Mivel tölti most az idejét?
Mi egy hete vagyunk itthon, a napirendet a kislányom szabja meg, aki kétéves, és végre annyi időt tölthetek vele, amennyit szeretnék. Az elmúlt napok azzal teltek, hogy alkalmassá tegyem a környezetünket arra, hogy itt legyünk akár hónapokig is anélkül, hogy kimennénk. Sok mindent be kellett szereznem. Igyekeztem észszerűen és mértékkel. Most jön egy új fázis, azt kezd foglalkoztatni, hogyan tehetjük a napokat egyre érdekesebbé és változatosabbá. Biztosan fogunk növényeket ültetni, rengeteget fogunk kézműveskedni, nyelvet tanulok, összeállítok egy önálló előadást, amire a Gyarmati Fanni naplója bemutatása óta sokat készültem, de más munkák miatt sosem tudtam befejezni. Bíró Kriszta kolléganőm otthoni oktatást segítő programjához sok színész csatlakozott, én is és nagy örömmel.
Hogyan fogadta a kényszerleállást? Hogyan éli meg a bezártságot?
Egy hétre voltunk az Andromache premier időpontjától az Örkény Színházban, Gáspár Ildikó rendezésében, amikor leálltunk a munkával. Közben forgattam egy nemzetközi sorozat egyik főszerepét, természetesen az a forgatás is leállt. Mindez nagyon hirtelen történt, és minden nap változtak a hírek, hogy meddig tarthat a leállás. Most már tudjuk, hogy mindez hosszabb idő lesz. Lőrincz Nándor filmrendező Garázsmenet című nagyjátékfilmje, amelynek főszereplője vagyok, valószínűleg elindulna fesztiválokra, de a nemzetközi filmfesztiválok sorsa is bizonytalan a közeljövőben.
Semmi sem biztos, de a legfontosabb most, hogy mindenki vigyázzon magára és egymásra.
Az ilyen bezártságban és nehéz közhangulatban sokat segít, ha az ember figyel a testmozgásra és arra, hogy ki tudja ezáltal kapcsolni a lehangoló és bizonytalan híreket. Nekem erre tökéletes az Ashtanga joga, most minden nap gyakorolok. A kislányom is megpróbálja utánozni. Van csodálatos dolog is ebben az elvonulásban, biztosan elmélyül most a kapcsolatunk.
Mit tanácsol az elkövetkező hetekre?
Csak azt tudom mondani, amit hiteles emberektől hallottam, hogy annak érdekében, hogy lassítsuk, illetve megállítsuk a járvány terjedését, minél kevesebbet érintkezünk a külvilággal, lehetőleg semennyit. Ezzel időt nyerünk addig, amíg esetleg kifejlesztenek egy hatékony oltóanyagot vagy ellenszert.
Segítsük az élvonalban küzdő orvosokat és ápolókat azzal, hogy nem adunk nekik feladatot, ezért kerüljük a közösségi életet.
Közben próbáljunk összefogni és segíteni azokon, akiket a teljes leállás egzisztenciálisan ellehetetlenít. Ha van idős ismerősünk, megkönnyíthetjük nekik a szükséges dolgok beszerzését, ezzel is támogatva azt, hogy ne kelljen kimozdulniuk. Figyeljünk egymásra!
A sorozat többi része ide kattintva érhető el!