Színház

Halálosan képzelt

2014.01.28. 06:58
Ajánlom
Akár meg is próbálhatnánk összegyűjteni, hány ponton találkozik Molière darabja az Örkény Színházban nemrég bemutatott Képzelt beteggel. A művelethez valószínűleg nem lenne szükség többre egy, esetleg két kéznél. KRITIKA

Mindez persze csak akkor meglepő, ha az ember korábban még nem találkozott a Mohácsi-testvérek munkáival, minden más esetben evidencia: az alkotók ezúttal is inkább csak kiindulópontként tekintettek a drámára, alapanyagukat át-, és szétírták, egyszóval mai(bb) köntösbe öltöztették. Hogy ez a köntös most épp nagyobb lett-e a kelleténél, vagy még pont jó, az azonban nem minden esetben egyértelmű.

Tudható, hogy a Képzelt beteg Molière utolsó darabja volt, olyannyira, hogy a polihisztor-szerző épp az előadás közben esett össze a színpadon, majd néhány órával később meg is halt. Ebből a jócskán morbid színháztörténeti tényből indítja rendezését Mohácsi János, aki az előadás középpontjába ezúttal nem a tekintélyét fokozatosan elveszítő, hipochonder apát állította, hanem magát a nagybetűs Halált (nevet is adott neki: August Re Noir. Magyarul Fekete úr lehetne). Ám mielőtt még azt gondolnánk, hogy egy majd' három és fél órán át húzódó létfilozófiai eszmefuttatás került a színpadra, gyorsan tegyük hozzá: Mohácsi ezúttal is színtiszta vígjátékot rendezett, hol jobban, hol kevésbé jól elhelyezett poénokkal, időnként egészen fájdalmas szóviccekkel.

A Vég megtisztelő szerepe Debreczeny Csabának jutott, hogy rögtön az első jelenetben - némi kedélyes diskurálás után - közölje Argannal: hamarosan újra ellátogat hozzá. Ha pedig innen nézzük a Képzelt beteget, rögtön meg is találjuk az első csavart: Gálffi László kicsit hiszterikus, kicsit despotikus, és nagyon vak Arganja nem egy pszichológiai eszközökkel felboncolható valaki, aki a családon belüli pozícióvesztését kompenzálja random feltalált betegségekkel. Helyette egy átlag halandó, aki egy nyűgös reggelen szembetalálkozott a halállal.  Más kérdés, hogy ezúttal Gálffi esetében a remek koncepció inkább csak lefaragott a játéklehetőségek széles skálájából, figurája bár nem fullad rögtön unalomba, azért nem is tart ki három és fél órán keresztül.

Az Örkény színpada akár különösebb átalakítás nélkül is alkalmas lenne a gyászos miliő megteremtésére.  A játékteret körülölelő mindig fekete keret, a némileg szűkös belmagasság ezúttal mind az előadás kezére játssza a hangulatot, Fodor Viola ravatalra hajazó díszlete, benne megannyi felszúrt pillangóval (metafora lenne ez a fiatal szerelmesekről? Vagy egyszerűen csak szép kép? De miért nincs ez jobban kifejtve?) csak a már eleve meglévőt fokozza tovább.  Akárcsak Kovács Mártonék ezúttal horrorba csapó kísérőzenéje- jó lenne egyszer ezeket felvételről is meghallgatni már.

A gyász azonban csak a keretét adja a történetnek, mert miközben a Halál szinte minden pillanatban jelen van - hol csak beugrik egy kávéra, hol elvisz magával valakit, hol visszahoz - azért szó esik sok egyéb mellett a nagybetűs életről, sőt a szerelemről is. Ott van például az előadás talán legerősebben kidolgozott, és legizgalmasabb betoldása, Toinette és Béralde viszonya. Szandtner Anna kezdetben a commedia dell'arték világát idéző, szerelmesek körül sertepertélő nagyszájú szolgálólánya lehetne akár mellékszerep is. Nem lesz az. Jelenetről jelenetre hangsúlyosabbá váló kettőse Znamenák Istvánnal igazából önmagában elegendő lenne egy előadáshoz - hogy itt nem ők lettek a főszereplők, azt legfeljebb csak onnan tudni, hogy a színlapon valamivel hátrébb áll a nevük.

És felvillan egy pillanatra egy afféle kórkép is az egészségügyről - hogy melyik században járunk pontosan, azt a kezelési eljárások alapján nehéz lenne pontosan megsaccolni. Vajda Milán kuruzslója például távgyógyászat elkötelezett híve, és ami valamivel meglepőbb, összes többi testi kontaktusát (pl.: ölelés) is csak energianyalábokon keresztül hajlandó lebonyolítani. Ellentétben Epres Attila körzeti orvosával, aki másodállásban egyébként böllérként múlatja az idejét, vagy a nyíltan pszichopata Máthé Zsolttal, aki az előadás során még egy nyíltszíni boncolást is levezényel - érzékenyebb nézőknek ezen a pillanatokat a lekövetését kevésbé javasoljuk.

A hol következetesen végigvitt, hol elfeledett mellékszálakkal kivattázott előadás valószínűleg akkor bizonyul igazán működőképesnek, ha nem feltétlenül keresünk tartalmat a gegek mögött. Trokán Nóra szóvicc-cunamiját például Parti Nagy Lajos is megirigyelné, Polgár Csabával közösen közreadott minioperáját (amely kísértetiesen hasonlít Molière a darabhoz írt epilógusához) pedig akár az előadás csúcspontjának is tekinthetnénk. Hiába azonban a grandiózus zárókép, hiába a végéhez odatoldott tanulság - a kezdet és a vég között mintha kicsit minden lötyögne ebben az előadásban. Persze lehet, hogy épp ettől van neki életszaga.

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

Ilyenek a Jancsó-filmek 2 és fél percben!

Jancsó Miklós születésének 100. évfordulója alkalmából a Jancsó-filmek ikonikus jeleneteiből készült montázsfilmet tett közzé a Nemzeti Filmintézet videómegosztó csatornáján.
Jazz/World

Elhunyt Baksa-Soós János "beat"-legenda, képzőművész

A Kex együttes egykori énekese, Január Herceg Tova ICY hosszú betegség után, 73 éves korában hunyt el - adta hírül a Magyar Narancs.
Klasszikus

Elhunyt Szilvágyi Sándor gitárművész

Életének 57. évében elhunyt Szilvágyi Sándor Artisjus- és Liszt Ferenc-díjas gitárművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára – tudatta a Zeneakadémia.
Zenés színház

Akit a hivatásszeretet éltet – 10 érdekesség Lehoczky Zsuzsáról

Idén júliusban ünnepelte 85. születésnapját Lehoczky Zsuzsa. A Nemzet Színésze, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, a Budapesti Operettszínház örökös tagja hét évtizedes pályafutása alatt szinte minden fontosabb szubrett-szerepet eljátszott, neve összeforrt az operettjátszás nagy korszakával és a magyar musical születésével. Szeptember 27-én jubileumi gálát rendeznek a tiszteletére a Budapesti Operettszínházban, ahol pályatársai, barátai köszöntik.
Plusz

Több száz éve kortárs – Beszélgetés Gáspár Mátéval, a Budapesti Őszi Fesztivál programigazgatójával

Kultúrával telik meg a tér, az utca, a kirakat: a Budapesti Őszi Fesztivál a hagyományos művészeti terek mellett a hétköznapjainkba is táncot, színházat, irodalmat, képzőművészetet hoz. Gáspár Mátéval, a Budapesti Őszi Fesztivál programigazgatójával beszélgettünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház magazin

„A színpad éltetőelem” – 75 éves Benedek Miklós

Fia halála után úgy tűnt, nem áll többé színpadra, most viszont újra játszik a 75 éves Benedek Miklós. Az Orlai Produkció előadásában Egri Márta és Gálvölgyi János partnereként lesz látható, míg a József Attila Színházban az Imposztor címszerepében lép színpadra.
Színház hír

Cserhalmi György nem kapott meghívót aranydiplomája átvételére

A Blikk információi szerint Cserhalmi Györgyöt sem postai úton, sem máshogy nem kereste meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem a múlt héten tartott ceremónián való részvétel kapcsán.
Színház hír

Szirtes Tamás vezetheti tovább a Madách Színházat

A szakmai bizottság 6 igen szavazattal, 1 nem szavazattal és 1 tartózkodással támogatta a teátrumot 15 éve vezető Szirtes Tamás pályázatát. Kinevezése újabb 5 évre szól.
Színház hír

Színházi Kritikusok Céhe: „Ezzel a lépéssel a teljes színházművészetet és a magyar társadalom egészét érné veszteség”

A Magyar Színházi Társaság után a Színházi Kritikusok Céhe is megszólalt Semjén Zsolt jogszabály módosító kérelmének ügyében, amely a Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint az azt fenntartó alapítvány részére szervezne ki több állami tulajdonú épületet.
Színház hír

Átadták a Városmajori Színházi Szemle díjait

A legjobb előadás díját a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata Fekete Péter című előadásának ítélte a szakmai zsűri, míg Mohácsi János Farsang avagy ez is mekkora egy tahó! című munkájával, a szombathelyi Weöres Sándor Színház produkciójával a legjobb rendező díját kapta meg.