A Kutyaharapás egy mai történet, amelyben a magyar nyelvterület legkülönbözőbb pontjairól összekeveredett emberek próbálnak meg közösen kirabolni egy bankot. Van köztük erdélyi (A román), van délvidéki (A szerb), van felvidéki (A tót), kárpátaljai (Az ukrán) és pesti, a nyolcadik kerületből (A cigány). Mind magyarok, más-más háttérrel. Az anyanyelvük azonos, de az útlevelük nem.
Az összezártságban az idegek pattanásig feszülnek, és mindenki másképp reagál a nyomásra.
A „mocskosszájú gengszterdrámaként” beharangozott előadás az idei VIDOR Fesztiválon nagyot tarolt : a produkció elnyerte a legjobb nagyszínpadi előadás díját, bekerült a Fidelio Fortissimo programba, Szikszai Rémusz pediga legjobb rendezésért járó elismerést is megkapta érte.
Kapcsolódó
A Kutyaharapás nyerte a Vidor Fesztivált
A Vádli Alkalmi Társulás előadása nemcsak nagyszínpadi előadásnak járó elismerést kapta meg: a darab rendezőjét, Szikszai Rémuszt jutalmazták a legjobb rendezésért adható díjjal is. A produkciót lapunk a Fidelio Fortissimo programban való részvétellel jutalmazza.
Mitől annyira jó az előadás?
A produkcióhoz egy amerikai sztori, Quentin Tarantino első nagyjátékfilmje, a Kutyaszorítóban szolgált alapul, amelyet Székely Csaba írta át úgy, hogy az rólunk szóljon. A történet egy félresikeredett bankrablást beszél el visszapillantó technikával, és megbolondítva egy légi katasztrófa groteszk idézgetésével.
„Az állandó bizalmatlanság, egymásra mutogatás, bemószerolás és amatőrizmus, melyek ha akarjuk, ha nem, mind a mai napig meghatározzák a társadalmunkat, tökéletesen leképezhetők egy gengszterbanda és egy spicli történetén keresztül” – olvashatjuk a KútszéliStílus hasábjain. Antal Klaudia hozzáteszi: „Székely Csaba sokkal közelebb enged minket a szereplőkhöz azáltal, hogy az amerikai rendezőnél részletesebben megismerteti velünk, vagy épp kiszínezi a karakterek háttértörténetét.”
A színészek remeklésére Zappe László is kitér a nol.hu-n olvasható írásában: „Fodor Tamás fanyar és kaján vénség, Mucsi Zoltán indulatos és érzékeny lelkű rabló, Kaszás Gergő okosan számító, cinikus cigány, Katona László kedves, bamba, ügyetlenkedő. Bercsényi Péter hiú és önérzetes kezdő vezető, Nagypál Gábor szenvedő spicli, Király Attila ambiciózus, de megviselt idegzetű bűnöző. Kovács Krisztián megkötözött rendőrként remekül kínlódik egy bevásárlókocsiban. A szín bal fölső sarkából
Pálmai Anna légi kísérőként vicsorgó bájjal idézgeti időről időre a katasztrófát.
„Gengsztertörténet ez a javából – jegyzi meg Turbuly Lilla a prae.hu-n, hozzátéve: –, ahol az apró nüanszokra is annyira odafigyeltek, hogy a stáblistában Ambrus Attila, a »viszkis rabló« is szerepel »szakmai tanácsadóként«. Úgyhogy,
Persze egy filmes adaptáció mindig kockázatokat rejt, ám Soós András a 7óra7 -en olvasható kritikájában úgy véli: „A Kutyaharapás végeredményben tehát egy tisztességesen feszült gengszterdarabbá nőtt, ami az adaptációk örökös nyűgje, a felháborodott utánérzés és hiányolás folyamatosan fennálló kockázata mellett is tud szórakoztató előadásként működni, amennyiben a néző esetleg nem ismeri az alapul szolgáló filmet, vagy képes elengedni elvárásait.”
hírlevél
