Az előadás címe Romantikus komédia. Hihetünk ennek? Mennyire romantikus és mennyire komédia?
Törekszünk arra, hogy olyan előadás jöjjön létre, ami nevettet, és emellett képes megpendíteni érzelmeket, szívhúrokat. Szervét Tibor rendezett már engem a Szajréban, de láttam más munkáit is, például egy Csehovot, amit a tanítványaival csinált. Ott azt vettem észre, hogy rendkívül jól tudja ezeket a bizonyos, előbb említett szívhúrokat megszólaltatni. Csehov kifejezetten alkalmas erre, az elszakadástól szenvedő szerelmeseket gyönyörűen láttatta a színpadon, csodálatos volt. A Romantikus komédia esetében természetesen nem megyünk csehovi mélységekbe, de ugyanúgy elérhetjük azt, hogy igenis drukkoljanak a nézők azért, hogy ez a két ember, aki alapvetően egymásnak teremtetett, egyszer csak rájöjjön, hogy nekik közösen kell folytatni az útjukat. Szerintem három típusú kapcsolat létezik: az egyik, ami elvesz belőled, a másik, ami se nem vesz el, se nem ad, csak éldegéltek egymás mellett (hozzáteszem: nagyon boldogan) és a harmadik típusú kapcsolat, amikor a másik által több leszel, mert kiegészít téged. Ez olyan, mint a jin-jang jel. Ha megtalálod azt az embert, aki passzol hozzád, akkor a csillagokat is le tudod hozni az égről. Ez a darab erről szól, és annak folyamatáról, hogyan találjuk vagy nem találjuk, illetve hogyan nem vesszük észre a másik felünket. Azt gondolom, Tiborhoz közel áll ez a téma, és maga az anyag is alkalmas arra, hogy ezt szépen bemutathassuk szívmelengető és szívfacsaró, ugyanakkor nevettető formában.
Mennyire érzel rokonságot a karaktereddel?
Saját tapasztalatom alakította ki az előbb vázolt háromféle típusú kapcsolatrendszert, azért tudom ennyire kategorikusan megfogalmazni, mert mind a háromban részem volt. Volt olyan, amikor elvettek belőlem, és még annyi se voltam, mint amennyi önmagamban lehettem volna. És volt olyan, amikor csak éldegéltem a másik mellett. Szerintem Allison és Jason kapcsolata pont ilyen. És ahogy mondtam, így is lehetne boldogan élni, ha nem jelenik meg a valódi „másik fél”. A darabból kiderül, hogy Jason egyrészt azért veszi el Allisont, mert az kiválasztotta őt, másrészt hiúságból: egy hercegnőt akart maga mellett tudni, mert élnek benne kisebbrendűségi érzések. Valójában sokáig a férfi hiúsága nem engedi őt ráébredni, hogy az igazi társa, akivel ebben a bizonyos harmadik típusú kapcsolatban szárnyalhatna, az a szerzőtársa. Nekem hála Istennek megvan a tapasztalatom ezzel a harmadik típusú kapcsolattal, ahogy Tibornak is, ezáltal rendezőként hitelesen beszél minderről. Úgyhogy én mindenkit arra biztatok, hogy nézze meg az előadást, mert a szórakozás mellett lehet tanulni belőle:
hátha a néző önmagában is felismeri azt, hogyan megy el a saját boldogsága mellett. Vagy esetleg kap egy kis receptet a valódi társ megtalálásához.
2012 óta hűséges tagja vagy a Thália társulatának, a színház nagyszínpada vígjátékorientált, te is rengetegben játszottál és játszol. Mi az, amit ebben a műfajban nem tudsz megunni?
Megmondom őszintén, én pont azért szeretek vígjátékokban játszani, mert egyáltalán nem tartom magam komikus alkatnak, eredendően inkább a drámai vonalat képviseltem, abban valahogy ösztönösen működöm. Ha adnak egy anyagot, én inkább drámai oldalról tudom megfogni a szituációkat. Hogy hasonlattal éljek: ha kiteszem a színes ceruzáimat, akkor alapvetően a hozott, meglévő színeim a sötétek, új, világosabb árnyalatokra akartam szert tenni. Én folyamatosan tanulok, és nagyon élvezem, megtanultam, hogyan kell poentírozni, hogyan kell meglátni a legdrámaibb helyzet nevetségességét. Erre szintén mondhatnám a jin-jang jel hasonlatát:
a nagy feketeségben is van mindig egy pici fehér, ahogy a nagy fehérségben is ott az a pici fekete, csak a szemszögtől függ, melyiket emeled ki.
Ez csodálatos egyébként, például ott van a Teljes lényeddel című Polcz Alaine-estem, amit B. Török Fruzsinával hoztunk létre, az is arról szól, hogy a sok szörnyűség között mégis lehet találni kapaszkodót.
Legutóbb Szegeden játszottad, járod vele az országot, és már 2019 óta műsoron van az előadás. Mi az, ami még mindig motiválni tud benne?
Hogy minél több emberhez eljuttathatom Polcz Alaine pozitív életszemléletet. Az ő története, írásai által hihetetlen erőt kapok én magam is. Megtanít arra, hogyan lehet minden szörnyűséget túlélni. Lenyűgöző, hogy az életére úgy tudott tekinteni, mint egy partitúrára, amiben minden a helyén volt, és azt tudta mondani, ugyanígy élné le azt, semmin nem változtatna. Pedig megerőszakolták, nem lehetett gyereke, megcsalták, kirúgták, halálos beteg volt, tehát nem tudsz olyan feladatot mondani, amit ő ne kapott volna meg az élettől. És mégis mindent megoldott, túlélt. Ha valakinek az életét mutogatni kell, akkor az az övé! Élvezem, hogy ilyen mély anyaggal is foglalkozhatok a más feladatokkal járó nagyszínpadi produkciók mellett, mert azt gondolom, így teljesedem ki. Pont párhuzamosan próbáltam az előadást egy vérbő Feydeau-komédiával. Nagyon megterhelő, embert próbáló időszak volt, a családom alig látott másfél hónapon keresztül. Hihetetlen, milyen áldozatokat hoztak mindezért. Aztán pár éve a fiam az osztályával megnézte az estet, utána odajött egy nagy csokor virággal, és azt mondta, hogy „anya, megérte”. Olyan jó visszaigazolás volt, el tudtam rendezni magamban, hogy tényleg volt miért dolgozni, elmerülni ebben az egészben.
Említetted, hogy inkább drámai alkat vagy, és ez a magánested is alapvetően egy mély témát boncolgat. Egyszemélyes komikus estre nem is gondoltál soha?
Érdekes, hogy kérdezed, mert pont nemrég fogalmazódott meg bennem, hogy kellene csinálnom valami stand-up jellegűt. Hogy pontosan mit, és milyen formában, az majd kiderül, de nyitott lennék egy ilyen fajta dologra. Ha egy jó anyag úgy megtalálna, mint a Polcz Alaine, miért ne? Mindig azt szoktam mondani, hogy
a katarzist két úton érhetjük el: a nevetés és a sírás által.
Előbbit a nagyszínpadon, azt gondolom, hogy magas szinten műveljük, valóban ki akarjuk ragadni a nézőt arra a két órára a mókuskerékből, és megadjuk neki a nevetés felszabadító élményét. De ugyanezt tudjuk elérni egy szomorúbb hangvételű, kisszínpadi előadással, ahol meg a sírás szabadít fel. Számomra így kerek és egész a színház.
Mit gondolsz, mi lesz számodra a legnagyobb kihívás a Romantikus komédiában?
A tempója. Hihetetlen gyors, és gyakori változásokkal van tele, akár tíz éveket is ugrunk az időben, ami sok gyorsöltözéssel jár. Jelenleg a főpróbahét zajlik, tehát még nem megy minden olajozottan. Most próbáljuk összerakni konkrétan, ki hova megy, hol öltözik, hol nincs láb alatt satöbbi. Ha ezzel a rendszerrel megküzdünk, jobban mondva, ha én megküzdök, akkor végre szépen összeáll minden.
További információ és jegyvásárlás ide kattintva! >>>
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Gubás Gabi (fotó/forrás: Gubás Gabi tulajdona)