Színház

Hálózatba kötve

2011.12.17. 11:08
Ajánlom
Ezzel a címmel konferenciát rendeztek a Trafóról. A szervezők és a résztvevők célja az volt, hogy kulturális szakemberek és egyetemi oktatók - civil kezdeményezésként - a kurátorok és a döntéshozók számára szakmai segítséget nyújtsanak az intézmény vezetését illető döntéshozatal előkészítésében.

A konferencia - ami Gulyás Márton megfogalmazásában "nem azért jött létre, hogy a kandidálók megmérettessenek, hanem azért, hogy a döntéshozatal előtt nézzük meg, mi ez a ház, mi jelentősége" - első blokkjában György Péter, Vályi Gábor, Szemerey Samu és Inkei Péter arra keresték a választ, hogy teoretikusan, antropológiai, városszociológiai aspektusokat figyelembe véve mit jelent egy ilyen intézmény, míg a második blokk előadói, Fuchs Lívia, Mélyi József, Végső Zoltán, Gáspár Máté és Csonka András gyakorlati, intézményszervezési és -felépítési, valamint programalkotási, programkínálati szempontból, a független, alternatív, nemzetközi szcénában elfoglalt helye és jelentősége felől közelítették meg a Trafót.

György Péter szerint a művészet(történet)i kánonokat intézményeken keresztül lehet fenntartani. A Trafó azon túl, hogy egy ilyen kánonteremtő intézmény, a kulturális-technológiai transzferben is fontos szerepet játszik "port of trade" vagy fordítógépként: gyártat és/vagy elhozza a kortárs kultúra (külföldi) termékeit, továbbá kiemelte továbbá, hogy a kortárs kultúra a kulturális (ön)reprezentációs gépezetben is megkerülhetetlen, mert identitást képes gyártani, intézményei pedig választ tudnak adni az itt és most kérdéseire.

Vályi Gábor az állami támogatások és a kultúra gazdasági hasznának elemzése helyett abból az aspektusból vizsgálta az intézményt, hogy milyen hatással van a kultúra a városra, és ez hogyan mérhető a város megtartó képességében. Megemlítette a környéket érintő urbanisztikai és demográfiai változásokat, valamint az általános budapesti színházi kultúrával szemben a Trafó nyelvi korlátokat áthidaló, interdiszciplináris programját, azt a kulturális regisztert, ami adott esetben diplomáciai vagy multinacionális központok Budapestre településénél előnyt jelenthet.

Szemerey Samu e két szempont mentén haladt, de kiemelte az olyan innovációs központok fontosságát, amelyek intenzív kapcsolatban állnak a város fejlődésével, nemzetközi kapcsolataival, s ez a progresszió - a kulturális szcénát tekintve is - gazdasági dimenziókba helyezhető. Kritikaként azonban megjegyezte, hogy a gazdasági vállalkozásokkal ellentétben a kulturális intézmények ambícióikat és professzionalizmusukat tekintve más regiszterbe tartoznak. Véleménye szerint hajlamosak egyértelműen a politikai rendszerre áttolni a problémákat, hiányzik az a kompetens réteg, amely megfelelő vízióval, tudással rendelkezik, a szcénából hiányolta a perspektívát és az ambíciókhoz fűződő tudáscserét.és egy önálló szervezetet fel tudna építeni, amire - Szemerey szerint - "a jelenlegi pokoli körülmények közt is van esély".

Inkei Péter szintén méltatta a Trafó - és az ott helyet kapó, sok projektben velük együttműködő Műhely Alapítványt - sokszínűségét, sikeres európai uniós pályázatait, kiemelte rangját, márkanév jellegét, és azt, hogy létrejöttekor milyen példát jelentett Kelet-Európában.

A konferenciának helyet adó Művészetek Palotájának, valamint a hozzá hasonló, elsősorban zenei fókuszú külföldi intézményeknek a működési modelljét vázolta Csonka András, és kiemelte, hogy a kortárs zene és tánc Müpa-beli közönségét Trafó szocializálta és vezette be a műfajba.

Gáspár Máté megerősítette a kétkedőknek, hogy a Trafó színház: annak a 14 intézménynek az egyike, amit a főváros önkormányzata tulajdonol, fenntart, jelenlegi szabályozók szerint garantált, normatív módon osztott, rendszeres támogatást kap a működésére. Ugyanakkor kakukktojás/különleges képződmény is, mivel a színházat leginkább repertoárszínházként definiáljuk, és a kilencvenes évek végén a semmiből létrejött Trafóról, a fővárosi színházi paletta legfiatalabbjáról, még közművelődési funkciót ellátva sem gondolkodnak róla úgy, mint városképformáló tényezőről. Gáspár Máté meglátása szerint ha felnő egy olyan új generáció, amelynek már természetes az intézmény, akkor szervülhet a rendszerbe. Az, hogy a művészeti ágak Trafóban egyenrangúak, az alkotók másféle, pátoszmentesebb, végeredményben demokratikusabb alkotási folyamatára, illetve a nézőkre is hatással van. Gáspár Máté megjegyezte, hogy az új Előadó-művészeti törvény előkelő helyen rögzíti a társulatos felépülést mint az értékteremtés zálogát, és sokan hiszik, hogy a befogadó színház olcsóbb a repertoárszínháznál, annak kevéssé presztízses, csökkent értékű megvalósulása.  A Trafó azonban produkciós ház is, piacérzékeny jelenléttel, szoros hazai és nemzetközi együttműködésekkel. Az új, nemzeti és kiemelt kategóriákban gondolkodó törvény esetében azonban - vélekedik Gáspár Máté - legyen bárki is az intézmény következő vezetője, komoly feladata lesz, hogy bebizonyítsa, ennek a szolgáltatásnak a tartalma nemzeti vagy helyi szinten jelentőséggel bír, hogy egy társulat nélkül működő színház értéket teremt.

A Trafó súlyára hozott példákat Fuchs Lívia a kortárs tánc, Mélyi József a képzőművészet, Végső Zoltán pedig a zene területéről. Egyetértettek abban, hogy szükség van ezekre az orientáló típusú intézményekre, ahol szinkronba lehet kerülni a világ kortárs művészetével, ahová komoly szelekció útján lehet bekerülni, ahol komoly tudásgeneráló folyamatok zajlanak a szabadegyetemekkel, tematikus fesztiválokkal, kritikusok, esztéták vezette beszélgetésekkel vagy épp a Trafó - és a MU Színház által alapított - Lábán-díjjal, ahol folyamatos kritikával és önkritikával működnek, nem a véletlenre, hanem felvilágosult programra épülnek, képesek folyamatosan megújulni és szellemileg releváns témákat tárgyalni.

A Trafó vezetésére pályázó Szabó György a konferenciát a nézőtéren ülve hallgatta végig. A másik kandidáló, Bozsik Yvette képviseletében az esemény végén Szemán Béla kért szót. Fontosnak tartotta elmondani, hogy a Trafó profilját a Bozsik Yvette, Horváth Csaba és Nagy József alkotta csapat nem megváltoztatni akarja, hanem szélesíteni szeretné. Hangsúlyozta, nem megrendelésre pályáznak, hanem azért, mert összeállt egy csapat. A tavaszi Szőcs Géza-kijelentésről - a kulturális államtitkár a Parlamentben azt mondta, szívesen látná ide beköltözni Bozsik Yvette-t és Markó Ivánt társulatával együtt - úgy fogalmazott, "nem tett nekik jót". Nem gondolnak a Trafóról az elhangzottakkal ellentéteset, kiválónak tartják az elmúlt 13 évet, de más szemszögből szeretnék láttatni a kortárs kultúrát. Megjegyzte, hogy sok olyan dolgot hallott a nap folyamán, ami a pályázatukban szerepelt, és nem éreztem magát kínosan vagy bűnösnek. Ha nem nyernek, akkor sem lesz katasztrófa - mondta, és hozzátette, hogy a pályázat "nincs lejátszva".

A két jelölt szakmai bizottsági meghallgatására december 19-én kerül sor. Értesüléseink szerint a bizottság tagjai: Fekete Gyula zeneszerző, az LFZE tanára, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnökségi tagja, Gemza Péter táncos, koreográfus, rendező, 1994 óta Nagy József társulatának tagja, Kovács Gerzson Péter koreográfus, látványtervező, a TranzDanz vezetője, a Táncművészeti Bizottság tagja, Mácsai Pál színész, rendező, az Örkény Színház igazgatója, valamint a NEFMI képviseletében egy, a főváros képviseletében két fő. A két pályázó ígérete szerint a bizottsági meghallgatás után nyilvánosságra hozza pályázatát. Tarlós István főpolgármester a pályázati kiírás szerint december 27-én dönt a Trafó Kortárs Művészetek Háza vezetőjéről.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Vizuál

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.
Zenés színház

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház premier

2039-ben sem lesz könnyebb az élet

Négy generáció különös sorsát bemutató, kortárs családdráma kerül színpadra a Hatszín Teátrumban, tele bűnökkel, pokollá vált házasságokkal és egy elhallgatott örökséggel. A Majd, ha az eső eláll című előadás premierjét augusztus 10-én tartják.
Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.