Az indulásra Gál Kristóf így emlékezik vissza: "Máté Gábornak támadt az ötlete, hogy sok létező darab szól egy személyről: Hamletről, III. Richárdról, akiknek persze borzalmasan izgalmas az élete, de miért ne lehetne a mi életünk is izgalmas? Épp ezért, csináljunk egymás életéről előadást. Ahogy emlékszem, közfelkiáltással el is fogadtuk a dolgot, mert nagyon izgalmasnak tűnt, már akkor is."
Tavaly a Száraz Dénes-előadás kapcsán az osztály tagjai sokat beszélgettek a vállalt sorozat terhéről és felelősségéről. "Már a legelején elhangzott a kérdés, hogy mi történik akkor, ha meghal valaki? Hatalmas felelősség úgy előadást csinálni valakiről, hogy nem szól bele, nem azért, mert nem akar, hanem mert nem tud, már nincs köztünk. A színház varázsa, hogy bármiről tud szólni. Annak idején jóval fiatalabbak voltunk, de azt éreztük, hogy ez egy olyan szerződés - játszottunk is ezzel a Dénes előadásában - vagy egyezség, fogadalom, amit szerencsés esetben tizennégy évig vállalunk és részt veszünk benne" - fogalmaz Gál Kristóf.
A színészi pálya elhagyása váratlanul érte az immár rendőrként dolgozó egykori osztálytárs környezetében lévő színházi embereket. Mint fogalmaz, "nagyobb fordulat volt ez annál, mint hogy például egy évig a táncszínházzal foglalkozom, vagy valami társművészetbe kóstolok bele és aztán, ha megőrülök színház nélkül, jövök vissza. Nagyon határozott döntés volt az életemben ez a váltás."
Gál Kristóf további részleteket árult el arról, milyen élmény két hétre újra színészként dolgozni tartalmi partnerünk, a Szinhaz.hu oldalán.
hírlevél
