Kálmán Imre születésének időpontja a mai napig kérdéses, azt ugyanis október 24-re datálják, egyik nagybátyja viszont később meg volt győződve róla, hogy a pontos dátum éjfél utánra esett.
Imre volt a Koppstein-család harmadik gyermeke, összesen öt testvére volt. Viszonylagos nyugalomban éltek a fiú kilencéves koráig, sőt azt is megengedhették maguknak, hogy szakácsnőt és bejárónőt tartsanak. Miután azonban édesapja vállalkozása csődbe ment, elvesztették szinte minden vagyontárgyukat, sőt siófoki házukat is.
Addig azonban komoly társasági életet éltek, összejöveteleiken a korabeli színházi és zenei élet legjelentősebb képviselői tették tiszteletüket.
Szomszédságukban nyári színház, később lóversenypálya is épült.
Kálmán Imre gyerekkorában (Fotó/Forrás: Szilas / Wikipédia)
Kálmán Imrét csodagyereknek tartották, már négyéves korában komoly érdeklődést mutatott a színpad iránt. A legnagyobb hatással a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertmestere, Liedl Ferenc volt a fiúra, első zongoraleckéit azonban nem tőle, hanem még elemi iskolás korában Remcsák Antalnétól, egy siófoki művésztanártól vette.
Kálmán már tizenöt éves korában bemutatkozhatott a budapesti közönségnek zongoristaként. A koncert végén Ábrányi Kornél, Liszt Ferenc egyik tanítványa személyesen gratulált neki. 1897-re a család anyagi helyzete rendeződött, ekkor a fiú már saját pénzen tudott zongorát venni, főként Chopint és Schumannt gyakorolt rajta.
A zenészkarrierről azonban le kellett mondania a reumája miatt, ami akkora fájdalmat okozott neki, hogy egy idő után a zongora billentyűjét sem tudta leütni.
Betegsége ellenére nem akart eltávolodni a zenétől – így fordult a zeneszerzés felé. Beiratkozott a Zeneakadémia zeneszerző szakára, 1903-ban pedig elnyerte Volkmann Róbert ösztöndíját.
Kálmán Imre (Fotó/Forrás: jegy.hu)
Első operettjét 26 éves korában mutatta be a Vígszínház. A Tatárjárás sikeréhez, melyet egy padlásszobában írt, nem fűzött nagy reményeket, a darab mégis óriási népszerűségnek örvendett. A zeneszerző kétkedése abból eredeztethető, hogy a darabot először Beöthy Lászlónak és a Király Színháznak ajánlotta fel, ám a direktor visszautasította.
A bemutató újabb lehetőséget hozott Kálmán számára, ezért hamarosan elhagyta az országot és Bécsbe költözött, ahol egészen 1938-ig élt és alkotott.
Darabjai a világ számos pontjára eljutottak, játszották őket Londonban, Hamburgban, sőt New Yorkban is.
A háború idején a színházak nehéz helyzetbe kerültek, és a nézők száma is elmaradt a megszokottól. Ennek ellenére Kálmán Imre műveit folyamatosan repertoáron tartották. Ebben az időben két darabon is dolgozott: a Zsuzsi kisasszonyon és az Éljen a szerelem munkacímű operetten, amely később Csárdáskirálynőként került színre.
A Csárdáskirálynőt 1915-ben láthatta először a közönség. Az eredetileg október 13-ra kitűzött premiert azonban el kellett halasztani, végül 17-én tudták bemutatni. Az előadás után egy amerikai impresszárió felajánlotta Kálmánnak, hogy települjön át az Egyesült Államokba, azonban de ő visszautasította az ajánlatot.
Tovább alkotott, a háború után olyan máig népszerű operetteket írt, mint A bajadér, Marica grófnő, vagy A cirkuszhercegnő.
Kálmán Imre (Fotó/Forrás: jegy.hu)
A film azonban nem valósult meg, mert a darab témája nem illett az akkoriban divatos háborús témához.
Kálmán Imre így végül elhagyta Hollywoodot, és átköltözött New Yorkba. Itt írta egyik utolsó darabját Marinka címmel, melynek témája Rudolf trónörökös és Vetsera Mária tragikus szerelme volt. Az 1945-ös bemutató sikerét azonban beárnyékolta két testvére, Ilonka és Milike halála, akik a holokauszt áldozatai lettek.
Kálmán Imre egészsége 1949-ben egy szívroham miatt megromlott, néhány hónap pihenés után azonban úgy döntött, hogy visszahajózik Európába. Járt Bécsben, Bad Ischlben Lehár Ferenc sírjánál, illetve Stockholmban is. Még év végén visszatért Amerikába, ahol december 20-án szélütést kapott és a fél arca lebénult. Ugyan felépült még annyira, hogy 1950-ben Párizsba utazzon, azonban utolsó hónapjaiban már csak a komponálásnak élt, a társasági élettől teljesen visszavonult. 1953. október 30-án érte a halál, utolsó művét, az Arizona Ladyt fia fejezte be és néhány hónappal később, 1954. január 1-jén mutatták be a berni Stadttheaterben.
Fejléckép: Kálmán Imre (fotó: Willinger Vilmos / Wikipédia)
hírlevél
