Színház

Hajlékony igazság, avagy Claire szerint a világ – interjú Tóth Ildikóval

2022.03.22. 09:25
Ajánlom
Számít-e, hogy a Dürrenmatt öreg hölgyét játszó színésznő hány esztendős? S valóban gonosz figura volna Claire? Március 26-án mutatják be a székesfehérvári Vörösmarty Színházban Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása című darabját, Bagó Bertalan rendezésében, Tóth Ildikóval a főszerepben.

A Jászai-díjas, Kiváló- és Érdemes Művésszel együtt boncolgattuk a szereppel kapcsolatos sztereotípiákat, képzeltük bele magunkat Claire helyzetébe, és gondolkodtunk el arról a világról, ami őt – és valamennyiünket – körülveszi.

„Minden itt van az agyamban, csak a kezem nem tudja megfesteni!” – Van Gogh a testvérével, Theóval levelezve írta lázasan ezt a sort, és valahogy én is így vagyok most a próbákon – meséli izgatottan Tóth Ildikó. – Tudok már egy csomó dolgot, de még nem tudom megcsinálni.

Ráadásul maximalista. Mennyire nehezíti meg vele a saját dolgát?

Nagyon, de ennyi év alatt már hozzászoktam.

Amikor megjelent nálunk a hír, hogy Tóth Ildikó Az öreg hölgy látogatása főszerepét játssza, az egyik típusú olvasói reakció az volt, hogy ön túl jó ember ehhez a gonosz szerephez, a másik pedig az, hogy túl fiatal is hozzá. Rögtön két sztereotípia is kapcsolódik Claire Zachanassian alakjához. Egyfelől egy jó színésznő bármit képes eljátszani, másfelől, ha a tények felől indulunk el, Claire nem öreg. Dürrenmatt maga is leírja, hogy 63 éves.

Ha valaki ismeri a darabot, akkor tudja, nem fontos, hogy a színésznő elég idős-e ehhez a szerephez. Aki pedig nem ismeri, és majd látja, ugyanúgy meg fogja érteni.

Nyilván Claire-t nem játszhatja egy csitri. Kell hozzá pár évtized, komoly élettapasztalattal, tudással, bölcsességgel.

Amikor a történet szerint Claire elhagyja lakóhelyét, tizenhét éves. Nagy pocakja van, hiszen nyolc hónapos terhes. Szégyenszemre, megalázottan távozik Güllenből, mert ellehetetlenítik, hogy a városban éljen. Visszatérésekor elhangzik, hogy azóta negyvenöt év telt el. Épp ma javasoltam, mondjuk inkább, hogy több, mint negyven éve, mert a néző elkezd számolni. Én most leszek ötvenhat éves. Ha negyvenöt helyett azt mondjuk, több mint negyven éve, akkor az már majdnem jó lehet!

TothIldiko_0126_pp_-120739.jpg

Tóth Ildikó (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)

Látta a filmváltozatot Ingrid Bergmannal?

Nem.

Ne is nézze meg, mert az öreg hölgy „elcukrosodott” benne, vagyis ebben a hollywoodi változatban Claire a végén megbocsát Illnek, és jöhet a happy end.

Akkor kiherélték a történetet. Pedig éppen a kollektív gyilkosság a lényege az egésznek. A darab 1956-ban íródott, tizenegy évvel a világháború vége után. Amikor száz emberből kilencvenöt lesütötte a szemét, és végignézte, ahogy elhurcoltak és módszeresen meggyilkoltak embereket.

Az igazság megvásárolható, ahogy Brechtnél is: ha tele van a has, akkor van morál.

„Előbb a has jön, aztán a morál.”

Pontosan! És vannak olyan erők, akik ezt kihasználják és működtetik.

A darabban erősen megmutatkozik, hogy ugyanazt az igazságot hányféleképp lehet megmutatni. Claire a pénzéért cserébe azt kéri a várostól, öljék meg egykori szerelmét, Illt. Először mindenki felháborodik rajta, majd a mű végén a gyilkosságra való felbujtást már a morál és erkölcs egyetlen lehetséges útjaként ünneplik. A szavakkal történő manipuláció korunkban is egyre veszélyesebben jelen van. Önt mi érintette meg igazán a darabból? Vagy inkább csak saját szerepére fókuszál?

Egy színésznek mindig muszáj foglalkoznia az egész anyaggal is, mert abban kell elhelyeznie magát. Felmérni, a történetben milyen hangsúlyok vagy pontok vannak, ahol a szerepe erősen működik, s mikor kell hátrébb lépnie.

Az igazság valóban nagyon hajlékony, és mindig pillanatnyi érdekeinkhez képest alakítjuk.

Erről valóban nagyon erősen szól ez a színdarab. Ha az ember elkezdi boncolgatni Claire történetét, nagyon sokáig tud vele menni. Hiszen ő „csak" föladott egy tételt.

TothIldiko_0077_pp_-120655.jpg

Tóth Ildikó (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)

És figyeli, mint a moziban, ahogy azt mások végrehajtják...

Igen. Az is megtörténhetett volna, hogy a gülleniek nem ölik meg Illt. Claire irgalmatlansága abban mutatkozik meg, hogy kegyetlenül megtapasztalta, miként működteti a pénz az emberek egymáshoz való viszonyát, akaratát, vágyaikat, céljaikat, és hogy a milliárdok segítségével bele lehet nyúlni ebbe a rendszerbe, irányítani és befolyásolni lehet azt.

Nem ő kegyetlen, hanem a világ?

Bedobott egy horgot, amire tudta, hogy rá fognak harapni. Aztán visszavonul, és csak vár, átpasszolva ezzel a morális felelősség terhét az emberekre. Ettől lesz kegyetlen és végtelenül cinikus. Persze lehetett volna, hogy egy pillanatban azt mondja, hogy – én keresem is ezeket a pontokat – mindez mégsem fog megtörténni. Mert hátha Ill – mondjuk – bocsánatot kér! Ha Ill ezt tenné, és azt mondaná, hogy...

Vajon miért nincs bocsánatkérés?

Ill nem ment bele ebbe az egészbe olyan mélyen. Ostoba, éretlen suhanc volt, neki ez nem volt olyan törés az életében, mint Claire-nek. Szerelmesek voltak egymásba, rengeteget álmodoztak, jó volt együtt, ennyi. De Illnek nem volt pálya összeházasodni egy szegény kőműves lányával. Ezért inkább elárulta őt. Föladott egy szerelmet, egy biztosabb jólét érdekében. De ez akkora árulás volt, amit ez a lány nem tudott feldolgozni és elfelejteni. Az ember úgy ki tudja egy ilyen csalás, vagy egy árulás után simítani a lelkét! Muszáj, mert az életösztönhöz hozzátartozik, hogy tovább tudj élni. Úgy nehéz létezni, ha azt gondolod magadról, milyen szemét voltam. Kis csalásaink, hazugságaink és az egónk miatt addig csiszolgatjuk a lelkünket,

úgy kezdjük el utólag megmagyarázni magunknak a helyzeteket, hogy ez így volt jó, ennek így kellett lennie, amíg végül elpicinyítjük a bűnt.

Nagyon sokan rá sem jönnek, milyen mély sebeket okoztak másoknak az érzéketlenségükkel! Ill emlékszik a lányra. De mélyre temette el magában az apró részleteket, amiket Claire évtizedek múltán sem volt képes elengedni. Claire mindenre emlékezett. A gülleni tervekre, a székesegyházra, az utolsó bokorra, fára, sziklára. Olyan, mintha kapargatná Ill emlékezetét. A második felvonás végén Ill árulásáról beszél, arról, amikor a férfi odaráncigált két hamis tanút a bíróságra, akik azt állították, viszonyuk volt Claire-rel.

TothIldiko_0121_pp_-120737.jpg

Tóth Ildikó (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)

Eskü alatt hazudtak, cserébe egy liter pálinkáért…

Igen, ez a visszaemlékezés is olyan, mintha Claire egyfajta terápiával nyitogatná Illben a bezárt ajtókat. Fontos, hogy Ill el tudjon jutni a darab végéig oda, hogy már nem tud felszállni a vonatra, hiszen önmaga elől már nem képes elmenekülni. Az öngyilkosságot is fölajánlják neki, de elutasítja. Talán abban bízik, hogy a végén mégsem teszi meg senki. De nem így lesz, mert a gülleniek megölik.

Claire szerelmes volt, és nem gonosszá, hanem megszállottá vált, miközben valami meghalt benne. Hogyan közelíti meg ennek az egykori szerelmi csalódásában benne ragadt nőnek a figuráját?

Szerintem Claire-ben akkor, tizenhét évesen megállt az idő. Én, tizenhét évesen még semmit nem tudtam a világról…! Egy ilyen fiatal lánnyal bármit meg lehet csinálni. Güllen egy kicsi, poros, I. világháború előtti, tízezres városka. Claire azt hitte, Illel összeházasodnak, gyerekeket szül neki, és mindegy, milyen körülmények között, de boldogan élnek. Ill viszont elárulta. Már növekszik a pocakja, mikor azt mondja Illnek, segíts, hogy föl tudjam nevelni a gyerekünket! Akkor jön a két hamis tanú. A darabban meg, negyvenöt év elteltével, ugyanaz kezdődik el Illel, ami annak idején megtörtént Claire-rel. Kibeszélik a boltban, elfordulnak tőle az emberek, s végül úgy dönt, el kell mennie. Csakhogy Ill – az egykori Claire-rel ellentétben – már nem száll föl a vonatra. Claire-ről elmondják, milyen fontos volt neki az igazság. Ezért vitte bírósági perre az apasági keresetet.

Nem csak a bosszú a lényeg.

Ő igazságot akar, és azt, hogy a másikkal is történjen meg ugyanez, és a város is nyerje el „méltó” büntetését!

TothIldiko_0022_pp_-120654.jpg

Tóth Ildikó (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)

Claire a saját bőrén tapasztalja meg, mit művelt az igazsággal a világ. Így végül azt mondja, az igazságot most én is megvásároltam.

Az igazság visszaszerzése nagy motiváció, és ilyen szempontból szerencsésen alakult Claire élete, mert van hozzá eszköze, vagyis pénze. Az igazság annak idején is megvásárolható volt, akkor két üveg pálinkájába került Illnek. Claire pedig egy milliárdért veszi meg. Visszatérve a kérdésre, igen, én is azt gondolom, hogy akkor, tizenhét évesen, valami meghal Claire-ben. És elkezdődik egy olyan élet, amiben semmi öröm nincsen. Claire gyermeke meghal, ő prostituáltnak áll, és a bordélyházban összejön ezzel a gazdag, örmény öregemberrel, aki valószínűleg megérez a lányban valamit ebből az igazságlátásból, dühből, elszántságból, kitartásból. Nem véletlen, hogy az öreg feleségül veszi, megtanítja bánni a pénzzel, ráhagyja a millióit, hogy aztán Claire fölzabálja maga körül a világot. Huszonöt éve kereste meg a hajdani bírót, aki az inasa lett. Fölkutatta az egykori hamis tanúkat, folyamatosan fölvásárolt mindent Güllenben, és tönkretette a várost. A háború után minden elkezdett virágozni, beindult a kereskedelem, elindult az élet. Egyedül Güllenben nem. Azért, mert ez a nő mindent megvett, majd bezáratta az üzemeket. Ez ugyanolyan szörnyű, mint amikor „szépen” kigondolva emberek millióit semmisítették meg a munkatáborokban. Találtak egy „okot”, aztán eltervezték, megépítették és végrehajtották – akárcsak Claire. Ebben rejlik a kegyetlensége.

Ezt a darabot akkor veszik elő, ha van a színházban egy Claire. Mi lehet még – a korábban taglaltakon túl – a darab aktualitása?

Sok minden, például az, hogy a kollektív tudat mennyire irányítható, hogy az előítéletek mennyire működtethetőek, hogy megfelelő eszközökkel az embereket bármilyen szekér elé be lehet fogni úgy, hogy észre sem veszik, mit húznak és merre haladnak. Az, hogy az internet világában a kommunikáció így, és ilyen minőségben áramlik.

Azt gondoljuk, fölötte állunk egy csomó dolognak, pedig ugyanúgy manipulálhatók és befolyásolhatók vagyunk.

Nem megyünk utána a tényeknek, hogy ez tényleg úgy történt-e. Madonna erről egy nagyon szép haszid történetet dolgozott fel, elmondhatom?

TothIldiko_0084_pp_-120737.jpg

Tóth Ildikó (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)

Persze!

Amerikában egy kis csapat hétvégenként baseball meccsre jár, az iskola egyik tanárának vezetésével. Egyszer a tanár úr hazafele menet bemegy a zöldségeshez. Beszélget, zsebre tesz egy almát, majd elmegy. A fiúk ezt látván elhíresztelik a városban, hogy a tanár úr lop. Amikor következő hétvégén a tanár edzésre megy, nincs ott senki sem. Hol vannak a gyerekek? Egy kisfiú, aki nagyon szereti őt, elmondja, hogy azt beszélik, a tanár úr lopott a zöldségesnél, ezért nem jönnek a többiek. Akkor gyere csak velem, mondja neki a tanár. Elmennek a zöldségeshez, a tanár ugyanúgy beszélget, eltesz egy almát, meg ezt-azt, és a zöldséges azt mondja, jól van tanár úr, akkor majd rendezzük, ahogy szoktuk, havonta egyszer. És a kisfiú rájön, hogy a tanár úr nem lop, hanem így van a fizetés. Lélekszakadva rohan ahhoz a fiúhoz, aki elterjesztette a pletykát, és elmondja neki, mit látott. A fiú megkeresi a tanárt, és megkérdi, hogyan teheti jóvá. Gyere ki a sportpályára, és hozz magaddal egy párnát, mondja neki a tanár. Amikor kiérnek, azt mondja neki a tanár, hogy most szakítsd föl a tollpárnát, és rázd szét a szélben, majd szedd össze a tollpihéket – de az összeset. Azt nem lehet, feleli a fiú. – Hát ez az! Ilyenek a hamis hírek… Az ember már nem tudja visszaellenőrizni, igaz volt-e, vagy sem, és így marad meg az emlékezetedben. A gülleniekkel is ez történik, már senki nem emlékszik rá, mit csináltak ezzel a lánnyal, és lehet, arra sem fognak – vagy csak másképpen –, hogy mit tettek Illel.

És talán ez a legrosszabb. Mert például Claire-nek erre ráment az egész élete.

Igen, és aszerint ítélsz meg embereket, rakod bele őket különböző skatulyákba. Többek között az ukrán-orosz háború és az erről szóló hírek ugyancsak példa erre. Már nem is tudom, mi igaz, és mi nem! Az információval való bűnözést a világnak rendbe kellene tennie.

De minél több az álhír és elbizonytalanítás, annál könnyebb manipulálni az embereket.

Igen, tudom, ezért lenne fontos feladata a műveltségnek és kulturáltságnak. Az óvoda- és iskolapedagógusoknak – egészen az érettségiig – kellene a legtöbb pénzt keresniük! Ennek a rendszernek kellene olyan kvalitásúnak lennie, hogy ez a gépezet ne működhessen ilyen primitíven.

Visszatérve a színházra, ön mindig hitt abban, hogy a színház segítségével valahogy jobb hely lehet a világ. Ez a hite most is megvan?

Elindult egy tendencia, és felnőtt egy olyan generáció, akiknek már nem annyira fontos a színház, mint kommunikációs műfaj, mert a kommunikációjuk átkerült egy másik térbe és minőségbe. Ha nem a vidéki színházas, diákbérletes előadásokat nézem, ahova gyakran „odavezénylik" a gyerekeket, hanem egy szabadjegyes felnőtt produkciót, amikor kinézek a nézőtérre, az átlagéletkor ötven év fölött van. Már a pandémia előtt is érezhető volt, hogy a színház egyre szűkebb rétegnek fontos. Az a szerepe, ami a hellén korban volt, eltűnt, mert az, hogy megtárgyaljuk közös dolgainkat, egyre inkább háttérbe szorul. Már jóval kevesebben akarnak feloldódni egy-egy színházi előadásban, és ennek is betett a pandémia. Szóval

a hitem most egy kicsit megbillent.

TothIldiko_0050_pp_-120655.jpg

Tóth Ildikó (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)

Sok művész a járvány alatt úgy érezhette, az a legkevésbé fontos, amit ő csinál.

Igen. És volt egy időszak, amikor konkrétan nem is lehetett dolgozni. Az ember persze kapkodott, hogy egy kis verset vagy mesét mondjon. Az is jó volt, ha csak százan nézték, de az is, ha csak hárman. De érezni lehetett, hogy majd ez is kifullad. Bennem volt egy hit, hogy a színház, mint műfaj, az örök! Amíg ember emberrel kommunikál, az nem pusztul ki. Hát most már nem vagyok ebben olyan biztos…

De ugye pályaelhagyáson nem gondolkodott a pandémia miatt?

Nem, mert kényszer-elhagyásban voltunk, le kellett állni. A pandémia ilyen szempontból arra volt jó, hogy tudjam, hiányzik a színház, vagy nem. Hát hiányzik!

Most szerencsére újra nyitva vannak a színházak, és remélem, sokan megnézik majd Az öreg hölgy látogatásában is. A szerepet, amit színészként játszik, minden alkalommal meg kell szeretnie?

Nem is megszeretni, inkább megérteni, hogy mit miért csinált. Egy motivációnak a legalján mindig ott van valami. Valami vágy, elesettség, akarás vagy esendőség. És hogy aztán az esendőség okán hogyan válik az emberből Adolf Hitler, az már egy másik dolog!

Beszéltünk Claire-ről és Illről, akit az előadásban Gáspár Sándor alakít majd. Mi az, amit Güllen városa képvisel? Güllen mi vagyunk?

Igen. Mindaz, ami megtörtént Claire-rel, hatalmas élettapasztalatot adott neki, és a milliárdok segítségével ki is használja, hogy tudja, miként alakítható az emberek közötti viszonyrendszer. És Güllen ékes példáját fogja adni, hogy ez így is van.

TothIldiko_0020_pp_-120654.jpg

Tóth Ildikó (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)

Most is törekedni fog a kontrapunktra?

Hogyne! A művészet lényege a kontrapunkt, ezt még ifjú színészként megtanultam.

Miszerint minden szerepnek van egy fő karaktere, de ehhez képest mindig annak az ellenkezőjét is meg kell belőle mutatni, hiszen nagyon sokfélék vagyunk? Pont egy vénlány szerepével példálózott.

Igen, Bartha Lajos: Szerelem című darabjával kapcsolatban. Általában nem tudunk vénlányt játszani. Vannak élethelyzetek, cselekvések, amikor sorozatban olyanokat lépünk, hogy sorsunk egy vénlány sorsává alakul. De én nem tudok vénlányos lenni, mert olyan nincs. Ha leegyszerűsítve azt mondom, hogy Claire egy gonosz nő, akkor minden pillanatban meg kell keresnem azokat a lehetőségeket, ahol megengedi a szerep, hogy arról tegyek tanúbizonyságot, hogy ő emberi, nyitott, kíváncsi, szerető és segítő.

Attól tud egy színész gazdagítani egy szerepet, ha a fő törvénynek az írás által megfelel, de közben megkeresi az ezzel ellentétes lehetőségeket.

Ami aztán nem tud megtörténni, mert a karakter sorsa vagy bármi más miatt mégsem azt cselekszi. – De legalább megpróbálja.

Ez ráadásul ad egy plusz dinamikát is a szerepnek.

Igen. A harmadik felvonásban eljön Claire-hez a tanár és az orvos, hogy ne adjon egymilliárdot, inkább egy-két millióval indítsa be az üzletet. S közben elhangzik az is, hogy „felemelő volt a prédikáció!” Mondja a tanár, hogy a korintusiaknak írt levélről szólt, ami a hit, remény, szeretet. Ez a prédikáció sem volt véletlen. Claire-nek szólt, hogy hiába vagy gazdag, ha nincs benned szeretet, semmi nem vagy. Lehet, hogy betalálnak ezek a mondatok Claire lelkébe, de már túl vastag a kéreg, ő már egy másik világrendet épített magának. Képtelen azt mondani, hogy itt a pénz, elmentem. Nem...

Claire már a darab elején hoz magával egy koporsót, mert az is a terv része, hogy Ill holttestét majd ebben viszi el. Ill nem kér tőle soha bocsánatot, sorsa talán ezért is dől el. De vajon mi történik a színdarab vége után Claire-rel? Hiszen Ill halálával az ő életének egyetlen értelme is beteljesedett.

Claire hiába csomagolja el – szó szerint – Illt egy dobozba, a saját életét ezzel sem tudja visszakapni, és nincs az a pénz, ami mindezt visszaadhatja. A darab végén szerintem ő is pontot tesz saját életére.

TothIldiko_0139_pp_-120739.jpg

Tóth Ildikó (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)

Mindig nagyon fontos az első bejövetel, hogy az ember ezt az egész világot behozza magával a színpadra.

Az expozíció mindig nehéz. Az első felvonásban van három jelenet: megérkezés az állomásra, „nosztalgiázás” Illel a konrádkereki erdőben és az a rész, amikor Aranyapostolban elhangzik, hogy adok egymilliárdot, egy feltétellel, ha megölitek Illt. A gülleniek azt válaszolják, nem öljük meg, Claire pedig azt feleli, van időm – és vége.

Ha ebben a három jelenetben meg tudom csinálni a szerep gazdagságát, akkor utána – kis túlzással – már csak a gyümölcseit kell szedegetnem.

Jó látni, hogy ennyire fel van villanyozva!

Igen. Nagyon jó az anyag!

Claire művégtagjai a groteszkség miatt vannak a történetben?

Biztos, hogy ez is benne van. Ugye egy autóbaleset miatt amputálni kellett Claire lábát. Majd lezuhant a repülőgépe. Mindenki meghalt, csak ő nem. Mit akar tőlem az élet? – kérdezhette. Szerintem az egyik legkeserűbb szövegrész, amikor azt mondja, hogy lezuhant velem a repülőgép, és senki nem élte túl, csak én! Miért…?

Amikor kijelenti, elpusztíthatatlan vagyok, nem a diadal, hanem a keserűség szól belőle!

Talán megsegít minket, hogy időnként kínunkban nevetünk, mert a mű – miközben briliánsan groteszk a humora – mindenfajta pozitív érték megsemmisülését mutatja be. Hogyan tud mégis olyat felmutatni, amitől jobbá válunk?

Gondolkodásra hívja az embert. Hogy elmélkedjen saját magán, helyezze el önmagát a világban, hogy egy kicsit a saját egóján kívülre is lásson. És a színház erre nagyon alkalmas! Segít abban, hogy amikor nézünk egy történetet, egyszer csak rácsodálkozunk, hogy drukkolunk valakinek! És ha szorítunk valakiért vagy azon gondolkozunk, mi mit csinálnánk abban a helyzetben, ez mind lehetőséget ad arra, hogy érzékenyebben és több empátiával létezzünk ebben a világban. Amire – ahogy körülnézünk – egyre nagyobb szükségünk van.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Színház

A fura, az általában jó

Február 13-án került sor a Rózsavölgyi Szalon legújabb előadásának bemutatójára: Hárs Anna Mákfagyi című darabját Dicső Dániel állította színpadra. Játssza Jeney Luca és Kálid Artúr, fontos szerep jut még egy fagyitérképnek.
Színház

Színházigazgatók közleménye: „Minden esetben tiszteletben tartjuk a fenntartó döntését”

„Elfogadhatatlan kollégáink felelősségteljes döntésének megkérdőjelezése” – közös nyilatkozatot adott ki több színházigazgató, melyben kiállnak azok mellett a munkatársaik mellett, akik a közelmúlt igazgatói pályázatainál bírálóként, javaslattevőként tevékenykedtek.
Vizuál

A kortárs művészetekkel kapcsolatos kérdéseinkre keresi a választ a Ludwig Múzeum új kiállítása

Február 14-én nyílik meg a Ludwig Múzeum új, Gyakran Ismételt Kérdések című módszertani kiállítása, amellyel a céljuk, hogy a látogatók közelebb kerülhessenek a kortárs művészetben tapasztalható tendenciák megértéséhez, befogadásához.
Színház

 Vizi Dávid: „Vannak esték, amikor nem én követem a nézőket, hanem ők engem”

Bár fiatalon azt gondolta, színésznek lenni sokkal egyszerűbb, mégsem bánja, hogy ezt a hivatást választotta – Vizi Dáviddal, a Katona József Színház színészével a zenés színházról, saját hangja megtalálásáról, a Karsai Dániellel való találkozásról és a közösségi médiáról beszélgetettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház magazin

A fura, az általában jó

Február 13-án került sor a Rózsavölgyi Szalon legújabb előadásának bemutatójára: Hárs Anna Mákfagyi című darabját Dicső Dániel állította színpadra. Játssza Jeney Luca és Kálid Artúr, fontos szerep jut még egy fagyitérképnek.
Színház hír

Megszűnik a Vádli Alkalmi Színházi Társulás

Tizennégy évi működés után beszünteti tevékenységét a Vádli Alkalmi Színházi Társulás – jelentette be a Facebook-oldalán Szikszai Rémusz, az alapító-rendező. Előadásaik között olyan nagy sikerű és emlékezetes produkciók voltak, mint az I. Erzsébet, a Caligula helytartója vagy a Kutyaharapás.
Színház hír

Színházigazgatók közleménye: „Minden esetben tiszteletben tartjuk a fenntartó döntését”

„Elfogadhatatlan kollégáink felelősségteljes döntésének megkérdőjelezése” – közös nyilatkozatot adott ki több színházigazgató, melyben kiállnak azok mellett a munkatársaik mellett, akik a közelmúlt igazgatói pályázatainál bírálóként, javaslattevőként tevékenykedtek.
Színház interjú

 Vizi Dávid: „Vannak esték, amikor nem én követem a nézőket, hanem ők engem”

Bár fiatalon azt gondolta, színésznek lenni sokkal egyszerűbb, mégsem bánja, hogy ezt a hivatást választotta – Vizi Dáviddal, a Katona József Színház színészével a zenés színházról, saját hangja megtalálásáról, a Karsai Dániellel való találkozásról és a közösségi médiáról beszélgetettünk.
Színház ajánló

A szem nem öregszik – először tartottak felnőttbábfesztivált Veszprémben

Árnyjátékkal a mindennapi szorongásokról, szemgolyókkal az evolúcióról mesélni – mostanra talán tudatosodhatott a hazai nézőkben, hogy a báb műfaja nem csak gyerekeknek szól, a hétvégén az I. Veszprémi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál is ezt igazolta. Négy előadáson jártunk. Beszámoló.