„Röviden összefoglalva: létezik egy Halál Hotel, ahová halni járnak az emberek, ahol működik egy Agatha Christie Restaurant, ahol mérgezett ételeket lehet enni, és ahol van egy Ravatal Rádió, ami folyamatosan halálhíreket közöl. Ezen a helyszínen történik egy brutális gyilkosság. Megérkezik Frank, a nyomozó, és a végén egész más derül ki, mint amit Frank vagy a nézők gondolnak.(Játszani a halállal szabad – hangzik el a darabban. Szerinted szabad?) Bármilyen furcsa is, de ez a fordulatos, „halálközeli történet” mélyen az élet szeretetéről és annak élvezetéről szól. Feltett szándékom volt, hogy kihozzam az darabból a benne rejlő szakralitást, ami hozzám egyébként is közel áll” - írta saját darabjáról Egressy Zoltán.

Halál Hotel (Fotó/Forrás: Sarudi Gyula)

Egybecseng ez Hankiss Elemér véleményével, aki azt írja: „Viccet hallgatni, rajzfilmet nézni vagy egy bohócakrobata bravúrjait figyelni olyan, mint amikor hullámvasúton utazunk. Az első pillanatokban, amikor megindulunk lefelé, mintha csiklandoznának, egyre könnyebbnek érezzük magunkat, egyre inkább kiszabadulunk a fizikai világ, a gravitáció rabságából, egyre boldogabban nevetünk. Amikor kocsijaink felgyorsulnak, amikor már-már tehetetlenül zuhanni kezdünk, amikor már érezzük, hogy kiesünk a világból, akkor nevetésünk egyre inkább átmegy hisztérikus sikoltásba. A következő pillanatban azonban egy elegáns kanyar lelassítja szabadesésünket, és mi diadalmasan és elegánsan visszatérünk mindennapi világunkba: megkönnyebbülten nevetünk.”