2014 óta fut töretlen sikerrel a Gombóc Artúr, a nagy utazó című rendezése a Játékszínben. Ön milyen sűrűn tudja megnézni az előadást?
Ritkán jutok el rá, mert olyan időpontban megy, amikor tanítok, ezért ha van egy szabad délelőttöm, amikor játsszák, akkor igyekszem elmenni megnézni. Fönt szoktam ülni az emeleten, a gyerekek között, ahol jól látok mindent, és érzékelem a közönséget is. Jó látni, hogy nemcsak a kicsik, de a szüleik is jót derülnek a poénokon. Ez abszolút családi előadás, a szülők úgy viszik el a gyerekeiket rá, hogy közben az ő emlékeik is előjönnek Oriza-Triznyákról vagy Mirr-Murról.
Mi különbözteti meg a gyerekeknek készülő előadásokat a felnőttekhez szólóktól?
Sok gyerekelőadást rendeztem, és az én tapasztalatom az, hogy nagyon komolyan kell rájuk készülni, és pontosan be kell kalkulálni a gyerekek reakcióit. Nagyon szeretem az interaktív előadásokat, ebben is kerestünk néhány olyan pontot, ahol be lehet vonni a gyerekeket, amit rendkívül élveznek. Az elején Gombóc Artúr kérdez, a gyerekek pedig boldogan válaszolnak, aztán szerepel az előadásban egy Gyalogló dal, amit direkt úgy énekelnek a színészek, hogy a nézőközönség együtt akarjon menni velük, az előadást pedig egy nagy fütty-özön zárja, amiben ugyancsak lelkesen közreműködnek. Ennyiben tehát különbözik egy felnőtt előadástól, mert a felnőtt közönséget azért nem szoktuk így „inzultálni”, ők már gátlásosabbak, mint a gyerekek.
Zsurzs Kati és Csukás István a Gombóc Artúr, a nagy utazó c. előadás bemutatóján (Fotó/Forrás: Játékszín / Kaszner Nikolett)
Honnan jött az ötlet, hogy színpadra állítsák Csukás István meséjét?
Ez Bank Tamás (a Játékszín igazgatója – a szerk.) ötlete volt, aki megkereste Csukást, hogy mit szólna hozzá, ha a Gombóc Artúr utazása című mesét színpadra állítanánk, amire boldogan igent mondott. Aztán amikor megkaptuk a szöveget, volt pár rész, amit nehezen tudtunk volna megoldani a színpadon, ezért elmentünk hozzá megbeszélni, mi lenne a véleménye, ha itt-ott változtatnánk kicsit. Én nem ismertem őt korábban, nagyon izgultam, hogy mit fog szólni, de végül nagyon jól reagált, megértette, hogy miért kérjük ezt, és rögtön elindult a fantáziája, másnapra már meg is írta az új szövegrészeket. Teljesen le voltam nyűgözve ettől a fiatal lélektől! Mindig azt mondják, hogy élő szerzővel dolgozni nehéz, és nekem is volt ezzel kapcsolatban rossz tapasztalatom, de
mindenkinek olyan szerzőt kívánok, amilyen Csukás István volt!
Ön szerint mitől működnek annyira jól Csukás István szövegei?
Mindig gátlástalanul szabadjára engedte a gyerekségét, amit nyolcvanévesen is meg tudott őrizni. A történetei olyasmiről szólnak, amiből lehet tanulni, mégsincs benne semmi pedagógia. A meséi tele vannak eredeti ötletekkel, elképesztő fantáziával és sok humorral, hiszen ő is mindenben a csínyeket kereste. Ha Csukás-mesét olvasunk, újra gyerekké válunk és rögtön mosolyogni kezdünk. Abban segítenek, hogy ne felejtsük el a bennünk élő gyerekséget, és képesek legyünk rácsodálkozni a dolgokra, belelátni valami egészen mást.
Csukás István a Gombóc Artúr, a nagy utazó c. előadás bemutatóján (Fotó/Forrás: Játékszín / Kaszner Nikolett)
Nemrégiben ötszörös nagymamává vált. Szokott mesélni az unokáknak?
A legkisebb unokám Hollandiában él, és már most rengeteget olvasnak neki, egyrészt hogy szokja a magyar nyelvet, másrészt magukért a mesék miatt. Nyáron nagyon sok könyvet vittem ki nekik, köztük több Csukás-mesekönyvet is, és felmondtam több mesét, hogy hallgatni tudják, mint egy családi hangoskönyvet. Persze ők is nagyon szeretnek olvasni a kisgyereknek, mert rettenetesen élvezik ők is a történeteket. Fantasztikus, hogy a mai gyerekek életében is éppúgy jelen van Csukás István.
Fejléckép: Csukás István és a Gombóc Artúr, a nagy utazó c. produkció alkotói a 100. előadáson (fotó: Játékszín)
hírlevél
