Színház

Galambszárnyak suhogása

2013.10.28. 07:00
Ajánlom
Vajon kinek tartozunk elszámolással bűneinkért? Istennek? A világnak? Vagy éppen önmagunknak? Ödön von Horváth darabja, A végítélet napja választ ad a kérdésre, méghozzá Bagossy László precízen megkomponált rendezésében. KRITIKA

Az, hogy Bagossy milyen jól bánik a színházi eszköztárral, hogyan képes hatalmas díszletelemek helyett csupán finom érzékeltetéssel, hang és fényhatásokkal különleges atmoszférát teremteni a színpadon, ebben a rendezésében megint csak bebizonyosodik. Ez az impulzusokkal teli, minden érzékünkre ható közeg egy csapásra felidézi bennünk például az elrobogó expresszvonat zaját, ehhez pedig elég neki pár ügyesen használt fény, és a rezonáló fémszerkezet ütemes kattogása. Anélkül, hogy látnánk valamit a vonatból, maradéktalanul megteremtődik annak illúziója, ahogyan a kinti vagy benti tér érzékeltetéséhez is elég egy óra vagy a Hold vetített képmása. Szcenikailag (ismét) erős előadást alkottak tehát a Bagossy fivérek - nagy szerepe van ebben Bagossy Levente díszletének, amely tökéletes keretet ad, akár pályaudvaron, viadukton, vendéglőben vagy esetleg egy drogériában játszódjanak a jelenetek.

Bagossy László nem először választ Ödön von Horváth drámát, és ahogy a Kasimir és Karoline (Örkény Színház, 2009) kapcsán, úgy itt sem kezdi el vérmesen aktualizálni a darabot - nem változtat a korabeli viseleten, nem ülteti át mai nyelvezetre a párbeszédeket, de az előadás olyan közel hozza a karaktereket és a konfliktusokat, hogy könnyen felismerhetővé válnak a ma embere számára is. Adott ugyanis egy falu, ami olyan kicsi, hogy az expresszvonat már megállásra sem méltatja, és ami tulajdonképpen bármikor és bárhol elhelyezhető lenne a mai viszonyok között is. Merthogy ebben a közösségben mindenkinek megvan a saját maga nyomorúsága, mindenki követ el hibákat, de egyvalamiben mindegyikőjük erős: hogy ítélkezzenek a másik felett. A végítélet napja a kisemberek a drámája, akik a saját korlátaik között vergődnek és végtelenül manipulálhatóak, éppen ezért szélkakas módjára, a látszat alapján fordulnak egyik vagy másik "falkabéli" ellen.

Az alapvetően komor, tragikus történetet azonban jól árnyalja Ödön von Horváth sajátos humora, amellyel szereplőit felruházza, és amely az emberábrázolásra építő Bagossy-rendezésnek is egyik meghatározó eleme lesz. Elég csak, ha az őrültségét tagadó, majd ugyanabban a pillanatban már hisztérikusan őrjöngő Fullajtár Andreára (Hudetzné), vagy a szelídnek titulált, de öklét rázó, fújtató Eötvös Andrásra (Ferdinand) gondolunk. A kisember-tabló maradandó alakja a Jordán Adél alakította pékné, akiből ízes tájszólással ömlik megállás nélkül a pletykaáradat, Elek Ferenc kimért, ugyanakkor bizonytalankodó, hol az egyik, hol a másik oldalra sasszézó Alfonza, vagy Ujlaki Dénes Vendéglőse is.

Kétségkívül telitalálat volt a főszereplő-választás is: Keresztes Tamás (Hudetz) kijelentései és mozdulatai első látszatra kényszeresnek és mesterkéltnek hatnak, mindezzel azonban nagyon is jól célozza meg a szabályok közé kényszerített, elfojtott indulatokkal teli, de mindenekelőtt kötelességtudó beamter alakját. Keresztes úgy hordja magán az egyenruháját, mintha mázsás súly nehezedne rá - hiszen Hudetz tudja, nem csúszhat hiba a munkájába, neki mindig és minden körülmények között teljesíteni kell. Így teljesen érthető, miért roppan bele az állomásfőnök saját mulasztásába, hiába győzködi magát arról, hogy nem az ő hibája a vonatszerencsétlenség. A végén Keresztes mosolya félelmetes: nem a felszabadult, inkább eszelős ez a vigyor, amely már jelzi, hogy az állomásfőnök elindult az őrület felé.

Párjában, Pálmai Anna játékában is tisztán végig lehet követni Anna jellemfejlődését: a kezdeti kacérságból olyan radikálisan vesz vissza, hogy később, fehér ruhájában már a szűz leányt állítja elénk, akit feláldoznak a hazugság oltárán. Különleges jelenet, amikor Keresztes és Pálmai kimerevített képben állnak egymással szemben: míg mindenki az állomásfőnököt és vele együtt a hazugságot ünnepli, addig csupán ők ketten, az igazság hordozói vannak megvilágítva. Álság és valóság néznek itt egymással farkasszemet. Az előadás egyik tetőpontja ez, először történik meg a szembesítés, amit Bagossy kellő hangsúllyal emel ki a történetből.

Az előadás felénél egy nagyon éles váltással (az egyik jelenet megismétlődik) kezdjük el érezni, hogy Hudetz pozitív megítélése hirtelen átcsap az ellenkezőjébe: a falubeliek most már az állomásfőnök ellen fordulnak, az ellen az ember ellen, akit addig ünnepeltek és védelmeztek. Innentől kezdve pedig a végkifejlet felé haladva egyre elvontabb síkra terelődik a darab, biblikus motívumok is megjelennek, például a pályaudvar, majd a viadukt tetejéről lehulló, fehér galambtollak, amelyek olyanok, mintha elsuhanó angyalszárnyakból származnának. Közeleg a végítélet, ez nyilvánvaló, amihez nemcsak a falubeli üldözők sereglenek össze, hanem az áldozatok szellemei is, mint túlvilági ítélő bírák. Az utóbbiakat felvonultató jelenet azonban, főként a zavaró hangosítás miatt, a nagy egészbe valahogy nem illeszkedik bele, hangulatilag megtöri Bagossy addigi kompozícióját.

A fém ütemes kattogása, az ismerős rezonancia azonban ezt is megmenti, jön a vonat és vele együtt közeledik az igazság pillanata is, szólnak a zakatoló harsonák. Hiszen a végítélet napja elérkezik, és kiderül, valójában ki dönt Hudetz sorsa felett. Íme, az ember - aki előtt felmegy a létra, mert megváltás nincs, mert azt a lehetőséget, hiszi vagy sem, már maga is eljátszotta.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Vadász Zsolt, az Operettszínház művésze

A Budapesti Operettszínház egyik legfoglalkoztatottabb művészét 51 éves korában érte a halál június 21-én, adta hírül a Szinház Online.
Vizuál

Öt Donald Sutherland-film, amit látni kell

Filozofikus sci-fi, háborús szatíra, feszült kémjátszma vagy éppen sokkoló erejű horrordráma: Donald Sutherland számtalan műfajban bizonyította rendkívüli tehetségét. Kedvenc filmjeinkkel emlékezünk a kanadai színészlegendára.
Zenés színház

„Brünnhilde szerepe olyan, mintha maratont futnánk” – villáminterjú Iréne Theorinnal

A kiváló svéd szoprán a Budapesti Wagner-napok rendszeresen visszatérő vendége, akit a magyar közönség különösen érzékeny, lelki finomságokra kihegyezett szerepformálása miatt zárt a szívébe. Iréne Theorin egy nappal színpadra lépése előtt válaszolt kérdéseinkre.
Vizuál

Wim Wenders-filmhetet tartanak az Art+ Cinemában

Június 28. és július 2. között a német rendező 1984 és 2000 közötti filmográfiájából öt alkotást lehet majd elcsípni mozivásznon szinkronnal, majd ezek után legfrissebb alkotását, immár felirattal.
Klasszikus

Ifjú versenygyőztesek hangversenye a Pesti Vigadóban

Június 25-én este a Szent István Filharmonikusok fiatal tehetségei mutatkozhatnak be a Pesti Vigadóban. Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. 

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

„Arról a pánikról szerettem volna beszélni, amit ma a felnövés jelent” – interjú Kovács D. Dániellel

Az [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt című előadás július 5-én debütál a Városmajori Szabadtéri Színpadon, ősztől pedig az Örkény Színház repertoárján lesz látható. A színdarab rendezőjévelegyebek közt a világot jobbá tenni akaró hősökről és a videójátékok stigmatizáltságáról is beszélgettünk.
Színház hír

Bocsárdi László nyerte a legjobb rendező díját az Országos Színházi Találkozón

A kaposvári Csiky Gergely Színházban megrendezett seregszemlén mások mellett Zsigmond Emőke, Karácsony Gergely, if. Vidnyánszky Attila és Tokai Andrea is elismerést vehetett át.
Színház ajánló

Életútinterjúk alapján készül a MáSzínház női sorsokat bemutató előadása

A KÖT-EL-ÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta!” című produkcióban három generáció tesz fel magának kérdéseket identitással, hozott mintákkal, önazonossággal és szabadsággal kapcsolatban.
Színház ajánló

Mit áldozunk fel jól megszokott kényelmünkért? – beszélgetés a Csónak című előadás alkotóival

Presznyakov Oleg & Vlagyimir Csónak, avagy előttünk az özönvíz című kortárs drámája a modern társadalom látleletét is adja. Az előadás rendezőjével, Bocsárdi Lászlóval, valamint két szereplővel, a főszerepben látható László Csabával és a volt feleségét alakító Berekméri Katalinnal beszélgettünk.
Színház interjú

Tompagábor Kornél: „Végtelenül élvezem a színész szabadságát”

Tompa Gáborral, a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. igazgatójával, aki Tompagábor Kornél néven rendez, többek között az idei kínálatról, a „tompagáborság” mibenlétéről, a nyári esték varázsáról, üveggolyókról, rendezői koncepcióról és a Kvártélyház titkairól beszélgettünk.