(pagony.hu)

Gimesi Dóra tizennégy éves volt, amikor Szegeden látta Zsótér Sándor rendezésében Az ügynök halálát, Király Leventével a főszerepben. Az előadás olyan elementáris erővel hatott rá, hogy nyomban eldöntötte, színházi rendező akar lenni. Tizennyolc évesen jelentkezett rendező szakra, ám akkor csak a felvételi második fordulójáig jutott. Szegedre ment magyar szakra, emellett a Szegedi Nemzeti Színházban dolgozott asszisztensként, kellékesként és súgóként. Később felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg szakára, ahol 2008-ban szerzett diplomát, majd 2016-ban doktori fokozatot. Dramaturgiát, kreatív írást és bábszínház-esztétikát tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint a Károli Gáspár Református Egyetemen. Íróként és dramaturgként dolgozik a Budapest Bábszínházban 2012 óta, ám munkáival találkozhatunk az ország számos bábszínházában. Többször elnyerte a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé és a Gyermekszínházi Szemle díjait, a magyar bábszínházi látásmód egyik megújítója, aki új rangra emelte a műfaj adottságaiból fakadóan másodlagossá vált színpadi szöveget.

A Budapest Bábszínház alkotójaként vallja az intézmény ars poeticáját: „a báb nem korosztály, hanem műfaj”, ami azzal a sztereotípiával kíván leszámolni, amely a bábszínházat pusztán gyerekszínházi műfajnak tekinti. „Nonstop olyan előadásokon, projekteken munkálkodunk, amelyek a nagyobbaknak szólnak, hogy minél több embert meggyőzzünk a sztereotípia ellenkezőjéről. Hogy a bábszínház nem csak abból áll, hogy fakanállal bohóckodunk, a gyerek nagyokat rötyög, miközben a felnőtt a telefonját nyomkodja, meg az óráját nézi. Hogy esetleg a felnőtt is kaphat itt valamit, és hogy ez egyáltalán nem ciki.” (Revizor Online)

Az időnk rövid története című előadás, amelynek szerzője és dramaturgja volt, és amely a győri Vaskakas Bábszínház és az Európai Szabadúszó Művészek Egyesülete koprodukciójában jött létre a Trafóban, az öregkorról, az elmúlásról szól. A történetben négy idős ember kap egy-egy levelet elhunyt ismerősétől-családtagjától, Tamástól, amelyben arra kéri őket, vigyék el a hamvait Velencébe, ha már ő életében nem juthatott el az áhított városba. A történet rengeteg humorral, iróniával mesél a múltról és mindannyiunk jövőjéről.

a báb nem korosztály, hanem műfaj

„Nem egy mai, elképzelt ötéves kislánynak írok. Hanem a bennem élő gyereknek – annak a kislánynak, aki én voltam, és akire emlékezem is, és tudom, hogy hogyan érez és gondolkodik” – nyilatkozta a pagony.hu-nak.

A Budapesti Bábszínház Tíz emelet boldogság című előadása (a képen Hannus Zoltán)

Gimesi Dóra történeteiben erős szerepet kap a couleur locale, fény derül budapesti helyszínek titkaira, amelyek mentén a város megtelik apró történetekkel, varázslatokkal. Így van ez a Tíz emelet boldogság című előadásban is, amelyet a Budapest Bábszínház és a Mesebolt Bábszínház mutatott be 2014-ben, és amelynek főszereplője egy angyalföldi, tízemeletes ház, aki beleszeret egy óbudai panelházba. A Városliget rejtelmeiről pedig A macskaherceg kilencedik élete című előadásból tudhatunk meg sokat, amelyet Szenteczki Zita rendezett 2016-ban. Gimesi Dóra a konvencionális mesei elemeket forgatja ki, teszi szokatlanná a Hessmese és a Csomótündér című darabjaiban, amelyekben furcsa természetű és szakmájú tündérek foglalkoznak emberek szerelmi ügyeivel.

Nemcsak drámaszövegeket ír bábszínházak számára, prózakötetei is jelentek már meg, így például Tasnádi Istvánnal, Jeli Viktóriával és Vészits Andreával írták közösen az Időfutár című ifjúsági kalandregény-sorozatot. Meséi minden korosztály érdeklődésére számot tartanak, bátran beszél műveiben olyan, gyerekeket érintő tabutémákról is, mint például a szülők válása a Csomótündér című mesében, vagy a szerelem kínjairól, kötésekről és oldásokról A macskaherceg kilencedik életében, amely utóbbiért 2011-ben elnyerte az Aranyvackor meseíró pályázat Meseutca-különdíját.

Fejléckép: Gimesi Dóra. Fotó: Szöllősi Mátyás