Színház

Gyalogátkelő a Pokol felé

Beszámoló a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának június 29-i napjáról
2022.06.30. 15:35
Ajánlom
Még soha nem léptem át a magyar-román határt gyalog. Úgy tűnik, hogy ehhez is a kisvárdai fesztiválra kellett jönnöm, ahol lassan olyan meleg lesz, hogy csak a (hotelből közvetlenül is nyíló) strand adhat enyhülést. Meg persze a légkondis színházterem, ez utóbbi azonban Szatmárnémetiben nem volt.

Pár nappal az érkezésem előtt értesítettek, hogy a szemle versenyprogramjában szereplő Woyzeck nem az előzetesen meghirdetett helyszínen, a Művelődési Központban lesz, hanem eredeti játszási helyén, Szatmárnémetiben. Utólag kiderült, hogy azért, mert a forgószínpad mérete miatt nem tudták volna a várdai helyszínre adaptálni a produkciót. Lelkesen leadtam hát a szükséges adatokat, és titkon még örültem is neki, hogy eredeti játszóhelyén láthatom az előadást.

A legfontosabb információ (az indulási időpont módosulása) azonban elkerült, így ha nem nézek rá indulás előtt a Várszínház Facebook-oldalára, egészen biztosan lemaradok. Mivel a közelben voltam, pár perc késéssel ugyan, de én is felpattantam a buszra, és nekivághattunk a közel 2,5 órás útnak.

20220629_143916_1-150009.jpg

Átkelés a magyar-román határon (Fotó/Forrás: Vass Antónia)

Csengersimánál aztán el kellett hagynunk a járművet, a román oldalon ugyanis egy másik sofőr várt minket.

Érdekes látványt nyújthattunk, ahogy körülbelül 60 ember baktat a felforrósodott aszfalton a határ felé, majd besorol közvetlenül a kocsisor mellé az ellenőrzőponthoz.

A túloldalon azonban már látszott Pete településtáblája és a továbbhaladás lehetősége.

20220629_184948_1-145427.jpg

Szatmárnémeti katolikus székesegyház (Fotó/Forrás: Vass Antónia)

Szatmárnémeti nagyon szép és rendezett város, egy nagy parkkal a színház előtt. A Hild József tervei alapján készült római katolikus székesegyháznál szálltunk le a buszról, amely a Szatmári egyházmegye püspöki székesegyháza és a város legrégebbi műemléktemploma. Előtte áll az építtető Hám János püspök szobra. Belülről is gyönyörű, a színházból visszafele volt néhány percünk benézni. Nem akartuk megzavarni a híveket, ezért csak az ajtóból figyeltük a csodálatos freskókat és az oltárt.

Az Északi Színház is impozáns, ráadásul az emeleten kiállították a régi előadások plakátjait, egészen 1919-ig visszamenőleg. A színházterem hűtése viszont érdekesen van megoldva, bár nem volt olyan meleg, mint kint, jó szolgálatot tett az utolsó pillanatban a táskába bedobott legyező.

20220629_164146_1-145426.jpg

A szatmárnémeti Északi Színház folyosója (Fotó/Forrás: Vass Antónia)

A Woyzeck rendezői szempontból hálás darab, hiszen töredezettsége okán számtalan módon értelmezhető és feldolgozható. Albu István ki is használta az alkalmat, és egy komplett metálkoncertet álmodott a színpadra. A Harag György Társulat színészzenekara a darabban német metálzenét játszik, ami különleges atmoszférát ad az előadásnak, ugyanakkor leszűkíti a játék lehetőségeit: kevesebb figyelem irányul a karakterekre és a viszonyokra, márpedig Büchner drámájában komoly jelentősége van a kapcsolatoknak. Miért retteg Woyzeck (Nagy Csongor Zsolt) a Kapitánytól (Diószegi Attila)? Miért dönt úgy Marie (Budizsa Evelyn), hogy feladja az elveit? Miért egy kutya képében jelenik meg Andres?

Egyáltalán: miért van kutya a színpadon?

Persze, nem minden cél nélküli az ötlet, hiszen az „ember legjobb barátja” szimbolizálja azt, hogy Woyzecknek végső soron csak egyetlen bizalmasa van, Andres, ugyanakkor az állat behozatala olyan rizikófaktor, amely elvonja a figyelmet a lényegről. Csak arra tud figyelni a néző, hogy fekve marad-e, vagy elég jutalomfalatot kap-e ahhoz, hogy a gyilkosság előtt elvigye a rábízott csomagot.

Közben pedig mégis kirajzolódik egy brutális gyilkosság képe, amelyben a kisbabával egyedül maradt nőnek szembesülnie kell azzal, hogy a feje fölött döntenek az életéről.

2022_03_18_0014_1-150848.jpg

Jelenet a Woyzeckből (Fotó/Forrás: Jäger Tibor / Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat)

Ezzel szemben már-már könnyed kikapcsolódásnak látszott Tolsztoj drámája, az Élő holttest, amely a Szegedi Pinceszínház és az Aradi Kamaraszínház koprodukciójában valósult meg.

A közönség itt maga is résztvevője az eseményeknek, ennek a „pokoli lagzinak”, sőt néhányan – Kisvárdán a zsűri – a színészek mellett foglalnak helyet.

Folyamatos az interakció. És a káromkodás. Ez az alkoholba fojtott társas magány, ami a színpadon megjelenik, tökéletesen megélne akkor is, ha szereplők frusztrációi nem artikulátlan üvöltésben csúcsosodnának ki, és talán az is követhetőbb folyamat lenne, hogy ki és miért hal meg.

Nem véletlen, hogy a színháztermet többen már az előadás közben elhagyták, egy nagyobb csoport pedig tüntetőleg a tapsrendnél vonult ki. Pedig az előadás nagyon fontos jelenségre hívja fel a figyelmet: az ember kapcsolódásra képtelen mivoltára. Ott ülnek egymás mellett, játszanak a másik érzéseivel, kihasználnak, tönkretesznek mindenkit a céljaik érdekében, miközben elkerülhetetlenül a végső pusztulás felé tartanak.

289812536_2186962084813422_2968705325906560892_n-151335.jpg

Jelenet az Élő holttestből (Fotó/Forrás: Kisvárdai Várszínház)

Egy biztos: ebben az előadásban nem lehet kívül maradni, megosztja a közönséget, és mindenkinek van róla véleménye. Csak amíg valaki tettekkel fejezi ki a tetszését és nemtetszését, addig mások hazafele sétálva, halkan elemzik a látottakat.

Fejléckép: A szatmárnémeti Északi Színház (fotó: Vass Antónia)

Kenőmájas az értelmiségnek

Kapcsolódó

Kenőmájas az értelmiségnek

A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja valahogy mindig elkerült – nincs rajta mit szépíteni, négyórás az út Budapestről –, de tavaly és idén végre én is eljutottam rá. Az előző szemlére szerencsés időpontban érkeztem: utólagos beszámolók alapján a két legkiemelkedőbb előadást láttam, ezért úgy indultam neki az idei fesztiválnak, hogy bizakodó vagyok.

Kisvárdai Várszínház

A Kisvárdai Várszínház, hazánk északkeleti „színházi végvára” több mint negyven éves múltra tekint vissza.

Szabadtéri színházi programjaikat júniustól augusztus végéig tartják, több helyszínen. Ilyenkor izgalmas produkciók egész sora várja a közönséget a legkülönfélébb műfaji kínálattal, hazai és határon túli határon túli színházakkal, visszatérő kedvenc társulatokkal, népszerű színművészekkel.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

A kultúra megfizethetetlen?!

A kulturális szféra szereplői évek óta komoly anyagi gondokkal küzdenek, a járványhelyzet, valamint a gazdasági változások pedig újabb kihívások elé állítják az intézmények vezetőit. Legutóbb a kata módosítása, valamint a rezsicsökkentés átalakítása késztette stratégiai változásokra a művészeket. Megkerestünk néhány színházat, hogy mondják el, hogyan érinti őket a jelenlegi helyzet.
Vizuál

Ország Lili elfeledett tévéfelvétele – Különleges felfedezéssel zárult a Fidelio kutatása

Mostanáig senki nem tudott annak a negyvenöt évvel ezelőtt készült televíziós riportnak a létezéséről, ami a Fidelio kutatásának köszönhetően került elő Ország Liliről. A hosszas kutatómunka eredményeként meglelt felvételt a művész születésének évfordulója alkalmából tárjuk a nyilvánosság elé.
Zenés színház

Az Eiffel Műhelyház valamennyi előadását törli az OPERA

A Magyar Állami Operaházat érintő forrásmegvonás miatt az intézmény levélben tudatta, hogy a gyermekprogramok kivételével nem tartja meg az Eiffel Műhelyházba tervezett előadásait. A CIKK FRISSÜLT.
Színház

„A színházban történetekre van szükségünk” – interjú Béres Lászlóval

Béres László a Karády zárkája után újra a Gyulai Várszínházzal dolgozik, ezúttal egy orosz szerzőhöz, Csehovhoz nyúlva. A rendezővel az augusztus 9-én látható előadásról, a drámaíróhoz fűződő viszonyáról, valamint a román színházi hagyományokról is beszélgettünk.
Zenés színház

„Magamból építkezve bújok az adott karakter bőrébe” – interjú Laki Péterrel

Laki Péter mozgalmas időszakot tudhat maga mögött. A Budapesti Operettszínház évadát záró két jubileumi gála mellett a tízéves évfordulóját ünneplő Budavári Palotakoncerten is láthatta őt a közönség, ráadásul a következő évadban egy új szerepkörben is bemutatkozik. Az elmúlt időszakról, műfaji határátlépésekről, valamint az új szakmai kihívásokról beszélgettünk.

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Váratlan vendég érkezik a Benczúr kertbe

Az Orlai Produkciós Iroda augusztus 10-én látható előadása, a Jaj, nagyi! humoros jeleneteken keresztül mesél a generációk közötti különbségekről.
Színház magazin

A kultúra megfizethetetlen?!

A kulturális szféra szereplői évek óta komoly anyagi gondokkal küzdenek, a járványhelyzet, valamint a gazdasági változások pedig újabb kihívások elé állítják az intézmények vezetőit. Legutóbb a kata módosítása, valamint a rezsicsökkentés átalakítása késztette stratégiai változásokra a művészeket. Megkerestünk néhány színházat, hogy mondják el, hogyan érinti őket a jelenlegi helyzet.
Színház interjú

„A színházban történetekre van szükségünk” – interjú Béres Lászlóval

Béres László a Karády zárkája után újra a Gyulai Várszínházzal dolgozik, ezúttal egy orosz szerzőhöz, Csehovhoz nyúlva. A rendezővel az augusztus 9-én látható előadásról, a drámaíróhoz fűződő viszonyáról, valamint a román színházi hagyományokról is beszélgettünk.
Színház ajánló

Érkezik a Darázs – Az iskolai zaklatásról láthatunk előadást a Margitszigeten

A Delta Produkció és a Kristály Színtér közösen mutatja be szeptember 30-án a Darázs című krimit. Az előadás Kiss-Végh Emőkével és Sodró Elizával a főszerepben, Ördög Tamás rendezésében debütál a Margitsziget új játszóhelyén.
Színház hír

Örmény szokások szerint emlékeztek meg Agárdy Gáborról

Születésének 100. évfordulója alkalmából tisztelői és barátai rövid ünnepséget tartottak a művész Fiumei úti sírjánál.