Színház

Gardénia: Úrinők, bunda nélkül

2012.06.13. 15:05
Ajánlom
Az egy évvel ezelőtt felolvasó-színházi keretek között bemutatott Gardénia idén novembertől a Kortárs Drámafesztivál jóvoltából teljes, szcenírozott formában is megtekinthető a Thália Színház Új Stúdiójában.

Illene azzal indítani, hogy a Thália Színház Gardéniája - jelentsen ez bármit - ízig-vérig nődráma. Nőelőadás. Nőszínház. Szerzőstül, rendezőstül, mindenestül.  Száger Zsuzsa és Urbanovits Krisztina, a színre vivő KV Társulat két alapítója is megerősíti ezt: munkáikkal hangsúlyosan a hazai színházakban előszeretettel mellőzött nőtémákra reflektálnak; azonban az előadás ötödik percében nyilvánvalóvá válik, hogy a 20. század történelme, a maga minden mélységével és (ritkább esetben) magasságával uniszex.

Adott egy család, egy nőcsalád. A férfiak (hol apák, hol férjek) ezúttal nem kapnak helyet a színen. Ha kapnak is, csak annyira, hogy az általu(n)k írt történelemkönyvek tabuit és sztereotípiáit sorra vonultatja fel, majd robbantja szét a négy főszereplő. Négy névtelen Nő négy generáción átívelő, alkoholtól és verejtéktől szagló mikrotörténelme: a náci tisztekkel kényszerből kacérkodó, méltóságából kiforgatott anyáé, az annak bűneit kíméletlen munkával kompenzáló lányé, a merev életszabályokat felrúgó, alkoholista unokáé és a megváltás steril angyalának képében tetszelgő dédunokáé. Konfliktusok egész hálójára felépített családtörténetük alapélménye egymás tagadása, elvetése, majd újra felismerése.

Elżbieta Chowaniec drámája szorosan illeszkedik azon szövegek sorába, melyek egyszólamú történelemismertetés helyett személyes történetek sorára fűzik fel a 20. század kisebb-nagyobb eseményeit. A túlnyomórészt monológokból építkező darab alakjait olyan, egymástól fényévekre eső történelmi tapasztalatok határozzák meg, melyek eleve kódolják a párbeszéd képtelenségét, épp ezért az egyéni történetek morális megítélése helyett mindvégig a múlt kibeszélésének gesztusán van a hangsúly. A lengyel történelemből gazdagon merítő drámaszöveg Markó Róbert dramaturg erős húzásainak köszönhetően egy globálisabb kontextusba kerül át, mely a nem polonista néző szempontjából mindenképp szerencsés döntésnek könyvelhető el.

Pelsőczy Réka a darab többszólamúságából kiindulva rendezését monológáriákból és panasz kvartettekből felépülő prózai operaként jelöli meg. A szín gyakorlatilag üres (díszlet, jelmez: Nagy Fruzsina), egyetlen domináns díszletelem a játéktér bal szélére állított zongora. Ezzel átellenben félkörívben földre szórt gardéniaszirmok: a virágé, amely a babona szerint szerencsés házasságot hoz, és amelyből három generáción át minden nőnek jutott egy szál a menyasszonyi csokrába. Az előadás kezdetén századfordulós manírokkal tarkított entrée-val lép színre a zongorista (zeneszerző: Kákonyi Árpád). Jelmeze épp annyira karikatúrája egy kornak, mint Chopin és Joplin között egyensúlyozó kísérődallamai. A négy színésznő beléptét minden egyes alkalommal (felvételről bejátszott) ováció és körreflektor kíséri. Díszes jelmezeik alapján primadonnák: olyan nők, amilyeneknek mindig is képzelték magukat. Mozdulataik, magánszámaikat követő meghajlásaik túljátszottak, érezhetően nagy rájuk a nagyvárosi operadíva szerepe. Játékuk mindvégig frontális: nekünk, a nézőnek mondják monológjaikat, hol egyedül a színen, hol egymás mellé állva. Az előadás egyik legbravúrosabb jelenetei közé tartozik, mikor a színen álló négy Nő egymás szavába vágva, másikat hol kiegészítve, hol félbeszakítva, kánonban feszül egymásnak.

Urbanovits Krisztina polgári létből alkoholizmusba deklasszálódott dédnagymamájának gesztusaiból érezhetően visszaköszön a későbbi generációkból tökéletesen kikopott elegancia. A család legidősebb tagjaként amolyan megfigyelő pozíciót tölt be, utódai monológjait a háttérből figyeli, kommentálja vagy egyszerűen csak egy biggyesztéssel nyugtázza. Száger Zsuzsa Nő II. szerepében mindvégig feszült, ideges, hisztérikus. A nagymama nyomdokaiba lépő Bartsch Kata apró, érzékletes mozdulatokból építkezik, egyetlen fejdöntéssel képes jelezni, hogy sminkje valójában férjétől szerzett monokliját rejti.  Spiegl Anna fegyelmezett visszafogottsággal tagadja felmenői félresiklásait, ám angyalfehér jelmeze és kimért szavai mögött tudható, hogy harmónia helyett egy újabb szélsőség rejtőzik, a történet pedig sosem ér véget.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Sztárvendégekkel és fiatal tehetségekkel tér vissza a Budavári Palotakoncert

Több év kihagyás után, augusztus 1-én és 2-án ismét megrendezik a Budavári Palotakoncertet. A Budai Vár Oroszlános udvarának festői környezetében a hazai és az egyetemes operettirodalom legnépszerűbb dallamai csendülnek fel.
Jazz/World

Vissza a gyökerekhez – a Benczúr Kertben köszönti húszéves jubileumát a Jazzation

Az idén 20 éves Jazzation, Magyarország legismertebb jazz a cappella együttese számtalan sikeres nemzetközi turné után június 18-án ünnepi hangulatú esttel várja régi és új közönségét a Benczúr Kertben.
Tánc

Hortobágyi Gyöngyvér: „Szerencsések vagyunk, és szerencsés a hazai művészvilág is!”

Kiválóan sikerült a Magyar Táncművészeti Egyetem Néptánc szakirány hallgatóinak Félúton című előadása. Az előadás végén, a modern szakirány hallgatóinak vizsgakoncertjéhez hasonlóan, itt is állva tapsoltak a nézők.
Vizuál

Francia film kapta a fődíjat az Annecy Filmfesztiválon

A világhírű animációs szemlén az Arco című alkotás hódította el az Annecy Kristályt. A fesztiválon idén díszvendégországként ünnepelték hazánkat, a hat nap során csaknem nyolcvan magyar filmet vetítettek teltházzal.
Vizuál

Átadták a Libri irodalmi díjakat

Náray Tamás, Bibók Bea, Borbás Marcsi, Bartos Erika, Karády Anna, Bán Mór, Emeran Mayer és Edith Eva Eger – mások mellett ők vehették át idén a Libri irodalmi díjakat. A könyvkereskedő 2024 legsikeresebb köteteit jutalmazta az olvasók döntése alapján.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Átadták a Staféta díjait, Szilvay Máté vehette át a Fidelio különdíját

Lezárult a 2023-as Staféta Pályázat részeként bemutatott előadások közönségszavazása, a díjakat idén is a Jurányi Ház évadzáró piknikén adták át, ahol kihirdették a TITÁNium pályázat eredményét is, és kiderült, hogy kik vehetnek részt 2025 őszén a mentorprogramban.
Színház hír

Öt pályázat érkezett a Vörösmarty Színház igazgatói posztjára

A korábbi aspiránsok közül senki nem pályázta meg újra a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatói posztját, várhatóan június végén születik döntés arról, ki vezetheti a teátrumot. Mások mellett Dolhai Attila zenés színész és Egyed Attila társulati tag is pályázott.
Színház interjú

„Az igazi generációváltás csak most kezdődik” – beszélgetés a Kabóca Bábszínház vezetőivel

Új épület, új csapat, új célok – valami megmozdult a veszprémi Szerelem-szigeten. Markó Róbert igazgatóval és Kocsis Pál művészeti vezetővel a Kabóca Bábszínház 11 előadását felvonultató miniévadon beszélgettünk.
Színház hír

Június 10-én kezdődik az OSZT Szolnokon – mutatjuk a zsűrit!

Június 10-én kezdetét veszi az Országos Színházi Találkozó Szolnokon, amely idén is a hazai színházi élet legfontosabb ünnepe. A szemleprogramban 14 kiemelkedő előadás kapott helyet, amelyeket szakmai zsűri értékel.
Színház interjú

Rusznyák Gábor: „Ahhoz, hogy a színház ne csak egy produkciógyárat jelentsen, bizalmi légkör kell”

Bár dolgozik Budapesten is, leginkább Miskolchoz kötődik Rusznyák Gábor, aki Goldoni vígjátékát rendezi idén nyáron. A Csetepaté Chioggiában premierje júliusban lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Erről és sok minden másról is kérdeztük a rendezőt. Rusznyák Gábor-interjú.