Alföldi Róbert 2024 áprilisában bemutatott előadása a mai társadalmi viszonyokra is reflektálva vizsgálja az emberi kapcsolatok dinamikáját, családi drámaként kezelve az alapművet. A rendezésében megjelenő kommunikációs problémák, az elhallgatás és a figyelem hiánya szülte konfliktusok mindenki számára ismerősek lehetnek, miközben megjelennek benne a mai fiatalok motivációi és válsághelyzetei is.
Alföldi Róbert korábban úgy fogalmazott, hogy az előadás megalkotásakor
a környezetében élő fiatalok motivációiból inspirálódott, akik vonatkozásában fontos kérdésként merült fel benne, hogy létezik-e számukra bármilyen perspektíva.
„Kíváncsian figyelem a folyamatokat, és azt, hogy milyen választ adnak erre akár egyénileg, akár generációsan” – mondta a még készülő előadás kapcsán a rendező.
Alföldi Róbert és dramaturgja, Bíró Bence a dráma vázát és alaptörténetét természetesen megtartotta, így a Shakespeare-műből jól ismert figurák – Claudius, Horatio, Gertrud, Polonius vagy Rosencrantz és Guildenstern, a két udvaronc – mind-mind megjelennek. Viszonyrendszereik is épp olyan bonyolultak, mint az eredeti műben, itt mégis új árnyalatokat kapnak.
Jelenet a h.ml.t-ből (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)
Polonius figurája például ezúttal nőként és anyaként jelenik meg, Ophelia pedig elrugaszkodik a sztereotip nőképtől, ezáltal még hangsúlyosabbá válik a lelki vívódása, helyzetének kilátástalansága.
„Ophelia olyan, mint egy csatorna, akin keresztül minden átfolyik, míg egyszer csak vége nem szakad – feltorlódnak a dolgok, és kifolyik a szenny” – mondta korábban karakteréről Szőts Orsi, hozzátéve, hogy Alföldi Róbert Ophelián keresztül azt is meg akarta mutatni, mennyire jellemző ma, hogy az emberek pusztán eszközként használják egymást.
A címszerepet a bemutató óta Fröhlich Kristóf alakítja, akiben az elmúlt másfél év során folyamatosan formálódott Hamlet figurája. „Érdekes karakterrajzot ad Fröhlich Kristóf játéka és Alföldi Róbert rendezése ennek a Hamletnek.
Rózsaszín bársonymelegítőben és csíkos papucsban flangál, görnyedt háttal, mintha a jelmez és a testtartás direkt Fröhlich erős és elegáns alkatát akarná ellenpontozni.
És ugyanilyen ellenpontot képez a rendezői koncepció is a megszokott Hamlet-értelmezésekkel szemben. Ez a Hamlet ugyanis nem találkozik az előadás elején apja szellemével, csak nagyon szeretne, és – hogy egy konyhapszichológiai szakszóval éljek – odaprojektálja” – írta Puskás Panni a h.ml.t kapcsán a Revizorban, majd rátért a további szereplőkre is:
Jelenet a h.ml.t-ből (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)
„Alföldi Hamletjében három olyan figura van, akikkel kapcsolatban nézőként rokonszenvet érezhetünk. Az egyik – meglepő módon – Gertrud, akit Pelsőczy Réka szerető, aggódó és tehetetlen anyának ábrázol. Egyetlen hibája, hogy beleszeretett férje testvérébe, de mivel szerelmét is őszintének látjuk (ezt erősíti jelmeze is: az egész előadás ideje alatt menyasszonyi ruhában van), nem igazán tudjuk hibáztatni semmiért. A másik ilyen figura Ophelia, akit nemcsak anyja, Polonius (Takács Kati mesterien formálja meg minden idők egyik legidegesítőbb Poloniusát) használ céljai elérésére, de empátia nélkül beszél róla és vele mindenki, néha pedig úgy viselkednek a szereplők, mintha ott se lenne. […] A harmadik rokonszenves figura ebben az előadásban Horatio (Sas Zoltán), akinek racionalitását felülírja Hamlet iránt érzett szerelme – Hamlet ezt különben ki is használja, és a megfelelő pillanatokban manipulálja őt.”
Hogy mi minden mondható még el erről a sokszor feldolgozott műről, amely mindig képes valami újat mutatni magunkról, nekünk, a december 3-i közönségtalálkozón kiderül.
További információ itt érhető el. >>>
Jegyek az előadásra az alábbi oldalon válthatók.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Jelenet a h.ml.t-ből (fotó/forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)
hírlevél
