műfajt illetően pedig a szikár elbeszéléstől a versen át egészen a popoperáig szóródnak.
Ez a szöveg- és történetburjánzás olyan, mint egy étkekkel rogyásig terített asztal, annak minden kulináris élvezetével és következményeivel.
Dekameron 2023 - Numidák (Fotó/Forrás: Piti Marcell / Budapest Bábszínház)
A létrejött írások ugyanis érezhetően feladták a leckét a színházi alkotóknak. A tíz szöveg között vannak, amelyek kevéssé sikerültek: ilyen Fábián Péter szellemes, de kissé súlytalan Hiddel Béla című darabja és O. Horváth Sári Lehet, hogy ez az utolsó című írása, amely humoros fintora ellenére is kissé didaktikus. Ez utóbbi egyben az utolsó darab is, így azt a balhét is ő viszi el, hogy a túl sok szöveg miatt az előadás túlnyúlik azon a ponton, amíg igazán jólesik. Ugyanez részben igaz a Hiddel Bélára is, ami az utolsó előtti jelenet, és bizonyra jobban csúszna éhgyomorra, mint teli hassal.
A sokféleségük miatt széttartó szövegek azonban nem törik szét magát az előadást, sőt éppen ez a kavalkádszerűség adja a produkció dinamikáját (dramaturg: Gimesi Dóra). Talán ezzel függ össze az is, hogy az előadás ellenáll a lezárásnak: a kerettörténet befejezéseként is van egy hevenyészett utalás a végidők legvégére, mégsem itt ér véget az előadás, majd a folytatásban az említett ökológiai szemléletű zárójelenet sem bizonyul igazán jó megoldásnak. Igaz,
soha nem hallottam félelmetesebbet, mint amikor Blasek Gyöngyi a végén azt mondja, nem kell félni.
Dekameron 2023 - „Nem kell félni!” (Fotó/Forrás: Piti Marcell / Budapest Bábszínház)
Ezek a szövegek ugyanis nem tartanak sehonnan sehová, miért is tartanának, nem dolguk, viszont a maguk elevenségével és természetes sokszínűségükkel megmutatnak minket magunknak. Szemben Boccaccio mediterrán, világvégi történetfüzérével, amit majd szétvet az életigenlés, mi úgy tűnik, egy kicsit melankolikusabb módon állunk az apokalipszishez. Persze a humorunkat most sem veszítjük el.
A Dekameron 2023 olyan, mint egy vizuálisan felturbózott mini bábfesztivál,
ahol a bábjátékos formák szinte mindegyike megjelenik. A kerettörténet helyszíne egy reptéri tranzit, ahol különféle helyekről, időből és dimenzióból érkező figurák jönnek, találkoznak vagy nem, és már mennek is, pillanatnyi történetek, kimerevített képek, amiket, mint valami homokmandalát, azonnal elmos a jövőmenők következő hulláma. Mindez ismerős lehet számunkra, még ha soha nem is jártunk repülőtéren. Különös élmény az a fajta nyomolvasás, amikor a nyomok egyik pillanatról a másikra már csak bennünk maradnak meg. Ideális termőföld és pufferzóna a szövegekből létrejött sokszínű jelenetek számára.
Dekameron 2023 - O. (hazatér) továbbáll (Fotó/Forrás: Piti Marcell / Budapest Bábszínház)
Hoffer Károly bábtervező és Szikszai Rémusz rendező szövegekből és bábos formákból különös párokat hoztak létre. Igyekszünk nem lelőni minden poént, ezért csak azokat emeljük ki, amiket a legtalálóbbnak érzünk. Jászberényi Sándor Magok című írása két haditudósító éjszakájáról szól, benne a katonát jelző, elsőre gyomorszorító óriásbáb később védelmet nyújtó sátorrá válik. Megjelenik ugyanitt egy öregasszonybáb is, amiben a szláv mamuska szerethetősége és a háború delejes félelme egyaránt benne van. A Székely Csaba tollából származó Saját kis koronavírusunk című szatirikus történet két település időtlen időkre visszanyúló, kistérségi viszályába enged bepillantani. Ezen a helyen a korlátoltság és rafináltság hamisítatlan hazai elegye a Covid-járvánnyal együtt tetőzik, az önmagában is szellemes történetre pedig a kesztyűsbábokkal előadott paravános játék teszi fel a koronát. Itt elég annyi, hogy a falu lakóit nem a bábklasszika szellemében jelenítik meg, ami a nézők nagy többségénél azonnal a rekeszizomra húzódik, néhányan viszont a bemutató estéjén ezen a ponton hagyták el a nézőteret.
A Parti Nagy Lajos által írt Sybles és fia egy kihallgatás története, ami eleve apróbb meglepetéseken keresztül csepegteti a tényeket, a jelenet alkotói egy ponton ezt fejelik meg egy nagyobbacska vizuális meghökkentéssel. Tasnádi István Numidák című, antik köntösbe bújtatott tanmeséje az árnyjátékban és a homokrajzban találja meg az őhozzá illő bábos játékot, nem egyszer szellemesen fordítva ki magát a formát is. Háy János: Istenháta című, elnyúló hossza ellenére is kőtömbnyi írása egy elszigetelt faluba visz el minket, ahol a háborúból hazatérő férfiak a kocsmában töltik az idejüket. Már amennyi hátra van nekik.
A móriczi thrillert bunraku bábok keltik életre, öklömnyi arcukon súlyos életük nyomaival.
Dekameron 2023 - A férfiak a kocsmában (Istenháta) (Fotó/Forrás: Piti Marcell / Budapest Bábszínház)
Gimesi Dóra: O. hazatér továbbáll című írása szintén meglepetéskarakterű, a kerekedő történet és maga a szöveg is remek, méltó partnerei a benne szereplő bábnak, ami a maga költőiségében a személyes kedvencünk lett. A Dekameron 2023 másik telitalálata Závada Péter: Levél Mantovába a veronai karanténból című írása nyomán születik, és a híres shakespeare-i szerelmespár történetével cseng össze. A szöveg már önmagában is a friss szellem játszótere, amihez az előadásban több ötlet (jelmeztervező: Szelei Mónika) és egy különleges látványelem társul (díszlettervező: Zöldy Z Gergely).
A Dekameron 2023 nem csupán jól illik a Budapest Bábszínház kifejezetten felnőtteknek szánt portfóliójába, ékesen bizonyítva, hogy a báb műfaja nincsen korosztályhoz kötve, de gyaníthatóan jó ideig ez az előadás lesz ennek a kínálatnak a zászlóshajója.
Ebben a bábfiesztában csúcsra van járatva a Bábszínház:
a technika, a tervezők, a háttérmunkások, gyaníthatóan az adminisztráció is, és persze a színészek. Szikszai Rémusz rendezése igazi társulatépítő munka, a tavaly végzett Podlovics Laura és Bartha Bendegúz csakúgy szerepel benne, mint a „régi nagyok” generációjából Blasek Gyöngyi és visszajáró vendégként Fodor Tamás, aki annyi más mellett bábszínészként és bábrendezőként is több évtizednyi múlttal rendelkezik. Blasek és Fodor reptéri rendőrként és takarítóként nem egyszerűen a kerettörténet szereplői, bizonyos értelemben az ő bábszínházi fajsúlyuk keretezi az egész előadást. A „fiatalok” és a „nagy öregek” játszótársai: Spiegl Anna, Pallai Mara, Kovács Judit, Ellinger Edina, Hannus Zoltán, Ács Norbert, Tatai Zsolt és Pethő Gergő. A briliáns összjátékon túl mindenkinek vannak pillanatai, percei, amikor megmutathatja magát, és a társulat bábművészei jól élnek ezekkel a pillanatokkal.
Túl azon, hogy innen kezdve még inkább lesz mit ajánlani azoknak, akik felnőttként fanyalognak a báb szó hallatán, a Budapest Bábszínház előadása jót tesz a kortárs irodalomnak is. Példázza, hogy a „kortárs” kifejezés azt jelenti: a dolog most és leginkább nekünk szól.
Fejléckép: Blasek Gyöngyi és Fodor Tamás az előadásban (fotó/forrás: Piti Marcell/Budapest Bábszínház)
hírlevél
