Színház

Györgyi Anna: "Mindenki kitalál magának egy álarcot"

2010.11.24. 09:00
Ajánlom
A Pesti Magyar Színház legújabb, november 27-i bemutatójában, A kaméliás hölgyben Marguerite Gautier-t "varázsolja" kortársunkká. Ifjabb Dumas legendás kurtizánját a szerelem és a menekülés taszítás-vonzásában metszi Kiss Csaba új drámája. Györgyi Annával többek között az álarcviselésről, az elmúlásról, az érzelmek vállalásáról beszélgettünk.

- Milyen előképek élnek benned <i>A kaméliás hölgy</i>ről?

- Őszintén szólva nem olvastam a regényt. Egy BBC-feldolgozást láttam belőle. A Greta Garbo filmbe csak belenéztem, de nem szerettem. Az a fajta színjátszás, amit ő képvisel, a színészi személye távol áll tőlem. Nekem Garbo nagyon férfias, merev.

- Mi a véleményed arról, hogy meg kell úgymond érni színészileg, nőként ehhez a szerephez?

- Kicsit messzebb menve, amikor az Üvegcipőt megkaptam mint életem első nagyobb szerepét, mindenki kérdezte, hogy Domján Edit után hogyan merészelem eljátszani. Nem tudom, hogy jó vagy rossz, de nekem soha nincsenek prekoncepcióim. Minden feladatnak úgy indulok neki, hogy az egy új dolog. Mintha én játszanám először. A kaméliás hölggyel még egyszerűbb a "dolgom", hiszen ez valójában ősbemutató - egy új darab első találkozása a közönséggel.

- A kaméliás hölgy nagyon komplex szerep, tele szenvedéllyel, halálközelséggel, meneküléssel a szerelembe, a szerelemtől.

- A mi előadásunk egy idősödő, harmincas évei végén járó nő története és arról szól, hogy érettebb korban mennyire félünk szerelmesnek lenni, megnyílni. Ráadásul ennek a nőnek körülbelül egy éve van hátra, nagyon vágyik a szerelemre, de fél tőle. Egész életében férfiak vették körül, mégsem szeretetett - és most belehal az első "igazi" szerelembe. Folyton menekül: az iróniába, a nevetésbe, tombolásba, az élet habzsolásába. Nagyon szeret élni, mulatni, inni, táncolni. Félelmeit, gátlásait és szorongásait ezzel fedi el. E felszín alatta pedig egy szeretetre vágyó, nagyon érzékeny ember rejtőzik.

- Ez a fajta érzékenység avatja kortalanná?

- Mindnyájan így élünk. Mindenki kitalál magának valamilyen szerepet, álarcot. De nevezhetjük életmódnak is. Mindig másképp viselkedünk, szerepeket játszunk attól függően, hogy kivel találkozunk. Ezek az álarcok pedig mind a túlélésről szólnak. Arra jöttem rá, hogy a rengeteg személyes konfliktus abból fakad, hogy a különbözőséget keressük a másikban. Minősítjük egymást, holott azt kéne megtalálni, amiben hasonlítunk, ami a közös bennünk - ami a másikban szerethető.

- Ha egy darab ilyen mély rétegeket szólaltat meg, akkor már elérte a célját...

- Igen, éppúgy szól a mi kis játszmáinkról. Mekkora bátorság kell ahhoz, hogy valaki önazonos legyen. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mit szeretnék azon túl, hogy egészséget magamnak meg a gyerekeimnek, azt felelném: add, hogy jó ember legyek. Szerintem iszonyúan nehéz leélni egy életet, hogy az ember végig - vagy többnyire - hű legyen magához, folyton változó önmagához.

- Könnyebbség vagy inkább nehézség számodra, hogy a férjed a rendeződ?

- Mi eléggé egyfelé húzunk. Csaba nagyon okos, érzékeny ember. Azért szeretek vele dolgozni, mert apró, finom dolgokat kér a színészeitől. Különösebben nem érdekli őt, hogy miként csinálok meg egy karaktert. Mindig kérdezgetem, hogy milyen ez a nő, mire azt feleli: olyan elemekből van összerakva, mint te, csak másképp. Ettől más. Persze van, amikor összezördülünk, de ez természetes. Én nagyon alázatos vagyok színészként, nem kell különösebben noszogatni. A próbafolyamat vége felé nagyon bezárulok, ki akarom zárni a külvilágot. Szeretek magamban lenni és egyre beljebb menni a szerepbe.

- Ahogy az érzelmek is ránk törhetnek, ugyanúgy a halál és az elmúlás is. Ilyen kérdésekkel éppúgy szembesített téged Marguerite Gautier sorsa?

- A két lányom születése mellett édesapám halála volt az életem legnagyobb fordulópontja. A karjaimban halt meg. Nekem ezek a darabok segítenek abban, hogyan próbáljon meg az ember méltósággal felülemelkedni a halálfélelmen. Borzasztó lehet tudni, hogy halálos beteg vagy. A papámmal ugyanez volt. Láttam a szemében a félelmet, mégis méltósággal csinálta végig. Marguerite is méltóan megy el, annak az álomnak, delíriumnak adja át magát, amelytől az egész darabon át menekült.

- Halál és újjászületés témája a pályád szempontjából is érint, hisz tíz év után az Új Színháztól a Pesti Magyar Színházhoz szerződtél.

- Nem vagyok szabadúszó alkat. Tíz év után már nem éreztem jól magam az Új Színházban. Nagyon örültem, amikor hívtak a Pesti Magyar Színházba. Nagyon jó a hangulat itt, jól próbálunk, hamar megszerettem a társaimat. A Szerelmes hal című Csehov játékunkat is befogadták, azt pedig nagyon jó játszani. És az sem mellékes, hogy két gyerekkel nem lógok a levegőben. Itteni szerepeim mellett vannak más munkáim. Gáspár Sanyival a Krumplirózsát fogom próbálni a Pince Színházban Al Pacino filmje alapján, Csuja Imrével az Übü királyban játszom a Bábszínházban egy felnőtt előadásban. A Pesti Magyar Színházban pedig Anger Zsolt rendezésében áprilisban az Osztrigás Micit mutatjuk be.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Zenés színház

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.
Klasszikus

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház premier

2039-ben sem lesz könnyebb az élet

Négy generáció különös sorsát bemutató, kortárs családdráma kerül színpadra a Hatszín Teátrumban, tele bűnökkel, pokollá vált házasságokkal és egy elhallgatott örökséggel. A Majd, ha az eső eláll című előadás premierjét augusztus 10-én tartják.
Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.