Színház

Für Anikó, Angelus Iván és Baranyi László is színházi díjban részesült

2019.03.27. 14:45
Ajánlom
A színházi világnaphoz időzítve idén is odaítélték a Psota Irén- és a Soós Imre-díjat, a Gobbi Hilda-életműdíjat, valamint a Hevesi Sándor-díjat.

A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója.

A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet fontosságára,

tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.

Az 57. színházi világnapon a színházakban az előadások előtt Magyarországon is felolvassák azt a világnapi üzenetet, amelyet idén Carlos Celdrán kubai rendező, író, színház igazgató fogalmazott meg. A művész azt írja, hogy a színház hivatása átélni az adott, a múló pillanat puszta igazságát. „Színházi szülőhazám, az enyém és a színészeimé azokból a pillanatokból szövődik, melyekben nem bújunk maszkok mögé, nincs többé mellébeszélés és félelem, hanem mi magunk vagyunk, és a sötétben megfogjuk egymás kezét.”

A világnap alkalmából számos színház várja különleges programokkal, kulisszajárásokkal, nyíltpróbákkal a közönséget. A Bajor Gizi Színészmúzeum egész napos programsorozattal csatlakozik a világnaphoz.

Díjakat adtak át

Az ünnep alkalmából a MASZK Országos Színészegyesület szakmai díjakról döntött, emellett a Hevesi Sándor-díjat is odaítélték és ugyancsak március 27-én – Psota Irén 90. születésnapja előtt egy nappal – adták át idén már harmadik alkalommal a Psota Irén-díjat.

A MASZK és a kulturális tárca által alapított Gobbi Hilda-életműdíjat az idén Baranyi László, a József Attila Színház 91 éves színművésze veheti át. A pályakezdő tehetségek elismerésére létrehozott Soós Imre-díjat Menczel Andrea, a Szegedi Nemzeti Színház művésze és Csapó Attila, a Vígszínház társulatának tagja nyerte el.

DSC_8042-143504.jpg

Csapó Attila a Soós Imre-díj átvételekor (Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa)

A Hevesi Sándor-díjjal Angelus Iván táncos, táncpedagógus, koreográfus, Kulcsár Edit dramaturg, kulturális menedzser és Szabó K. István rendező munkáját ismerték el. A díjat a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központjának kezdeményezésére alapították 1998-ban. Az elismerést minden évben annak a három művésznek, kultúraközvetítő, társulatvezető szakembernek adják át, aki sokat tett a magyar színház nemzetközi elismertetéséért, megismertetéséért.

Psota Irén méltó utóda

Az idén harmadik alkalommal átadott Psota Irén-díjat Für Anikó, az Örkény István Színház színésznője vehette át március 27-én délelőtt, a Rózsavölgyi Szalonban megtartott ceremónián. Psota Irén emlékére Almási Éva, a nemzet színésze hozott létre alapítványt, amely minden évben díjat adományoz annak a színésznek, akinek színpadi sokszínűsége, tehetsége, kiemelkedő képességei Psota Irén örökségéhez méltónak bizonyulnak.

A nemzet színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész nevét viselő díjra minden magyarországi színház állíthat jelöltet. Für Anikót az Örkény István Színház terjesztette fel az elismerésre, a díjátadón a színház igazgatója, Mácsai Pál laudálta a díjazottat.

A díjátadóról készült galériáért kattints a képre:

„Én már rendező szakra jártam, amikor ő színész szakra - emlékezett vissza Mácsai Pál. - Azt mindig lehet látni, amikor valaki született színésznő. Szép is volt, de főleg szabálytalan, tehát izgalmas. Nem hasonlított. (…) Káprázatos a muzikalitása, képes vallomásra, tragikumra és fényes bohóc. Mindent el tud játszani, ebben hasonlít Psota Irénre. Meg a maximalizmusában is. (…) Nincs műfaji korlátja. Játszott szépet, játszott csúnyát, volt parasztasszony és királynő is, és lesz is mindkettő. (…)

Díjazottunk olyan természetességgel vált életkort, és ezzel szerepkört, ahogy a folyótorkolatban az állóvízbe siklik át egy csónak.

Ez a hasonlat túl jó, nem az enyém – Örkényé. Az Örkény Színházban jövőre nyolc bemutató lesz majd, és három negyven körüli rendező rendez, meg egy szenior. Ez vagyok én. És jön négy harmincéves és annál is fiatalabb rendező, és a fiatalok mind dolgozni akarnak vele. Ez a legfontosabb jel, ha valaki jól csinálja. Nemcsak műfaji korlátja nincs, hanem generációs korlátja sincs, vagyis van jövője.”

A Psota Irén-díj egy ezüst plakett, amelyen a Madách Színház legendás művésznőjének aláírása és kedvenc bohóca látható. A Rózsavölgyi Szalonban megtartott díjátadó ünnepségen ez alkalommal is összegyűltek Psota Irén pályatársai és tisztelői, a ceremónia részeként a Filmarchívum jóvoltából a művésznő különleges próbafelvételeiből vetítettek részleteket. Hrutka Róbert, Für Anikó állandó zenésztársa egy vadonatúj dallal lepte meg a színpadon a díjazott színésznőt, akinek eközben fényképekkel idézték fel emlékezetes alakításait.

Hegedűs D. Géza színművész, rendező a díj kuratóriumának képviseletében elmondta, Für Anikó nem riad vissza semmiféle színházi-esztétikai újítószándéktól, sőt nyitottan, kíváncsian vesz részt benne, és rácsodálkoztató minden egyes alakítása, ugyanakkor nincs olyan műfaja a színháznak, a művészeti életnek, ahol ne teljesítene a legmagasabb színvonalon. A színművész hozzátette:

ma ezeknek a civil kezdeményezésű szakmai díjaknak nagyon nagy értékük van, büszke lehet az, aki kiérdemli.

Für Anikó a díj átvételekor elmondta, nagy megtiszteltetés számára, hogy megkaphatta ezt a díjat, amely Psota Irén nevét viseli, aki egyszerre volt clown és díva, tragika és komika, maga az eleven tűz.

Bajban a Gábor Miklós-díj

Idén először nem áll módjában támogatnia a minisztériumnak a 2000-ben alapított Gábor Miklós-díjat – számolt be róla a szinhaz.org. A bronz plakett és az oklevél mellett az elismeréssel járt bruttó 300 ezer forint pénzjutalom is, amelyet ez idáig a mindenkori kulturális minisztérium állt. Idén azonban az EMMI főosztályvezetője, dr. Ragány Misa arról tájékoztatta a Gábor Miklós Alapítvány ügyvédjét, hogy a minisztériumnak nem áll módjában a díjat támogatni.

Így elképzelhető, hogy április 7-én, Gábor Miklós születésének 100. évfordulóján pénz nélkül fogják átadni a díjat a leendő díjazottnak. Időközben a Summa Artium adományok gyűjtésébe kezdett, hogy előteremtse a díj anyagi fedezetét.

Carlos Celdrán kubai író, rendező színházi világnapi üzenete

Színházi eszmélésem előtt mestereim már javában munkálkodtak. Saját életük maradványaira építettek hajlékot és költészetet. Közülük sokan ismeretlenek vagy alig emlékszünk rájuk: a próbatermek és a zsúfolásig megtelt színházak nyugalmában dolgoztak csendben, alázatosan, majd sok évnyi munka és nagyszerű teljesítmények után lassan elhagyták helyüket és eltűntek. Amikor megértettem, hogy nekem is ez a sorsom, azt is megértettem, hogy bámulatos és egyedi örökséget kaptam tőlük: nincs más, mint a megismételhetetlen pillanat megélése; a pillanaté, amikor a színház sötétjében találkozol a másikkal, és nincs védőháló, csak a mozdulat és a leleplező szó igazsága. Színházi szülőhazám találkozásokból épül a város legkülönbözőbb pontjairól érkező nézőkkel. Ők azok, akik estéről estére azért jönnek el a színházainkba, hogy megosszanak velünk néhány percet, néhány órát. Ezekből a kivételes pillanatokból áll az életem, amikor nem saját magammal és szenvedéseimmel törődöm. Újjászületek, és megértem a színház hivatását: átélni az adott, a múló pillanat puszta igazságát, amikor tudjuk, hogy igaz, amit a reflektorok fényében mondunk és teszünk. Ez mutatja meg leginkább, milyenek vagyunk. Színházi szülőhazám, az enyém és a színészeimé azokból a pillanatokból szövődik, melyekben nem bújunk maszkok mögé, nincs többé mellébeszélés és félelem, hanem mi magunk vagyunk, és a sötétben megfogjuk egymás kezét.

A színházi hagyomány nem hierarchikus.

Senki sem gondolja, hogy a színháznak lenne a világban vagy egy városban vagy egy kiemelt épületben egyetlen központja. A színház láthatatlanul terjed, nem ismeri a földrajzot, de beleavatkozik mindazok életébe, akik művelik. A színházművészet egyesít. Minden színházrendező a sírba viszi az utánozhatatlan, világos és szép pillanatokat, mindegyikük ugyanúgy tűnik el, és nincs semmilyen természetfeletti erő, ami megvédené őket. A nagy mesterek tudják, hogy az elismerés semmilyen formája nem érvényes a munkájuk lényegét illető bizonyosságon kívül: vagyis azt, hogy kétségek közepette csak pillanatokra valósítják meg az igazságot, a kétértelműséget, az erőt, a szabadságot. Semmi sem éli túl őket, marad utánuk néhány adat, fotó, videó felvétel, elképzeléseik halvány lenyomata. Ezekből a felvételekből a közönség csendes rezdülései hiányozni fognak, ahogy az éppen megértett és átélt pillanat varázsa is, ami megismételhetetlen, elmesélhetetlen. Ez csak néhány másodperc, ami áttetszőbb, mint maga az élet.

Amikor megértettem, hogy a színház önmagában is olyan, mint egy ország, a világot behálózó hatalmas terület, felszabadító döntést hoztam: ne menj el onnan, ahol vagy, ne rohanj máshová. Ahol te vagy, ott a közönség. Ott vannak a társaid, akikre szükséged van. Otthonodtól távol a mindennapi élet kusza és átláthatatlan. Ezen a látszólagos mozdulatlanságon dolgozz, indulj a legnagyobb utazásra, járd be újra Odüsszeusz és az argonauták útját: légy az a mozdulatlan utazó, aki segíti, hogy saját világod súlyosabb és szilárdabb legyen.

Utazásod ahhoz a pillanathoz vezet el, amikor a hozzád hasonlókkal találkozol.

Feléjük tartasz, a szívükhöz, a lelkükhöz. Feléleszted és összegyűjtöd érzelmeiket, emlékeiket. Utazásod szédítő, gazdagsága felmérhetetlen és senki nem teheti semmissé. Valójában nem fogjuk fel, hogy ez az utazás a nép képzeletében, a legtávolabbi földekbe vetett mag, vagyis a nézők polgári, etikai és emberi lelkiismerete. Így hát nem mozdulok, otthon maradok, látszólag nyugodtan, valójában éjjel és nappal munkába merülve, hiszen e mozdulatlan mozgás lendülete művészetem titka.

Névjegy

Carlos Celdrán rendező, író, színház igazgató, 1963-ban született Havannában. 1968-ban szerzett diplomát a havannai Művészeti Egyetemen. Még ebben az évben rendezőként kezdett dolgozni a havannai Buenida színházban. 1996-ban megalapítja saját társulatát, az Argos Teatrót. Brecht, Beckett, Ibsen, Strindberg darabjainak előadásaival nem csak Kubában, hanem Európában is sikereket arattak. Ezen túl kortárs kubai szerzők műveit is bemutatták. A társulat legjelentősebb elismerését Celdrán 10 Milliones című darabjának előadásával érték el.

(forrás: MTI, Fidelio)

Fejléckép: Angelus Iván, Für Anikó (forrás: Örkény Színház) és Baranyi László (forrás: Wikipédia)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

A Manon Lescaut-t adja elő a Nemzeti Filharmonikusok a Müpában

Puccini operája hangzik el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar következő koncertjén, a Manon Lescaut-t Vashegyi György vezényli és Káel Csaba rendezi.
Plusz

„Jön a szép kikelet” – megjelent a márciusi Fidelio

Részletes programbontásokkal, hírekkel, ajánlókkal és interjúkkal megjelent a 2024. márciusi Fidelio. Az ingyenes magazin megtalálható országszerte, az ismert terjesztési pontokon, és az online verzió is elérhető!
Könyv

A két macska az önreflexiót jelenti – Kepes András a Lírástudók vendége

A Két macska voltam berobbant a sikerlisták élére, így nem is volt kérdés, hogy Kepes Andrást is meghívjuk podcastunkba. A 75 éves tévés, újságíró most már szinte csak regényírással foglalkozik, és már a következő könyvét tervezi.
Vizuál

Egy rendhagyó névnap, pálinkával – megérkezett Hajdu Szabolcs új filmjének előzetese

Március 14-én debütál a mozikban a Kálmán-nap című film, Hajdu Szabolcs kapcsolati trilógiájának második darabja, amelyben a rendező az intimitás és a szexualitás hiányából fakadó feszültségeket és morális dilemmákat mutatja be.
Vizuál

Filmvetítéssel emlékeznek Alekszej Navalnijre

A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál szervezői február 22-én a Cinema City Mammut moziban vetítik le Daniel Roher Oscar-díjas dokumentumfilmjét.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Az orosz-ukrán háború kitörésének állít emléket a B32 és a TÁP Színház

A Ha háború lenne nálunk című felolvasó színházi produkciót a világhírű dán szerző, Janne Teller azonos című könyve alapján alkalmazták színpadra, az előadást most február 23-án három alkalommal is láthatja a közönség.
Színház ajánló

A Lavina című svéd filmből készül színpadi előadás Pelsőczy Réka rendezésében

A Lavinában a döntések súlyáról, a látszatboldogságról, a 40-es generációt érintő kérdésekről, középkorú férfiak és nők öndefiníciójáról, házastársaikhoz, partnereikhez és gyerekeikhez fűződő viszonyáról fanyar humorral és empátiával esik szó.
Színház interjú

Találkozni önmagunkkal: ez is egyfajta megváltás – interjú Gáspár Ildikóval a Bűn és bűnhődésről

Március 8-án mutatják be a Bűn és bűnhődést az Örkény István Színházban. Az előadás rendezőjével Dosztojevszkij leghíresebb regénye mellett a női karakterekről, önként vállalt szenvedésről és a színházak társadalmi szerepéről is beszéltünk.
Színház ajánló

Forradalomra uszít az óbudai tanár az Átriumban

A Hannibál tanár úr című, ikonikus Fábri Zoltán-film egy letűnt korszakot idéző történet, amelynek színpadi átdolgozása megdöbbentően pontos és különösen aktuális társadalmi látleletté vált napjainkban.
Színház ajánló

West End-sikerdarab a Karinthy Színházban

Február 24-én mutatja be a Karinthy Színház Sam Steiner brit színdarabíró Lemons Lemons Lemons Lemons Lemons című sikerdarabját, ami egyenesen a londoni West End színpadáról érkezik a XI. kerületi teátrumba, Olt Tamás igazgató rendezésében.