A Körös-völgyi sokadalom után június 28-án kezdetét veszi a Shakespeare Fesztivál, amely ezúttal kizárólag magyar nyelvű előadásokat fogad. Mi az, amiben az előző évekhez képest mindenképpen változtatni szerettek volna, és mik azok az állandó elemek, amik hagyományosan várják az érdeklődőket?
A Shakespeare Fesztivál a hagyományoknak megfelelően idén is igyekszik gazdag, sokhangú, színes tartalmat kínálni. Az egyhetes fesztivál mind a hét napján több rendezvény kapcsolódik Shakespeare-hez, az utcaszínházi jelentektől a kamaraszínházi előadásokon, filmvetítéseken, kiállításon, konferencián, workshopokon, Shakespeare korabeli gasztronómián át a nagyszínpadi produkciókig. Diák, egyetemista színjátszók, a kaposvári egyetemről (a Rómeó és Júliával), illetve a Pesti Magyar Színiakadémiáról (az Ahogy teccikkel) éppúgy fellépnek rajta, mint a legrangosabb társulatok közül a Katona József Színház (Othellóval) vagy a Vígszínház (a Lóvátett lovagokkal), vagy akár az erdélyi Csíki Játékszín (a III. Richárddal). Lesz kortárs táncszínházi adaptáció Kulcsár Noémi Tellaborék Vihar című előadása, Cári Tibor és zenekara pedig a Shakespeare-előadásokhoz írt zeneműveit adja elő majd egy kamaratermi koncert keretében, My Shakespeare songs címmel. Az elmúlt években ugyanakkor próbáltam kicsit megújítani, tematikussá és a nézők számára befogadhatóbbá, szórakoztatóbbá tenni a fesztivált, ezért volt Hamlet és Társai vagy Vidám Shakespeare címmel fesztiválunk.
Tavaly már arra készültünk, amit végül idén valósítunk meg (mivel tavaly csak egy Shakespeare hétvégénk és egy külön Hamlet bemutatónk volt), hogy megpróbáljunk szembenézni azzal a kérdéssel, mit is kezd a mai magyar színjátszás Shakespeare műveivel, a fesztivál idején megrendezett tudományos konferencia is részben erre keresi majd a választ: milyen Shakespeare, amikor magyar?
Ebbe a koncepcióba jól illeszkedik a fesztivál zárásaként saját bemutatónk a Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba szerzőpáros Hamlear, a dán királyfiból lett brit király című, rendhagyó, de a szerzőkre jellemzően végtelenül játékos, humoros művének előadása. Már tavaly be szerettük volna mutatni, csak nem találtunk megfelelő partnert hozzá, most sikerült, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházzal koprodukcióban, Őze Áron rendezésében, Nagy Ervinnel, Koltai Róberttel, Sipos Imrével, Kovács Vandával a főbb szerepekben láthatja a közönség. De idén a szokásos felolvasó-színházi előadásunk is a Shakespeare Fesztiválon lesz, Shakespeare 37-ből három címmel, Márton László, Tasnádi István, Vörös István jelenetét láthatjuk majd.
A nyári összművészeti fesztiválon több saját produkciót is láthat majd a közönség, például az említett Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba Hamlear című drámáját, amelynek magyar vonatkozásai is vannak. Ez az előadás inkább egy keresztmetszete a Shakespeare műveknek vagy sokkal inkább egy Shakespeare-továbbgondolás? Hogy kapcsolódik hozzá a Bánk bán?
Egészen meglepően kapcsolja össze a darab a három művet, egy kicsit keresztmetszet is, de inkább parodisztikus továbbgondolás, sőt messzire rugaszkodás, a Hamlet és a Lear király motívumaiból és szereplői által létrehozott eredeti, új mű. Nem akarom lelőni a poénokat, legyen elég annyi, hogy a Dániába emigrált Bánk bán mint szereplő, magától értetődő természetességgel vesz részt a régi-új történésekben.
Ahogy említette, a fesztiválon megrendezett konferencia is arra keresi a választ, mit kezd a mai magyar színház Shakespeare-rel. Ön szerint mi az angol drámaíró népszerűségének titka?
Nem szeretném elvenni a Shakespeare-kutatók kenyerét, mert én nem vagyok az, úgyhogy csak azokat a közhelyeket tudom megismételni, amelyeket részben tőlük tudok, igaz, egyet is értek velük. Örök érvényű, általános emberi kérdéseket állít színpadra, rendkívüli módon ismeri az emberi természetet, az emberi viszonyokat, a hatalom természetét. Hőseit, legyenek bár komikusak, vagy tragikusak nagy, mindannyiunk által ismert szenvedélyek mozgatják, tele vannak élettel, vágyakkal, akarattal.
A darabok történetfűzése fordulatos, izgalmas, a dramaturgiája pontos, ma is könnyen működtethető, a játék és a humor szerves eleme szituációnak, nyelvnek.
Számos olyan Shakespeare-előadással találkozni a mai magyar színpadon, amelyek rendhagyó módon viszik színre a történeteket. Képesek-e még valóban újat mesélni ezek az előadások? Egyáltalán, kell-e, hogy egy klasszikus alapjaiban újuljon meg?
Szerintem nem muszáj mindig újat mesélnie egy előadásnak, elég, ha a régit, az örök érvényűt jól, szépen, hatásosan, ma is érvényesen meséli el. Ugyanakkor Nádasdy Ádámnak is igaza van, amikor a Hamlear fülszövegében (ugyanis a Gondolat Kiadóval társulva ki is adjuk a darabot a bemutatóra) azt írja: „Szabad-e bármit csinálni a klasszikusokkal? Én azt mondom: szabad. Egyfelől szabad őket márványba vésve tisztelni, másfelől szabad őket gyurmának használva alakítani, összefogdosni, megrágni. Shakespeare is ilyen klasszikus, aki évszázadok óta szolgál nyersanyagul új művek létrejöttéhez.”
Időről időre a nézőtéren is generációváltás megy végbe. Változtak a nézői elvárások az elmúlt évadokhoz képest? Amennyiben igen, hogyan próbál ezekhez igazodni a Várszínház?
A nézői szokások változását nehéz lenne egyik évről a másikra megállapítani, még ilyen pandémiás időszakban is. Nagyobb időtávlatokra gondolva, kétségtelen a nézői elvárások, szokások felhígulása, a könnyedebben szórakoztató, a gondolkodásra, elmélyülésre kevésbé késztető és zenés előadások irányába való elmozdulás. Ehhez kevésbé igazodunk (elég megnézni azoknak a világirodalmi vagy magyar klasszikusoknak és kortársaknak a sorát, akiknek a műveit játsszuk), még ha be is fogadunk mi is egy-egy ilyen előadást. S valóban a Shakespeare fesztiválra is meghívtunk több olyan előadást, amelyben a zenének hangsúlyos szerepe lesz.
Mi arra törekszünk, hogy a legkülönbözőbb korú és érdeklődésű közönségrétegeknek kínáljunk a legkülönbözőbb műfajokban minőségi nyári művészeti élményeket.
Viszonylag sok szórakoztató, vidám, zenés produkciót is, de többnyire olyan előadásokat, amelyek úgy szórakoztatnak, hogy közben el is gondolkodtatnak, jó esetben kimozdítanak a hétköznapi rutinjainkból, beidegződéseinkből, a ránk kényszerített vagy önként vállalt sémáinkból, és felráznak, sőt fel is szabadítanak bennünket. Ahogy szlogenünk hirdeti: Gyulai Várszínház – Ahol a művészet felszabadít.
Nem marad a közönség határon túli előadások nélkül, hiszen augusztus elején az Erdélyi Héten magyar nyelvű társulatok mutatkozhatnak be. Mi alapján válogatták a meghívott előadásokat?
Az Erdélyi Hetet azért találtam ki négy évvel ezelőtt, hogy legyen egy olyan magyarországi színházi fesztivál, ahol az elmúlt évadok legjobb romániai magyar előadásai közül meg lehet nézni egy hétre valót, olykor naponta kettőt is. S
ahogy az egész nyári összművészeti fesztivál programot, vagy a Shakespeare-t, úgy ezt a fesztivált is igyekszem mindig úgy összeállítani, hogy az erdélyi magyar színjátszás minél több színe, hangja, értéke láthatóvá váljon.
Ráadásul erdélyi társulat szerepel a Shakespeare Fesztiválon is, a Csíki Játékszín a III. Richárddal és a Szabó Magda Napokon is a nagyváradiak a Tündér Lalával. Az erdélyieken kívül ugyanakkor láthatják majd az érdeklődők a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház produkciójaként Csehovtól az Egyfelvonásos komédiákat és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Az Úr nevében című előadását is.
Sok esetben azok a kérdések és problémakörök, amelyek mentén egy határon túli előadás felépül, különböznek a magyar gondolkodástól, így a megvalósítás is gyökeresen eltérhet. Mi az, amiben a magyarországi nézők kapcsolódni tudnak a külhoni előadásokhoz?
A külhoni előadások problémakörei általában kevésbé eltérőek a magyarországitól, még ha időnként vannak is speciálisan ottani témák, éppen ezért is tud a hazai néző könnyen kapcsolódni hozzájuk. Viszont a színjátszás módja, a színpadi eszközhasználat, az már némiképp eltérő, talán a román hatások miatt is, és ezáltal érdekes, izgalmas a magyarországi nézők számára.
Augusztus közepén rendezik meg a Szabó Magda Napokat. Miért pont ő kerül idén a középpontba?
Az elmúlt években az összművészeti fesztiválprogram szerves részévé vált a közelmúlt nemzeti klasszikusainak életműveit középpontba állító programsorozat. A Székely János Napok, a Weöres Sándor Napok, a tavalyi nagysikerű Márai Sándor Napok után idén Szabó Magda munkásságára hívjuk fel a figyelmet, három nap alatt hat előadással.
Szabó Magda idehaza és külföldön is az egyik legolvasottabb magyar szerző, s amint látható színházaink is sokat foglalkoznak vele.
Mi, a Nemzeti Színházzal közösen bemutatjuk Az ajtó című regény színpadi változatát, emellett láthatja majd a közönség az életmű különböző szövegeiből szerkesztett Agyigó című előadást a Gózon Gyula Kamaraszínház produkciójaként és a Rózsavölgyi Szalon évek óta nagy sikerrel játszott Az őz című előadását. A szolnoki Szigligeti Színház a frissen bemutatott Régimódi történet című előadásával, a székesfehérvári Vörösmarty Színház Az a szép, fényes nap című előadásával vesz részt a fesztiválon. És gondoltunk a gyerekekre is, ők és szüleik a Tündér Lalát láthatják majd a nagyváradi Szigligeti Színház előadásában.
Az előadásokon túl koncertek is várják az érdeklődőket. Ezek a programok a zenei műfajok szinte minden rétegét lefedik. Kik lesznek az idei nyár kiemelt fellépői?
Tisztában vagyunk vele, hogy különösen nyáron a zenés műfajok iránt nagyobb az érdeklődés. Ugyanakkor
szeretnénk, ha a kínálatunkban mindenki megtalálná a kedvére való előadást, a musicalek hívei éppúgy, mint a vígoperáké,
ezért lesz Hotel Menthol és Szerelmi bájital is, de még a musical műfaján belül is törekszünk változatosságra, ezért lesz Sándor Mátyás, Gyöngyhajú lány balladája, de Hegedűs a háztetőn is. Idén is megrendezzük a hagyományos zenei fesztiváljainkat a Halmos Béla Népzenei és Világzenei Fesztivált Rendhagyó Prímástalálkozóval és a Platon Karatevvel, melynek Ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós lesznek a vendégei és a Gyulai Vár Blues Fesztivált, a Halper Experimenttel, a Bluestonnal, Tátrai Tiborral és a Borsodi Blue Collective-vel. De idén olyan rendhagyó zenei eseményeink is lesznek, mint Rost Andrea estje a Hot Jazz Banddel, vagy Vecsei H. Miklós és barátai Csoóri Sándor verseire, szövegeire írott Párbeszéd, sötétben című koncert-színházi estje.
Milyen kísérőprogramokkal találkozhat a közönség a nyári szezon csaknem két hónapja alatt?
A Shakespeare Fesztiválon főként, de az Erdélyi Héten is lesznek különböző kísérőprogramok a zenés előadásoktól a tudományos konferenciákon és gasztronómiai finomságokon át a workshopokig, kiállításokig. De említhetném a gyerekelőadásokat is A palacsintás királytól a gyulai Kiss Ottó A piros tengeralattjáró című művéből készült bábjátékig, vagy a kétévente megrendezett, viszont immár X. Irodalmi Humorfesztivált, amelyen ezúttal is a kortárs magyar irodalom élvonalbeli hazai és határon túli szerzői vesznek részt (Darvasi László, Egressy Zoltán, Fehér Béla, Fekete Vince, Márton László, Háy János, Muszka Sándor, Gál János, Győrei Zsolt – Schlachtovszy Csaba, Kiss Judit Ágnes, Kiss Ottó, Tóth Krisztina), két kiváló jazz zenész, Binder Károly és Borbély Mihály közreműködésével.
A Gyulai Várszínház nyári eseményeit 2021. június 25. és augusztus 19. között rendezik meg. Bővebb információ és jegyvásárlás ide kattintva.
Fejléckép: Elek Tibor (fotó: Rosta Tibor / MTI)
Támogatott tartalom.