Schöpflin Aladár az 1929 és 1931 között megjelent Magyar Színművészeti Lexikonban amellett, hogy részletes életrajzot közöl a kor művészeiről, felhívja a figyelmet különleges adottságaikra is.
„Ő a tehetség kegyelméből való művész, legtalálóbban: a nemes magyar színész. Sugárzik belőle – színpadról – az elhivatottságának hite, az őszinteség szép tradíciójának tisztelete és az emberi közvetlenség fölényes ereje. Üde, vidám, megifjítóan kedves egyéniség. Találékonysága, iniciativáló képessége köztudomásszerű.
Torkában, szívében az éneklő madarak dalos kis sípja.
Csak örömet derít, ha kilép. Szeretik. Ritka valami: nincs ellenlábasa” – írja Schöpflin, majd a ’sokoldalú színész’ szócikknél megjegyzi, hogy Szilágyi Pálhoz, Delly Lajoshoz, Herendi Mancihoz és Rózsahegyi Kálmánhoz hasonlóan Gózon Gyula is kiváló füttyművész.
Erről ma is bárki meggyőződhet, hiszen fütyülését felvétel is megőrizte (2 perctől hallható):
Fejléckép: Gózon Gyula 1962-ben (fotó: Szalay Zoltán / Fortepan)