Az Ibusárt játszották már főiskolán, szabadtéri színpadon, monodrámaként, az Operettszínházban, ahová Sárbogárdi Jolán MÁV-menetjegykiadó szabadság-szerelem témájú darabjait, köztük A Bajkhállóy huszármente című háborús dalművet szánná, írtak már hozzá új zenét, és egyszemélyes változatába került bábszínházszerű tárgyanimáció is. Úgy tűnik hát, szinte bármilyen műfajt és teret elbír a darab. Florica Malureanu hatalmas, a nézőtér felé ferdén lejtő pultja mögött ül Jolán. A vasutas egyenruha, az otthonka, a viseltes drapp bokacsizma kontrasztjaként arany az írógép, arany a bödön meg az összes fazék, arany az asztal. Ennek a réseiből bújnak ki az operettsík szereplői. Vagy mondhatnánk úgy is: az operett sík szereplői, a huszárok, Bajkhállóy, Talpighy, a szép Amália ugyanis innen bukkannak fel. A csillámtól ragyogó bábok gyermekiek, mint amikor az óvodában hurkapálcára ragasztottuk ilyen-olyan figurákat, s utalnak Jolán képzeletének infantilizmusára, ugyanakkor az operettel társított csillogásra is emlékeztetnek. Túl sokat azonban nem lehet velük kezdeni, hamar kimerül a forma, és objektív okok miatt az sem tud túl sok izgalmat tartogatni, ahogyan játszanak vele.
Lőrincz Zsuzsa rendezését a szöveg és az élőszínészek viszik el: a gyűröttes, elmávadt arcot eljátszani képes Kovács Olga (ezért lenne szerencsésebb, ha a szövegbeli 37 év életkorként nem hangzana el, hanem Parti Nagy szerzői utasítását figyelembe véve akár a színésznő valós életkorát is használhatnék, így téve még keserűbbé és kilátástalanná a sorsot); az anya túlzott törődését, a Jolán művei iránti rajongást érzékletesen adó Ecsedi Erzsébet; és a férfiként virágkort tán sosem élt Vargányai Gusztit játszó, összes harsányságával operáló, a János vitéz (52)-vel szemben színészként működő Szabó Tibor. (Érdekes volt látni a meglepődést azoknak az arcán, akik nem ismerték Tibkét a gyergyói Figurából vagy Sepsiszentgyörgyről!) Darvas Ferenc zenéjét verbunkosra, reformkorira transzponálta Horváth Károly, és a zeneszerző-bábszínházigazgató által deklarált zenés színháziságot mutatja Varga Veronika felléptetése, aki hegedűvel kísérte a felvételről felhangzó futamokat, és ezüst ruhájában akár Jolán angyalának is értelmezhetjük.
Minden hibája ellenére azonban fontos előadásnak gondolom az Ibusárt a zalaegerszegi Griff Bábszínházban: felnőtteknek készült, továbbá alternatívát nyújthat a kevés progresszivitást mutató Hevesi Sándor színházi évaddal szemben, és ugyanezért jelentős a veszprémi Kabóca Bábszínház Kél egy árnyék... című produkciója, amelyben - A walesi bárdok kivételével a középiskolások köreiben kevéssé ismert -Arany-balladákat visznek színre. Kuthy Ágnes rendező a versszövegeket asszociatívan használja, nem történeteket játszat a társulattal, hanem erős, hűvös érzékiségű, dominánsan vörös-fehér képekben gondolkodik, és használt zenék, a klipszerű felépítés is ismerősek a célzott közönségnek.
A bukaresti Ţăndărică Animációs Színpadon Cristian Pepino ezúttal a Candide-ot vitte színre, bár a Kunigunda rossz útra térése címet adják az előadásnak, közelebb járnak a látottakhoz. Azon túl, hogy a cím és az előadás a hangsúlyeltolás miatt köszönőviszonyban nincs egymással, rendkívül ízléstelenek a bábok, és az animáció színvonala is kívánnivalót hagy maga után. A humor többnyire szexközpontú, a vásáriság olcsóbb regisztereiből szól, Voltaire filozófiája pedig nyomokban sem lelhető fel, úgyhogy maradjunk annyiban, nem ez minden előadásaik legjobbika.
hírlevél
