A Kurázsi és gyerekei természetes életközege a háború, mely régóta tart, és nem látható még a vége. Kurázsi markotányosnő, mozgó árus, többnyire valamelyik sereghez csapódik. Tudja, hogy a háború nem a kisemberekért folyik, hanem pénzért, hatalomért, területekért, de nincs ezzel problémája.

Van három gyereke, dolgozik értük, szereti őket – hol jól, hol rosszul, mint a legtöbb legjobb szándékú anya. Azt hiszi, megvédheti a gyerekeit és túljárhat az élet, a háború eszén. De a tapasztalatait, alkalmazkodó tehetségét nem tudja átadni nekik. A gyerekek teszik, amit a maguk feje, gyomra, szíve diktál. Meg a háború. És az Kurázsit és gyerekeit folyamatosan választás elé állítja. De a választási lehetőségek nem valóságosak: „Isten dönt, nem te” – mondja A nagy kapitulációról szóló dal. De mégsem, hiszen a háború dönt, és azok, akiknek az érdeke éppen úgy kívánja.

Jelenet a Kurázsi és gyerekei című előadásból (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)

Bertolt Brecht 1939-ben fejezte be a harmincéves háború idején játszódó darabot. A II. világháború előestéjén. Most megint háború van. A szomszédunkban.

A Kurázsi mama és gyermekeit sokan a XX. század egyik legnagyobb drámájának, mások minden idők legnagyobb háborúellenes drámájának tekintik. Bertolt Brecht, a XX. századi dráma megújítója 1938-ban, skandináviai emigrációja idején, abban az időben kezdte el írni a 17. század első felében játszódó darabot, amikor Hitler hatalomra kerülésekor neki is el kellett menekülnie a náci Németországból, és közvetlenül a második világháború kitörése előtt fejezte be. De miért, mitől olyan fontos és izgalmas, legfőképpen pedig mellbevágóan aktuális és, szereplői tragikus sorsa ellenére, mégis hihetetlenül humoros ma is ez a több mint nyolcvan éve született szöveg?

Nagy Katica a Kurázsi és gyerekei című előadásban (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)

„A Kurázsi arról szól, hogy a háborúnak nincs vége. Egyik olyan, mint a másik. Szerencse, hogy több mint 70 éve itt nincs háború. De mindenütt másutt van. Kis szünetekkel. Az élet is háború. Más, de háború, kockázatvállalás, túlélés, békés szünetekkel. A szomszédunkban zajló háború azonban arra figyelmeztetett, hogy szabaduljak meg a szorongástól, hogy mit és hogyan várnak el tőlem. A darab politikai költészet, vers a háborúban élőkről, és azokról, akik haszonélvezői annak, de nem protest szöveg. Magáért áll helyt.

– árulta el Zsótér Sándor a készülő előadásról nem sokkal a bemutató előtt, kitérve arra is, miért éppen a Kurázsira esett ismét a választása.

Jelenet a Kurázsi és gyerekei című előadásból (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)

„Először jókedvemben, másodszor kőszínházban, harmadszor erre esett a választás, és negyedszer is erre esett. Berzsenyi Bellaagh Ádám, a Budaörsi Latinovits Színház igazgatója vágyott rá. Spolarics Andreának hoztam darabot, de Ádám ezt akarta. A háború kitörése előtt javasolta. Aztán még inkább kapálóztam ellene. Begyulladtam, hogy elvárnak tőlem valamit, amit nem tudok teljesíteni. Hogy másoljam át a darabot a jelen helyzetre? Arra képtelen vagyok. Se tudásom, se képességem hozzá. A darab úgy univerzális, hogy konkrét, de nem úgy konkrét, hogy egy jelenleg dúló háború képe legyen csak” – mondta.

A rendező hozzátette: „Általában elmondható, hogy nekünk közönséges embereknek győzelem és vereség egyformán sokba kerül. A legjobb, ha a politika egyhelyben áll. »Egyél!« – mondja Kurázsi a fiának. Adhatna-e ennél jobb tanácsot a gyerekének bárki, legyen bár béke vagy éppen háború? Különben is, »mi lesz a lyukból, ha megeszik a sajtot?«” – nyilatkozta.

Werkfilm az előadásról:

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Spolarics Andrea a Kurázsi és gyerekei című előadásban (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)