Színház

Galambszárnyak suhogása

2013.10.28. 07:00
Ajánlom
Vajon kinek tartozunk elszámolással bűneinkért? Istennek? A világnak? Vagy éppen önmagunknak? Ödön von Horváth darabja, A végítélet napja választ ad a kérdésre, méghozzá Bagossy László precízen megkomponált rendezésében. KRITIKA

Az, hogy Bagossy milyen jól bánik a színházi eszköztárral, hogyan képes hatalmas díszletelemek helyett csupán finom érzékeltetéssel, hang és fényhatásokkal különleges atmoszférát teremteni a színpadon, ebben a rendezésében megint csak bebizonyosodik. Ez az impulzusokkal teli, minden érzékünkre ható közeg egy csapásra felidézi bennünk például az elrobogó expresszvonat zaját, ehhez pedig elég neki pár ügyesen használt fény, és a rezonáló fémszerkezet ütemes kattogása. Anélkül, hogy látnánk valamit a vonatból, maradéktalanul megteremtődik annak illúziója, ahogyan a kinti vagy benti tér érzékeltetéséhez is elég egy óra vagy a Hold vetített képmása. Szcenikailag (ismét) erős előadást alkottak tehát a Bagossy fivérek - nagy szerepe van ebben Bagossy Levente díszletének, amely tökéletes keretet ad, akár pályaudvaron, viadukton, vendéglőben vagy esetleg egy drogériában játszódjanak a jelenetek.

Bagossy László nem először választ Ödön von Horváth drámát, és ahogy a Kasimir és Karoline (Örkény Színház, 2009) kapcsán, úgy itt sem kezdi el vérmesen aktualizálni a darabot - nem változtat a korabeli viseleten, nem ülteti át mai nyelvezetre a párbeszédeket, de az előadás olyan közel hozza a karaktereket és a konfliktusokat, hogy könnyen felismerhetővé válnak a ma embere számára is. Adott ugyanis egy falu, ami olyan kicsi, hogy az expresszvonat már megállásra sem méltatja, és ami tulajdonképpen bármikor és bárhol elhelyezhető lenne a mai viszonyok között is. Merthogy ebben a közösségben mindenkinek megvan a saját maga nyomorúsága, mindenki követ el hibákat, de egyvalamiben mindegyikőjük erős: hogy ítélkezzenek a másik felett. A végítélet napja a kisemberek a drámája, akik a saját korlátaik között vergődnek és végtelenül manipulálhatóak, éppen ezért szélkakas módjára, a látszat alapján fordulnak egyik vagy másik "falkabéli" ellen.

Az alapvetően komor, tragikus történetet azonban jól árnyalja Ödön von Horváth sajátos humora, amellyel szereplőit felruházza, és amely az emberábrázolásra építő Bagossy-rendezésnek is egyik meghatározó eleme lesz. Elég csak, ha az őrültségét tagadó, majd ugyanabban a pillanatban már hisztérikusan őrjöngő Fullajtár Andreára (Hudetzné), vagy a szelídnek titulált, de öklét rázó, fújtató Eötvös Andrásra (Ferdinand) gondolunk. A kisember-tabló maradandó alakja a Jordán Adél alakította pékné, akiből ízes tájszólással ömlik megállás nélkül a pletykaáradat, Elek Ferenc kimért, ugyanakkor bizonytalankodó, hol az egyik, hol a másik oldalra sasszézó Alfonza, vagy Ujlaki Dénes Vendéglőse is.

Kétségkívül telitalálat volt a főszereplő-választás is: Keresztes Tamás (Hudetz) kijelentései és mozdulatai első látszatra kényszeresnek és mesterkéltnek hatnak, mindezzel azonban nagyon is jól célozza meg a szabályok közé kényszerített, elfojtott indulatokkal teli, de mindenekelőtt kötelességtudó beamter alakját. Keresztes úgy hordja magán az egyenruháját, mintha mázsás súly nehezedne rá - hiszen Hudetz tudja, nem csúszhat hiba a munkájába, neki mindig és minden körülmények között teljesíteni kell. Így teljesen érthető, miért roppan bele az állomásfőnök saját mulasztásába, hiába győzködi magát arról, hogy nem az ő hibája a vonatszerencsétlenség. A végén Keresztes mosolya félelmetes: nem a felszabadult, inkább eszelős ez a vigyor, amely már jelzi, hogy az állomásfőnök elindult az őrület felé.

Párjában, Pálmai Anna játékában is tisztán végig lehet követni Anna jellemfejlődését: a kezdeti kacérságból olyan radikálisan vesz vissza, hogy később, fehér ruhájában már a szűz leányt állítja elénk, akit feláldoznak a hazugság oltárán. Különleges jelenet, amikor Keresztes és Pálmai kimerevített képben állnak egymással szemben: míg mindenki az állomásfőnököt és vele együtt a hazugságot ünnepli, addig csupán ők ketten, az igazság hordozói vannak megvilágítva. Álság és valóság néznek itt egymással farkasszemet. Az előadás egyik tetőpontja ez, először történik meg a szembesítés, amit Bagossy kellő hangsúllyal emel ki a történetből.

Az előadás felénél egy nagyon éles váltással (az egyik jelenet megismétlődik) kezdjük el érezni, hogy Hudetz pozitív megítélése hirtelen átcsap az ellenkezőjébe: a falubeliek most már az állomásfőnök ellen fordulnak, az ellen az ember ellen, akit addig ünnepeltek és védelmeztek. Innentől kezdve pedig a végkifejlet felé haladva egyre elvontabb síkra terelődik a darab, biblikus motívumok is megjelennek, például a pályaudvar, majd a viadukt tetejéről lehulló, fehér galambtollak, amelyek olyanok, mintha elsuhanó angyalszárnyakból származnának. Közeleg a végítélet, ez nyilvánvaló, amihez nemcsak a falubeli üldözők sereglenek össze, hanem az áldozatok szellemei is, mint túlvilági ítélő bírák. Az utóbbiakat felvonultató jelenet azonban, főként a zavaró hangosítás miatt, a nagy egészbe valahogy nem illeszkedik bele, hangulatilag megtöri Bagossy addigi kompozícióját.

A fém ütemes kattogása, az ismerős rezonancia azonban ezt is megmenti, jön a vonat és vele együtt közeledik az igazság pillanata is, szólnak a zakatoló harsonák. Hiszen a végítélet napja elérkezik, és kiderül, valójában ki dönt Hudetz sorsa felett. Íme, az ember - aki előtt felmegy a létra, mert megváltás nincs, mert azt a lehetőséget, hiszi vagy sem, már maga is eljátszotta.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.
Klasszikus

Ez a Mahlert hallgató macska az új netes kedvencünk

Mahler IX. szimfóniájának zárótétele csupa szenvedély, és ezt a négylábúak is átérzik. Ez derül ki ebből a videóból.
Tánc

Carlos Acosta balettigazgató lett

A kubai utcagyerekből generációja egyik legkiemelkedőbb művészévé avanzsált táncost választották a Birmingam Royal Ballet új balettigazgatójának.
Vizuál

Mégsem Klimt-domborművet találtak Budapesten?

Két Klimt-szakértő szerint nem Gustav Klimt munkája az a Budapesten talált dombormű, amelyet kedden mutattak be a Magyar Belsőépítész Egyesület közgyűlésén - írta a The Art Newspaper.
Vizuál

Társadalmi, politikai kérdéseket feszegetnek a 69. Berlinale versenyfilmjei

Összeállt a 69. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Berlinale) versenyprogramja, az Oscar-díjas francia színésznő, Juliette Binoche vezette zsűrinek 17 alkotás közül kell kiválasztania a legjobbat. A magyar filmet Mészáros Márta, Buda Flóra Anna, Tóth Luca és Tasnádi Zsófia képviseli.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház kritika

Liliom mint intellektuális művész – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése a Vígben

A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.
Színház józsef attila színház

Így ünnepelték Láng József színművész 85. születésnapját

A József Attila Színház a Feketeszárú cseresznye január 10-i előadásán ünnepelte mindenki Dodi bácsiját.
Színház ajánló

Suttogók a FÉMben

A FÉM több lábon áll, hiszen a színház mellett a zene, a képzőművészet szinte ugyanolyan hangsúllyal szerepel a kulturális tér kihasználásában. Ám a legfontosabb, maga a színház is két részre tagolódik: egyrészt a FÉM saját, repertoár előadásaira, s az igencsak színes felhozatalt képviselő vendégelőadások produkcióira.
Színház ajánló

Isten férfi vagy nő? – Halhatatlan a FÉMben

Márton Andrással és Andai Katival a főszerepben mutatta be a FÉM Cziczó Attila Halhatatlan című drámáját. Lehet-e sírni az élettel? Lehet-e nevetni a halállal?
Színház hír

Meglepetéssel indítja az évet a Proton Színház

A színházzal nem rendelkező társulat a föld alá csábítja nézőit.