Miközben a nézőtér töltekezik, ismerős táj dereng fel lassan a színpadon: a Gellért-hegy stilizált képe s rajta a szabadságot hirdető ikonikus nőalak. Gergely-Farnos Lilla díszlete Pintér Béla legújabb darabjának egyedi szimbóluma: mindent fémjelez, ami a történetben már nem létezik vagy épp megsemmisül. Az Imádkozó nem véletlenül játszódik a Gellért-hegy árnyékában, hiszen a futurisztikus példázatba fogalmazott komédia egy „fantázia a huszonegyedik század Magyarországából” – ahogy ezt az író-rendező is írja a fülszövegben. Egy olyan mindennel leszámoló játék, amely ismét sorra veszi a közéletben már propaganda ízűvé ismételgetett morális értékeket, hogy látványosan szétbomlassza őket.
Az Imádkozó című előadás jelenete (Fotó/Forrás: Mészáros Csaba / Pintér Béla és Társulata)
Nem valódi jellemeket, jól felépített karaktereket látunk a színpadon, hanem egy pintéri tézisdráma visszhangjait: azt bizonyítják, hogy a darab helyzetében csak elkorcsosulni lehet. Akik ezt képesek rugalmasan kezelni, egy megalkuvásokhoz láncolt, de élvezhető életet kapnak jutalmul. A többiek a kiüresedésig agonizálnak. Ami a darab szereplőinek tragédiája, az a saját kisszerűségük komédiája is egyben. Ezt a két pólust árnyalja a történet konfliktusát megalapozó Long Réka (Fodor Annamária) alakja, aki szinte már melodramatikusan szerelmes saját vágyaiba.
Borzasztóan nagy, bigott áhítatára egy meghitt találkán még a Gellért-hegy fényei is egyszerre szikráznak fel.
Kádár Gábor (Jankovics Péter) a magasművészet kiválasztott költője, akihez csak kevesen érnek fel. Orczy-Nagy Oszkár (Takács Géza) ezzel szemben a középszer dalnoka, akit természetesen széles körben elismernek. A családi kör másik pólusa Keleti Aranka (Messaoudi Emina) a fúria/angyalka feleség. S aki együtt jár a nők biológiai órájával, a commedia dell’arte-szerű maszkos szereplő, Dr. Ridegh (Szabó Zoltán). Ő képviseli a peteérés tudományos narratíváját, bábszerű, a többi alaktól elkülönülő jelenlétével azt is mindig tudatosítja, hogy színházban vagyunk.
Ezekből a szálakból áll össze Pintér sötétebb színekkel megírt családi tragikomédiája, amelybe beszűrődnek a már jól ismert, közéleti, kritikai felhangok.
Nem Dr. Ridegh az egyetlen szereplő, aki „kinéz” a jelenetekből, hiszen a mobilok kikapcsolására felkérő rendezői bevezető is efféle antrét teremt Long Rékának, aki mint „meghívott előadó” fogantatási nehézségeit kezdi prezentálni. A darab felütése ezzel egy színház a színházban helyzetet teremt, hiszen a szereplő által felidézett emlékek hívják életre a színdarab történetét. Ez a mesélői szál egy idő után egyfajta dramaturgiai homályba vész, mivel a történet ideje átlép a jövőbe, ahol ez a szituáció már nem játszódik tovább. A kérdés, hogy ez az egyébként jó indító ötlet mit tesz hozzá a darab egészéhez, ha egy idő után reflektálatlanul el tud halni? Rájött valamire a főszereplő, miközben elmondja életének egy részét? Inkább úgy tűnik, ez a szál csak arra hivatott, a figura folyamatosan szabadkozásba kényszerüljön, mivel a prezentáció sikeres fedősztorija mögött mindig megjelenik a hisztérikusan acsarkodó valóság. Ennek a helyzetnek van humorértéke, de talán ki lehetett volna hozni belőle többet is.
Az Imádkozó című előadás jelenete (Fotó/Forrás: Mészáros Csaba / Pintér Béla és Társulata)
Egy-egy új Pintér-bemutató alkalmával a néző már készíti a térdét, hogy pirosra paskolhassa a nevetéstől. Az Imádkozó azonban többet merít a groteszkből s ez a berobbanó, nagy poénok ellenére is csendesebb hangulatba hozza a közönséget. A darab felütésének témája sem a rekeszizmokat célozza meg, nem kacsint senki huncutul a szomszédjára, hogy vajon neki van-e már gyereke, s ha nincs, miért, inkább csendet teremt. A tabudöntögetés végül mégis meghozza gyümölcsét, és a szerepfacsarás hatására elnevetjük magunkat. Ebben rendkívül nagy szerepe van Fodor Annamáriának, aki kivételesen kreatívan ordítozik. A felkészült színészi találékonyságra szüksége is van, mivel a történet legtöbb konfliktusa ugyanezen a decibelen szólal meg. Sugall egyfajta kollektív őrületet ez a hangulat, melynek fontos szerepe van:
megerjednek benne a morális értékek, és minden értelmetlenül középszerűvé válik.
Ugyanakkor bármennyire is tehetségesen egzaltált a színész, ha a nézőtérről úgy tűnik, mintha kifogyna a szövegtartalom az indulatból. Ez abból is adódhat, hogy a darab kívánalmai szerint csak felskiccelt szereplők a gyors expozíció után rögtön látványos és hosszú devalválódásba kezdenek. S ezek a „zuhanások” kevesebb rácsodálkozásra adnak alkalmat: inkább sejthetőek ezek a sorsok, mint hogy meglepődnénk rajtuk.
A humor mindemellett ebben a pintéri történetben is kifejező és árnyalt eszközzé válik. A megtépázott, extatikus jellemkomikum most is lényegi eleme a darabnak, amely hálás színészi feladatok elé állítja az összes szereplőt. Messaoudi Emina Keleti Arankája remekül kivitelezett, meredek hangulatingadozásaival szórakoztat, illetve máskor épp ellenkezőleg, egy-egy jól irányzott, rövid reakciójával éri el ugyanezt a hatást. Szabó Zoltán színpadi mozgása találó gyűjteménye a gyermeki gesztusoknak és mozdulatoknak, amelyek humorosan keverednek felnőtt termetének adottságaival. Gyermekszerepei mellett felnőtt életének megbántottsága is érzékletes. Takács Géza pedig magabiztosan poentíroz Orczy-Nagy Oszkárként, akinek sorsát ugyan kevesebb fordulat, de annál több opportunizmus kíséri.
Az Imádkozó című előadás jelenete (Fotó/Forrás: Mészáros Csaba / Pintér Béla és Társulata)
A közéleti-politikai humor, miközben a szereplők többnyire magánéleti gondjaikkal vannak elfoglalva, nem annyira a családi történetet, hanem inkább az azt keretező, nyomasztó külvilágot teszi érzékelhetővé. Egy-egy fennhangon elhangzott mondat, a darab teréből kitekintve, mintha a közönségnek szóló, szinte kendőzetlen, „figyelem, poént mondok”-jellegű kiszólás formájában működne. Megidézve ezzel a közéleti kabaré hangulatát, de megakasztva a színpadi történést.
Az előadás egyik jelenetében a szereplők Beethoven Holdfény szonátájának keletkezési körülményeiről beszélnek. A mű egyik lehetséges eredeteként hangzik el a gyászvers: Az imádkozó (Die Beterin), amelyet Johann Gottfried Seume írt. A költeményben az apja lelkéért imádkozó lány fennköltségéből Pintér darabjának Imádkozója csak a pátosszal teli hangnemet örökölte. Az önmagukból kiforduló szereplők életében ugyanis szétfoszlik az emberi kapcsolatok értéke. A Gellért-hegy lábánál kiüresedő történetükben már csak hörgésüket hallani.
Fejléckép: Az Imádkozó című előadás jelenete (fotó: Mészáros Csaba / Pintér Béla és Társulata)
hírlevél
